Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-10-04 / 40. szám

4 PÁPAI KÖZLÖNY 1896. október 11. tott érvényre, a mi ha haladást mutatott is, de csak az első pillanatra bizonyult jónak. Ámde az élet lévén a legnagyobb mester, akaratunk ellenére is kénytelenek voltunk a községi törvény életbelépte jutása után azon általános megállapodásra jutni, hogy a községi szervezésre vonatkozó minden munka bizony csak fércmunka és nem jó. Szükséges tehát, hogy a bajokon maguk a városok segitsenek, még pedig a törvény által biztosított joguknál fogva : szabályrendelet utján. Ezen városi szabályrendelet szándékoltatik Pápán módosíttatni, amely nem jó, de ha a tervezett módosítások keresztül vittetnek, ugy reméljük, hogy közigazgatásunk nagy fordulatot fog vehetni. Mielőtt a kérdés és módosításokkal foglalkoznánk, előre kell bocsátanunk, hogy a szervezeti szabályrende let kötelező erővel bir a tisztviselőkre nézve s igy nagy körültekintéssel szerkesztendő, hogy a munkakör szabató san s igazságosan állapitassék meg. Erre szükség van, mert ismeretes körülmény, hogy a közigazgatás ma már annyira terhes kötelességet ró a tisztviselőkre, hogy a mai munkakört az ezelőttivel össze sem lehet hasonlítani. Ma dolgozni kell minden tisztviselőnek, mert az még se járja, hogy a tisztviselőnek hivatalos kötelessége csak abból álljon, hogy nevét aláírja. Ma tudni kell dolgozni, mert a közigazgatás menete nem tűrheti, hogy írnokok, dijnokok olyan teendőket végeznek, a minek ellátása nagyobb szakértelmet követel, a város érdekeibe vág. Ma már luxus állás, protekción alapuló semmittevés nem létezhetik, s épen ezért a módosított szervezetben mondassék ki világosan az egyes tiszt vise• lök teendője és a hivatalos órák szigorú betartása. A kvalifikáció és az ö s s z e f é rhetlenség kérdését is rendezni kell. A város közigazgatása nem tür! heti többé, hogy minden olyan ember, a ki mesterségét, kereskedést és a jó ég tudja milyen foglalkozást tanult, felcsapjon városi hivatalnoknak és minden előképzettség, gyakorlat nélkül belecsöppenjen kvalifikációt, nagy felelőségét követelös fontos állásokba, hol aztán basáskodjék. Az sem tűrhető, hogy a város elöljárói közül más közhivatalt is viselhessenek, mint ez tényí leg nálunk van. A törvény ezt tiltja, ezt szigorúan betartani kötelesek vagyunk. Ezt nem lehet elnézni ! Vagy legyen városi tisztviselő és tartsa meg a dekórumát, vagy menjen odább s viselje a másik hivatalt. Tudjuk, hogy lehetnek, a kik zokon veszik eme leplezetlenül elmondott igazságokat, de ;em törődünk velük s azt mondjuk : „akinek nem inge, ne vegye magára". Tessék a tisztviselők munkakörét körvonalazni. Ne csak a titulus legyen meg, hanem annak helyt is álljon. Álapitassék meg, hogy ki legyen a polgármester helyettese. Ne csak névleg, de tettleg. Utóbbi időben sajnosan tapasztaltuk, hogy a h e 1 y e ttes polgármester csak névleg az, mert tettleg a főjegyző végezte a teendőit. Itt az ideje, hogy ezen anomáliákon segítsünk. A főjegyzőnek van kiadva a szabályrendelet módosítása, nézzen utána, hogy már legközelebb ezen módosított szabályrendelet a közgyűlés napirendjéae tűzessék. Tessék a bejelentő hivatalt rendszeresíteni s ezáltal a lakositási ügyet rendezni. Mégis csak szégyenletes doa Koronaherczeg-utcza sürü embertömegére, mérsékelte a haragját, sőt mosolyogva beszélt tovább : (Teremtő Isten, micsoda mosolygás volt ez ! A tigrisek mosolyoghatnak ilyenféleképpen !) — Különben Malvin se sokat törődik vele, hogy a neve kijött-e az újságokba vagy nem — én pedig még kevesebbet. A fődolog, hogy Malvin jól mulatott, még pedig maga nélkül uracskám, a többi mellékes. A kis sápadt arczu leány reám nézett és szemének hamiskás tekintete határozottan azt beszelte, hogy a világért sem igaz az, mintha a mama előtt az mellékes lenne, hogy ők benne vannak-e a báli névsorokban, vagy nincsenek. Söt mikor a mama később mélyen elmerült egy kirakat szemléletébe és nem figyelt arra, hogy mi mit beszélünk, hát Malvinka megsúgta, hogy vérig boszantja a mamát, a miatt, hogy a nevük nem volt benne az újságokban ; — Hiszen ez volt a fődolog, amiért feljöltünk. Pedig mennyire nem szeretek . . . 