Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-11-15 / 46. szám

1896. december 13 PÁPAI KÖZLÖNY 3. mány színvonalán álló becsületes kötelességet teljesit ; 2. hogy laikus tényezők az iskolát, illetőleg a tanítót ne zavarják ilyen munkájukban ; 3. hogy az ország összes népiskoláiban a magyar nemzeti érdekek lelkiismeretes ápolásra találnak. E célok elérésére pedig a következők szükségesek mulhatlanul : A lehetőleg legapróbb területek képezzenek iskolafelügyeleti kört, hogy e kör felügyelője a lehetőség szerint úgyszólván mindennapossá tehesse az iskolalátogatásokat. E felügyelő csak olyan hosszabb ideig szclgált érdemes tanítókból neveztessenek ki, a kiknek a tanítóság körében ismert nevük van arra nézve, hogy szavuk, véleményük, utasításuk az elismert szaktekintély súlyával birjon. A felügyelő a helyi hatóságoktól teljesen független helyzetű legyen, sőt állása fölé helyeztessék mindezeknek a kik tői az iskolák belső szakügyeire való rendelkezési jog megvonandó s a szaktelügyelokre, illetőleg ezek testületére ruházandó. A nemzeti érdekek szempontjából elengedhetetlen, hogy az összes iskolák, álllamik, községiek, felekezetiek és magániskolák ugyanazon felügyeleti kör területén ugyanazon egy felügyelő rendelkezése alatt álljanak. E végből legcélszerűbbnek mutatkozik az összes iskolákra az államköltségen nevezni ki állami iskolafelügyelöket, a kiken kivül ne tűrjön meg a módosító törvény semmi néven nevezendő más helyi szakfelügyeletet. Ha már az iskolák államosítását ez idő szerint kivihetetlennek tartják financiális kérdések miatt annyit meg kell tenni, hogy legalább az iskolai felügyeletet szerveztessék államköltségen, az állami érdekek szigora megóvása szempontjából. Ennyit megtenni kötelessége az államnak; mert joga is van ahhoz. — Hát azt tudja-e, hogy közülünk melyiket tudná szeretni ? — Tudom. — Hátha az mondom most, hogy én szeretem, én imádom, mit fog arra felelni ? A leány ránézett. Szép barna szemét könyek futották el s igy maradt szótlanul. — Igen szeretem, szeretem ! suttogta Kardos. — Akar-e feleségem lenni ? Hideg téli este volt s az idő már későre járt. Ilyenkor a külvárosban kevés ember szokott hazulról távol lenni. A kis kávéházban senki sem volt. Kardos megfogta Irma kezét és karcsú derekát átölelte. A lány félenken viszszoritotta kezét és csak ennyit mondott : — Szeretem. Kardos mikor haza ért, Benkö már otthon volt és csodálkozva nézett égő szamére és kipirult arczára, mely máshor mindig halvány volt. — Te ittál, Láczi 1 — Ittam bizony, de te nem iszol. — Bizony nem, mert nincs pénzem. Hanem ha te kaptál hazulról, akkor én is iszom. hogy e haza és földjén bárki tartson is fenn népiskolát, az az államfelügyelő közegeinek közvetlen rendelkezése alatt álljon nevelés-oktatás irányára nézve. Csak röviden vázoltuk ezekben az irányelveket, miket az iskola felügyelet reformálásánál szem előtt tartanclónak vélünk. Tettük ezt nemcsak a közönség tájékozása végett, melyre pedig szintén súlyt fektetünk, de azért is, hogy felhívjuk rá a tanfelügyelő karnak figyelmét. Utóhangok a választásokról. A választási harcz immár lez ijlott, de azért országszerte a közbeszéd tárgyát a választási visszaelésék képezik. A pápai választásra vonatkozólag a »Magyar Ujság«ban jelent meg egy közlemény, mely dementálja az »Alkotmány« cimü lapban közlött visszaéléseket. Ugyancsak a »Magyar Ujság«ban olvastuk a s. vásárhelyi mandatum megsemitésere voatkozo hirt, mely két kózlemenyt, tekintve azoknak érdekes voltát, közöljük egész terjedelmében. A papai mandátum. Esterházy Miklós Móric gróf a néppárt egyik vezére az Alkotmány egyik számaban azt irja JVéger Ágoston apát-esperes, pápai plebánosrol, hogy: » \eszprém megyeben a néppárt csak ugy talált termékeny talajra, mert A éger apát ur azok közé tartozik, kik ennek eszméit gyakorlatilag érvényesitik.