Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.
1896-11-15 / 46. szám
VI. évfolyam. Pápa, 1896. november 15. 46. szám. Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész evre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Az alvó fakir. Sajnosan kell tapasztalnunk, hogy utóbbi időben városunk közügyeinél bizonyos tespedés észlelhető, mely ha igy folytatódik, nagyon is rossz következményeket vonhat maga után. Előre látható volt ugyanis, hogy a választási esemény a város figyelmét úgyszólván egészen le fogja kötni, de immár ezen politikai aktus már rég befejezést nyert s most már sehogysem látjuk jogosultnak azon szünetelést, melyet közügyeink menetelénél kénytelenek vagyunk tapasztalni. Már hónapok óta csendes minden a városháznál, az érdeklődés a közügyek iránt a legminimumra apadt s mint ogy ólommadár, ugy nehezedik sulyos szárnyaival városi administráciőnkra, s akasztja azt meg, az az állapot, melyet a legenyhébb kifejezéssel tarthatatlannak nevezünk. Újra a régi dalról, a nyomorúságos helyzetről kell beszámolnunk. Ezen örökös baj, a nemtörődömség szüli a tespedést s ma, midőn a haladás bizonyos tekintetekben tulság terére léptünk, midőn minden munkás kézre szükség van — mind jobban kezdjük látni, ismerni közügyeink vezetésének csiga lassúságát és nagyon sok tekintetben áldástalan munkálkodását. Minket nem érhet vád, hogy ezen tespedésnek és közönynek nem akartunk gátat vetni. Nem egy izben igyekeztünk felszólalásainkkal ezen tespedésnek elejét venni, amennyiben a városi tanácsot és a képviselőtestületet a közügyek érdeklődésére felhívtuk, de ezek a felszólalások már szokás szerint mint kiáltó szó hangzott el a pusztában. Marad minden a régiben s a városháznál alusszák továbbra is a lethargius álmot és a képviselőtestület pedig nem háborgatja őket az édes álmaikban. Eddigelé még csak tűrhető volt az állapot, de ezen betegség már oly mérveket ölt a városházánál, hogy ennek orvoslására a legradikálisabb eszközöktől sem szabad visszariadni. Ki kell vágni azokat a fekélyeket a testből, melyek egy beteg rendszer szüleményei és maradványai. Ne féljünk a legveszedelmesebb operatiotól sem, mert csakis ezzel tudjuk még megmenteni a veszélytől városunkat a veszélytől, mely a jelenlegi állapot fenntartása mellett, okvetlenül bekövetkezik. Hogy ez tenyleg igy van eklatáns bizonyítékot tesz városunk gazdálkodási rendszere és működése. Hány szép és üdvös eszme van tervbe véve, de egyike sem valósitható meg. Nem azért, mintha városunk polgársága nem szívesen áldozna a közjó érdekében, hanem a városi hatóság nem fejt ki elég erélyt annak megvalósítására. Tapasztalatból tudjuk, hogy a képviselő testület jóhiszemüleg minden áldozatra kész akkor, midőn a közérdekről van szó, meghozza a határozat és annak keresztülvitelevei a városi tanácsot bizta meg. Ezzel aztán meg is adta a jó ügynek a kegyelem döfést. Ezzel a megbízással azt a célt éri el, hogy a határozatok hosszabb időre „ad acta" lesznek téve. Nem ugy volna ez, ha a városi tanácsot ellenőriznék, valljon foganatosítja e a közgyűlési határozatokat, nincs aki a városi tanács hanyagságát radikális orvossággal látja el s igy ez okozza azt a csiga lassúságot melylyel közügyeink haladnak. Szóval, magyarán mondva összetett kezekkel és nyitott szájjal aluszunk és ugy várjuk a sült galambot. Ilustráljuk ezt mindjárt első sorban városunk létkérdésével — a vízkérdéssel. Hány év óta vajúdik IRMA. Benkö Józsi jogász, Kardos Laci pedig orvosnövendék volt. Együtt laktuk hónapos szobában, a Józsefváros egyik külső utcájában. Csak reggel és este beszélhettek egymással, napközben soha sem voltak együtt. Kardos órákat adott ebédért, Benkö pedig vacsoráért, de a reggelit közös lakásukon költötték el. 11a aztán este haza mentek, elbeszélték egymásnak napi élményüket. Benkö legjobban szeretett ideáljairól beszélni, Mert volt neki uj, ujabb és legújabb ideálja. Természetes, hogy a legújabb ismét régivé, az ujabb régebbé és az uj legrégebbé lett. Egészen ellenkező természetű volt Kardos, ő a lányokkal semmit sem törődött és csak orvosi tanulmányainak szentelte minden idejét. Volt is mit hallani töle Benkőnek ! — Már megint uj csillagot fedeztél fel ? — szokta mondani. Ugy látszik, jobb volna, ha csillagász lennel, mint jogász. Hiszen mióta a lányok után bolondulsz, nem is törődöl tanulmányaiddal. Barátom ez nem járja. Már megint prédikálsz édes Laczikám V Te meg inkább papnak születtél, mint orvosnak : fotyton prédikálsz anélkül, hogy használnál vele, Üres órájában csak kell az embernek valamivel foglalkoznia. A szerelem pedig legjobb unaloműző. Megállj csak, majd fogsz még te is lányok után bomlani! Lányok után sohasem felelt komolyan Kardos, — legfeljebb egy lány után. S az is méltó lesz hozzám. Egy szép napon Benkö kijelentette Kardosnak, hogy többé" nem reggeliznek együtt. Hogy ö hol fog reggelizni, azt nem mondta meg. Alighanem megint valami uj csillag vonz téged, még pedig ezúttal ugy látszik, nem varrólány, hanem kaszirnö. Körülbelül igaza volt Kardosnak. Benkö ezúttal egy közeli kis kávéházba járt, mely kávémérésnek is beillett, mert csuk egy billiárd asztal volt benne. De volt olt egy gyönyörűséges lányka is, a szép Inna, a ki kaszirnö, pinczér, meg a kuvéháztulajdonos lánya egy személyben. Valóságos kis szent-háromság. Ugy vetődött ide Benkö, hogy mikor már alig volt néhány krajcárja, ide ment be egy kávéra — azaz ebédelni. Könnyen hevülő vére fellobbant, a lány megtetszett neki s hamarosan meg is szerette. Azóta minden reggel ide járt, később napközben is. Már ismerős volt az egész családdal : a sváb apával, a cseh anyával és a magyar gyerekekkel, — mert hatan voltak a testvérek. Benkö hosszas hallgatás után egyszer elmondta Kardos uj szerelme történetét. Igy még nem beszélt leányról a fiu. Nem szépségeit dicsérte, hanem erényeit magasztalta. Kardos nem győzött bámulni barátján. — Utóbb még feleségül is veszed! Ez az uj érzelem hirtelen, könnyüvérü természetednek másik túlzása. — Már meg talán ez sem tetszik ? Hiszen most már becsületesen szeretek. — Becsületesen, de ostobán. — Barátom, ha szeretsz ilyeneket ne beszélj ! Mert most már határozottan kimondom, hogy ez a lány feleségem lesz %