1 Nem beszélhetett tovább, mert a mama abbahagyta a kirakatnézést és ho. .ánk csatlakozott. Szegény Mai Ti még csak ki sem panaszkodhatott ke< re. Hanem másnap délelőtt, mikor felit. ..jw hozzájuk, szeidicsére a mama nem volt odahaza. Fel is használta az alkalmat. Még le sem vetettem a felső kabátomat, már elkezdte beszélni: — Nem is képzeli, micsoda kin nekem ide fönnt lenni 1 Egészen belebetegedtem már! Hiszen különben láthatja is, hogy nézek ki! A mama is látja, de hát ö szégyennek tartaná, ha hazamennénk már most. Nem, nekünk ki kell húzni idefent ezt az egész utálatos farsangot. És miért ? Csak azért, hogy a többiek irigykedjenek reánk ! 11a maga hallotta volna, hogy a mama micsoda fenséges fejtartással és királynői büszkeséggel jelentette ki még deezember végén, a papa névnapján, Pesten fogunk farsangolni 1 És ezt a dicső elhatározását tudomására is adta mindenkinek. A doktoréknál, a patikáruséknál, a jegyzőknél, mindenféle eldicsekedett vele, ahol csak volt a háznál egy magam forma nagy leány. — Hadd irigykedjenek reád — mondta a mama. Nos hát irigykedtek is De mondhatom hogy nekem ebben éppenséggel semmi gyönyörűségem nem telt. Hanem a mamának tetszett a dolog. Egészen boldog volt, mikor látta a töboi mamák irigységtől sárga arczát. — Csak, hadd irigyelnek, jobb ha irigyelnek, mintha sajnálnak. log, hogy Pápán az telepszik le, a ki akar, lakositási dijat nem fizet, köztartozásokat éveken át nem érez. Szervezzenek egy mérnöki állást mert ez a mit most mérnöki állásnak mondanak, nem felel meg annak. Ezt követeli a város közönségének érdeke, az építkezések, az utcarendezések s. t. b. Ott a hol takarékoskodni nem lehet, ne takarékoskodjék a város, mert a mit megnyer a révén, ezerszeresen veszti a vámon. Egy városi mérnöktől — mint nálunk — nem követelhető, hogy 300 forint évi fizetésért azon teendőket végezze, mely ezen állásssal össze van kötve. A ki fogalommal bir a jó közigazgatásról és arról hogy a közigazgatás folyton több és több terhet ró a tisztviselőkre, a ki városunk javát szivén viseli, belátja, miszerint a közjó vezérelte tollunKat, eme sorok megírásánál. Beláthatja ebből mindenki hogy a város szabályrendelet módosítása fontos és városunk jövőjére nagy előnyt van biztosítani hivatva. Reméljük tehát, hogy ezen szabályrendelet módosításánál az intéző férfiak ugy fognak eljárni, a miként azt városunk java és a jó közigazgatás megkívánja. Csak minél előbb ! A postapalota ügye. Élénk érdeklődés közepette tárgyalják városunkban a tervbevett postapalota ügyét. Lapunk legutóbbi számában foglalkozva e kérdéssel azon nézetünknek adtunk kifejezést, hogy az e célra építendő telek kijelölésénél ne a geográfiái hanem a forgalmi központ vétessék tekintetbe. Hololt én irigyeltem a leánypajtásaimat igazában. 8 azóta is, mióta itt nyomorgunk ezen a kis lakáson és a koszton sporoljuk meg a ruhák árát és várjuk a mesebeli herczeget, aki egy bálba belém fog szeretni — hát valahányszor rájuk gondolok, ugy szeretnék sírni mérgemben. Mennyi pompás mulatságot végigtánczoltak ök azóta odalennt. Nem ilyen selyemruhás, nagyúri, fényes unalmas és kinos mulatságot, ahol halálra fárad az ember, csak mig egyszer is körülsétálhat a rengeteg sok ember között — hanem olyan igazi, jó falusi mulatságot, ahol nem néznek ki az urak olyan kifogástalanul külsőleg, de bizony sokkal többet érnek belsőleg — ott, ahol az urfiaknak frakkjuk talán nincs, de szivük az van 1 Istenem, mennyivel is jobban mulattak ök, mint én 1 Az igaz, hogy nem húzta neki a valezerokat a katonabanda, se a csárdásokat a hires lladics Héla, aki olyan elegáns mint valami herczeg — nem, csak, a mi vályogvető Csicsa czigányunk húzta ötödmagával, de húzta nekünk, mi parancsoltuk neki, hogy mikor kezdje el, mikor hagyja abba ! Ej, nem lehet itt mulatni, csak odahaza ! i irigyeltem én azokat, a kik otthon utak és kimutathatták magukat