« Ez az egész kijelentés Óriási tévedésen alapszik, melylyel szemben fel vagyunk hatalmazva kijelenteni, kogy JSIéger Ágoston apat ur nem tartozik a népparthoz, hiába akararják őt a néppártiak (jól umert okokból) erőnek erejevei néppártinak besorozni. Ha az apát ur néppárti lett volna, akkor nem maradt volna el tüntetőleg a lovászpatonai ismert nagy néppárti ülésről, es Zichy Nándor gróf üdvözléséről, a hová pedig az esperessege alá tartozó papok mind elmentek ; (ezt az .Alkotmány sem fogja eltagadni) : ha nevezett apát ur néppárti lett volna, akkor nem lett volna kenyteien az Alkotmány pápai levelezőjet egy kath. papot »aljas hazugnak és rágalAnnál nincs okosab dolog. — Hát a lány ? — Igazad van 1 beszéljünk hát arról, csak Irmáról ne 1 — Pedig éppen arröl. Hát mikor is kéred meg a kezét V — Holnáp. — S hiszed hogy megkapod ? — Irma szeret, — én legalább azt hiszem, — szülei szegények, — hát miért ne kapnám meg ? — De én azt mondom, ne in lesz a tied 1 — szólt komolyan Kardos. — Már megint a régi nóta ? — Ném ez már uj nóta 1 — Nem értelek. Benkö kérdőleg nézett barátjára. — Nem fogod megkapni azt a lányt, érted ? — Miért? — Mert már én kaptam meg 1 mazónak« kijelenteni ; (ezt az Alkotmány sem fogja tagadni) ; ha néppárti lett volna, akkor nem küldte volna vissza a postán a néppárt hivatalos közlönyét, az Alkotmányt, (ezt az Alkotmány sem fogja tagadni) ; s végül ha néppárti lett volna, akkor csak leszavazott volna a néppárt jelöltjére, pedig ezt sem tette. Mindezekből világosan kitűnik, hogy Esterházy Miklós Móric gróf alaposan félre van vezetve és teljesen rosszul informalva Néger apát ur politikai magatartása felöl, ki nem azért fordult Esterházy grófhoz, hogy az ő néppárti hitvaiiásáröl bizonyságot tegyen, (mert ime Neger apátnak esze ágában sincs a néppárthoz tartozni, minthogy semmiféle politikai érintkezést es közösseget fönn nem tart a néppárti papkortesekkei), hanem azért fordult hozzá, hogy az Alkotmány » aljas hazug, rágalmazó« levelezőjének azon méltatlan támadását verj« vissza az őt jól ismerő Esterházy Miklós Móricz gróf, mintha Néger távoítartaná magát minaen kath. mozgálomtól. Ez nem igaz. De katholikus hithűség es néppárt korántsem egy es ugyanaz, mint a hogy látjuk, hogy a legmegvetettebb, legerkölcstelenebb papok epen a fökortesei a neppartnak, mig ellenoen Néger (és hozzá hasonlok) a kikről maga Esterházy Miklós Móricz gróf kenyteien elismerni, hogy xpeldás magaviseletű, erintetlen jellemű es erenyes katn. pap« — korántsem hive a neppartnak. Ez a teny. Ezt sajnálhatja a néppart, de mi büszkék vagyunk rá, hogy az »erintetlen jellemű, példás magaviseletű, erenyes kath. papok« nem néppartiak. A megtámadott mandátum. A somló-vásárhelyi mandátumot — Meszlényi Pál néppárti mandátumát — a szabadelvű part kervenynyel szándékozik megtainadni es a törvény alapján ennek megsemmisiteset peticionáljak egyfelől a hallatlan terrorizmus, felekezeti és fajgyülölség miatt másfelől azért, mert a néppárt egyszerűen elzarta az utat a kormánypárti szavazók elöl. Két falunak, Folánynak es Ajka-Rendeknek kormányparti választóit a választás ejjelen elzárták majd agyonütessel való fenyegetésekkel terrorizáltak a megfélemlített liberális választókat. Legjellemzőbb az, hogy a község zsidó regáleberlői nem mentek szavazni Bamberger Bélára, ki maga is zsidó vallású, mert a papok által felizgatott nep őket is agyonveressel fenyegette. Igy történt, hogy zsidók is kénytelenek voltak a néppárt jelöltjére szavazni. Ez egymagában elegendő ok a választás megsemmisitesere. A néppárt halottakat szavaztatott s csak ekként birt csekély szótöbbséggel törvénytelenül győzni. Érdekes megjegyezni, hogy a devecseri szelbali protestáns ügyvedek is a nepparira szavaztak. A petíciót egyik legkiválóbb jogászunk fogja készíteni. Ezeket a tényeket külön is megvilágítja Barcza Dániel csögleí birtokos és megyebizottsngi tag, ki hozzánk irt levelében egyenesen megnevezi a devecseri szelsöbali Kossatli-párt (U ügyvedeket, kik nagy hangon preeikáltak a szabadclvüseg mellett es a néppárt ellen, hanem azért elárulták elveiket, megcsaltak a választókat, mert vagy leszavaztak — mint Györffy Géza devecseri ügyvéd a néppártra (!) — vagy elbújtak és nem jöttek a liberális zászlónak segitsegere, mint Barcza, Ehen ügyvédek és Förster lórintei nagybérlő, a Kossuth-pártiak volt elnöke. Vájjon mit szól ehhez Kossuth Ferencz ? Bizonyára aligha fogja többé hitlní elvtársainak fogadni a liberalizmus eltagadóit, a kiknek elvárulása idezte elő S.-Vasárhelyen a néppárt törvénytelen győzelmét.