Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-02-02 / 5. szám

PÁPAI KÖZLÖNY 1896. FEBRUÁR 2. tettük akkor, midőn e kérdésben az első lépést megtettük. Vagy talán most már nincs emberünk, ki a küldöttséget a miniszterhez vezesse ? Őszintén megmondva, az ily kérvény elküldéssel nem sokat bizhattunk, hogy célunkat elérhessük Legalább a tapasztalat arra tanitott bennünket. Hát az épitési szabályrendelet hol késik az éji homályban ? Aludj babám aludjál! Nincs szándékunk jelen alkalommal mindazon hasznos és üdvös intézményeket felsorolni, melyek városunkban megvalósíthatók, s melyek csakis a városi hatóság vállakozási szellem hiányában ütköznek akadályokba, most csak azon körök figyelmét kivánjuk felhívni, kik hivatvák városunk haladására befolyást gyakorolni és kiknek erkölcsi kötelességük a városi hatóság működési körét ellenőrizni, miáltal az ily anomáliák megszűnnének. Komoly megszivelésül irjuk e sorokat és egyesen a képviselőtestülethez folyamodunk. Bontakozzék ki már egyszer a nemtörődömség sürü ködéből és igyekezzék kötelességét a városi hatósággal szemben teljesiteni. Vannak városunkban elegen, kik hivatásuknak e tekintetben meg tudnának felelni, csak több erélylyel és érdeklődéssel kiséfjék a városi közügyeket. Tegyék ezt, mert ezzel városunk jóllétét és virágzását mozdítják elő. Végül újra csak azt konstatáljuk, hogy : „Alusznak a városházánál s jó lesz idejekorán őket felkölteni, nehogy késő legyen" ! Pollatsek Frigyes. Harcz a püspökségért. Nagy feltűnést keltenek utóbbi időben azon röpiratok és nyilatkozatok, melyek a dunántuli ref. püspökválasztásból kifolyólag nyilvánosság elé kerülnek. Köztudomásu dolog ugyanis, hogy a dunántuli ref. püspökválasztás nem vezetett eredményre amennyiben egy jelölt sem nyert absolut többséget s igy Antal Gábor és C z i k e Lajos között ujabb választás lett kitűzve. Ezen szűkebb választás eredményezte azon kortes nyilatkozatokat, melyek az egyházkerületben igrn rossz vért szülnek I'y röpirat jelent meg nemrég Rá cz Gyula enyingi ügyvédtől Antal Gábor ellen, melyre H o rv á t h Lajos a »Magyar Ujság«ban megadta rá a feleletet. Mint közérdekű |dolgot adjuk Horváth Lajosnak a »Magyar Ujság«ban megjelent Czike Lajoshoz intézett »Nyilt levelét,« egész terjedelmében. Nyilt levél nagytiszteletü Czike Lajos úrhoz a ':a'ai 'v. ref. e gyházmegye espereséhez. Bizonyára tudomása van Nagytiszteletüségednek arról, hogy a dunántuli ev. ref: egyházkerület püspöki székének betöltése tárgyában megejtett szavazás eredménytelensége miatt a 11 2 szavazatot nyert Antal Gábor ácsi lelkész és Nagytiszteletüséged között, kire 68 szavazat esett, uj szavasás rendeltetett el és a szavazások most vannak folyamatban ; de lehetetlennek tartom, hogy tudomása legyen arról, miszerint Nagytiszteletüséged kedves vejének sógora, R á c z Gyula enyingi ügyvéd ur az összes lelkészekhez és a presbitériumok tagjaihoz Nagytiszteletüséged megválasztatása érdekében nyomott körlevelet küldött szét, melyben egy, az egyesek megtévesztésére igen alkalmas és igy a választás eredményére beláthatlan hatású azon vád is foglaltatik, miszerint A nt a l Gábor még páp^i tanár korában ág. evang. vallású nőt vett feleségül s vele mint lelkész is vegyesházasságban él és igy leánygyermekei is azon felekezethez tartoznak s abban neveltetnek ; holott ezen körülmény legjobb tudomásom szerint a valóságnak nem felel meg. En tehát, mint az egyházkerület közgyűlésének igénytelen egyik tagja, ezen alaptalan vádat a tiszta választás érdekében cáfolatlanul nem hagyhatom, de — joggal hiszem — nem hagyhatja igy Nagytiszteletüséged ismert igazs ágossága és lovagiassága sem. Minthogy azonban R á c z GyUja tisztelt barátom emiitett röpiratát egy h. kerületi tanácsbirói jellegével és igy feltetlen hitelt követelően irta alá azzal szemben az én cáfolatom mint egyszerű, egyházmegyei tanácsbiróé : a pusztába Yí.ltónak szíva lehetne csak, Nagytiszteletü úrhoz mint azon egyházmegye espereséhez, melybe az ácsi egyházközség, hol Antal Gábor lelkészkedik, kebelezve van, íordulok tehát azon kéréssel, hogy alkalmas módon és még a szavazások megtörténte előtt szíveskedjék a szavazó lelkészeknek és presbitereknek tudomására hozni azt, hogy Antal Gábor neje, szül. K 1 u g e Matild 1889. évi november hó 29-ike óta ev. ref. vallású és vele együtt az 1868. évi LIII. t. c. 14. §-a értelmémében ev. ref. vallásuvá lett az akkor 7 éven aluli Mariska leánya is, úgyszintén ev. reform, vállásu Ajital GáK1 érkezett a nagy nap. Kgyedül reggeliztem, mert a feleségem nem ért rá ; a délelőttöt elsétáltam; végre harangoztak. Az ebédet csak délután 3 óvára tálalták ugyan, de engem mégis hazakergetett a kíváncsiság, hadd láasam, mennyire vannak V Nos, az bizonyos, hogy a .eleségem bámulatra méltó asszony. Kitűnően érti mesterségét. Soha sem hittem volna, bogy saját házamnál ily fejedelmi pompát lássak az asztalon; mondhatom, oda ülhetett volna az Asztalhoz az egész magyar püspöki kar. A takarékos váczi püspök kétségkívül elborzadt volna ennyi fényűzésnek láttára. Pompás virágfüzérek a ragyogó fehér damaszton ; ezüstös-aranyos asztaldíszek óriási bokrétákkal. Minden teritéknél egy-egy csokor, kilenczfé pohár, sok Jfajta étszer, sótartó, fogpiszkáló, apró ezüst tálezák a vörös boros poharak elé, rlehogy folt essék az asztalneműn. A tányérokon, a tányérok előtt arany szegélyű kártyák; egyiken a vendégnek neve, a másikon az étlap nyomtatásbau franczia nyelven. És minő étlap ! A legeslegutóbbi udvari ebéd étlapja. Istenem ! miért is firkálnak ki efféléket az újságban ? — szóval nagyszerű volt minden. Még az ebédlőt is oly langymelegre fütettek s oly kellemesen beillatositatták a levegőjét, hogy valóságos gyönyör volt körülsétálni az asztalt. A nagy pohárszéket persze a mellékszobába szállították. No de elég ahhoz, hogy minden kitűnően volt előkészítve. Vendégeink gyülekeztek is a szalonban. A feleségem elragadó volt ; maga a kifogyhatatlan szivélyesség ; élénk, mozgékony, kedves ; nem látszott azon parányi fáradság sem, öröm ragyogott arczán, pedig bántotta valami, mert azt súgta a fülembe : „Mindjárt elájulok 1" Kérdőjelként állottam előtte. „A császármadarak nem érkeztek meg1!" „Kj, hisz lesz azért elég enni való!" „Igen. de az étlap." „Vigasztalódjék, suttogám, maga a főispán sem tud francziául. Senki ,sem veszi észre." Uj vendég lépett be. Feleségeui sietett az érkező elé. Már körülbelül mindnyájan együtt voltunk. E közben az asszony kisettent a szobából s néhány perez múlva halványan tért vissza. „Mily baj — súgta a feleségem, — a szolgabírót szélhűdés érte, a főorvost a beteghez hívták, a szerkesztő pedig orra esett a lépcsőn s elrepedt a frakkja: már most három hely üresen marad az asztalon." Iparkodtam megnyugtatni egy vigasz! taló tekintettel ; fogott is rajta, mert visszanyerte előbbi élénkségét és felülmúlhatatlan szeretetreméltósággal mulattatta a társaságot, mignem az inas jelenté, hogy a leves az asztalon van. Az asztalhoz ültünk tehát. Mindenki megtalálta a helyét. Feleségein jobbra a főispánt, balra a tábornokot ültette maga mellé ; általános kanálcsörgés. Kezdődött az ebéd. Csakhamar egy kolosszális halat czipeltek be ; az álmélkodás csendje uralkodott néhány pillanatig a társaságon. Borjunagyságu lazacz volt, pompás izü, rózsaszínű hússal. Háziuri méltóságom daczára magam is megbámultam s jelentős pillantást váltottam szemközt ülő feleségemmel. Nagy pénzt kóstálhatott ez a szörny, mig a Rajnából ide került az asztalomra, kíváncsi YoltBm : mennyi lehet az a summa ; de egyidejűleg le is mondtam róla, hogy valaha megtudjam, mert az efféléket csak ugy ál- j talánosságban szokták elszámolni az asszonyok. „Gyönyörű harcsa !" jegyzé meg a tábornok, ki nagy gourmand. Ily hírneves szakértőnek senki sem • mondhatott ellent. Szegény feleségem majd l^zédült a székről ; biz azt mi harcsa gyanánt ettük meg ; de az még mind semmi, mikor a fáczánt j szolgálták fel, akkor meg az elnök szólta el magát : „De már ebből a kappanból együnk ám !" A legborzasztóbb eset azon- [ ban a pezsgőnél következett be. Az tul tett j mindenen. Még a polgármesternek a szarvas fiiérre ejtett megjegyzésén is, hogy : „Csak legízletesebb hus ez a jó marhahús." A leg- I borzasztóbb eset, egy hallható szó ^volt, a mély a főispán tósztja közben jutott el a: feleségein füleeskéjéig. Kitűnő hallása van ; egy kollégáin, a nyomorult, kéjjel hörpöl-