Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-09-20 / 38. szám

4 PÁPAI KÖZLÖNY 1890. szeptember 13. be vasárnap néhai Pap Gábor örökébe. Az installációra illustris vendégek ér­keztek városunkba s valóban elmond­hatjuk, hogy oly fényes gyülekezet rég nem volt együtt városunkba mint ez alkalommal. A beigtatás a ref, tein / miban történt. Reggel fél tízkor zsuffolásig niogíöltötte a templomot a legelőkelőbb közönség, kiknek soraiban olt voltak : Darányi Ignácz földmivelésügyi minister, Szász Károly dunatr elléki, Kis Á ron tissántuli ev. ref. püspök, GyuráU Fe­rencz ág ev. püspök, Sárközy Aurél Komárom .negye főispánja, Véghely De­zső aiispán, Boné Géza cs. kir. kama­rás, báró Nyáry Béla, Dr. Fenyvessy Ferencz. Tuba János, Bozzay János, dr. Óvdry Ferencz, Pogrányi József, Cher­nel György orsz. képviselők, IhdSz La­jos, Bibo Dénes, Horváth Lajos anya­könyvi felügyelő, Vargyas Endre tan­felügyelő, dr. Németh Antal tankerületi főigazgató és még számosan, nagyrészt fényes díszmagyar öltözetben. A heigtatást megelőző isteni tisz­teletet és imát Kis Gábor helybeli ref. lelkész .végezte. Ezután Szász Károly püspök tartotta meg emelkedett szel­lemű szavakkal nagyszabású felavavató beszédét s ennek végeztével a térdeplő uj püspökre kezeit rátette és megál dotta. Antal Gábor könnytelt szemekkel hallgatta végig a felavató püspök be­szédét és ezután gyönyörű beszédben fejtette ki kormányzási hivatását, me­lyet egész mivoltában átérez s műkö­désére Isten áldását kérte. A hatalmas szónoklat a püspök hivatásáról szólt, s a lelkészeket a sze­retet, a vallási türelem és felekezetek közti közti béke buzgó és szüntelen ápolására serkentette. Útmutatóm lesz, úgymond, a törvény, az a törvény, mely az államhatóság által megalkotott s az a törvény, mely egyházi testüle­teink által saját hatáskörünkben ránk kötelezőleg megállapittatott. A felsé­ges király iránt mindig hű leszek ma­gam s kívánom, hogy mindig hívek le­gyenek lelkésztársaim, akik előtt járok Kívánom, hogy ezek az érzelmek a gyermekek szivébe már az iskolába beoltassanak, mert csak a hazafiság és a tiszta vallásosság együtthatása képes megoltalmazni népünket ama kísérté­sektől, melyek az egyik helyen vallás­felekezeti gyűlöletre, a másik helyen nemzetiségi visszavonásra, ismét másutt a társadalom törvényes és békés rend­jének felforgatására, egyes lelketlen iz­gatók rövén visznek. Antal Gábor beszéde nagy hatás­sal volt a megjelentekre s számosan siettek őt üdvözölni a mondott székfog­lalójáért. A felavatási ünnepélyt egyházi ének kezdte és lejezte be, mire rögtön a küldöttség fogadtatása következett ugyancsak a templomban. Az üdvözletek sorát a püspöki kar nevében Kis Áron debreczeni püspök nyitotta meg, aki úgymond eljött a kálvinista Debreczenből, hogy meglássa a kálvinista Pápát. Az agg főpap be­széde nagy hatással volt az uj püspökre, az ág. ev. egyházkerület nevében Gyu­ráC7. Ferencz püspök nagyhatású be­széddel, a főiskolai tanács nevében Czike Lajos, a gondnokok nevében Boné Géza, Komárommegye részéről Sárköty Aurél főispán, Veszprém vármegye ne­vében Véghely Dezső alispán, a pápai rom. kath. hitközség nevében Sült Jó­zsef elnök, a pápai izr. iparosok gyá­lemlités helyett szánalmas mosolyt vett rajtam észre, ekkor a városon belül is magánkivüli állapotba jutván, botjával kétszer reám sújtott, mit én más védő eszköz hiányában megsebzett kezem­mel fogtam fel. Midőn kardom után nyúltam hogy vele érdem szerint el­bánjak ezt látva a h. polgármester gyáván megszökött. Ez a tény állás s most térjünk át ezen hőstett méltatására. Miben is állt a h. polgármester hőstette ? Két ember, revolverrel bot­tal felfegyverkezve, egy ágyban fekvő félig álomban levő védtelen emberrel szemben. Kijelentésemben megnyug­vást színlelt, hogy tőlem a védelem szükségességének látszatát is elvonja. — llven körülmények között még Kózsa Sándorék sem tartottak igényt a dicső­ségre. Ezek után tehát nem tartottam tisztességes eljárásnak, hogy az ily gyáva orvtámadóval az utcán számol­jak le, hanem veszélyes fenyegetés és súlyos testi sértés miatt a, bűnvádi feljelentést ellene a helybeli járásbí­róságnál megtettem. Nincs több mondani valóm ez ügyben s ezzel egyelőre le o számol­tam a helyettes polgármester orvtáma­dásával. Várom a bír ilélstet, mely­nek eredményéről ép ugy mint most, annak idején a nyilvánosság előtt fo­gok beszámolni. Pollatsek Frigyes. Antal Gábor beigtatása' A dunántuli ev. ref. egyházkerü­let újonnan megválasztott püspökét An­tal Gábort nagy ünnepélylyel igtattá'< arez, ez a termet! Szóval a dolognak utánná kell néznem 1 Ha jó parthie, ugy a dolgot semmiesetre sem hagyom abba ! Mert csak inkább veszek el egy ilyen nőt, mintegy szeplős kancsal . . . brr . . . de mit csinál­jak ? Mindenesetre meg kell házasodnom. Az öreg komiszkodik. Határozottan elhízta ma­gát ! különösen a mióta festi a haját, meg a bajuszát, sőt gondot fordít a frizurájára is ! Valószínűleg beakarja a közmondást bi­zonyítani, hogy a vén kecSke is megnyalja a sót, köztünk maradjon a dolog : meg akar házasodni ! Találkozik egy bafátjával. Csinosan Van öltözködve, olyan, mintha skatulyából húz­ták volna ki. Szemén monokli, fején .'czilin­der. Máskülönben kitűnő vívó, állandó pár­hajsegéd továbbá színi — illetve színésznői kritikus. — Ah ! Bon jour Tihamér. Hová, hová V — Szervusz Gyula I Csak ugy minden ezél nélkül 1 Untam magam, hát kijöttem koketirozei. Tudod-e, mi az újság ! ? — A kis Sarah megválik a színpadtól, Dini báró veszi feleségül. Hát nem balek az a Dini ? — Valószínűleg az I Kár a kis Sara­hértl.Enni való kis lábacskái vannak! Tudod-e hogy Aladár összeveszett egy újságíróval ? — Hallottam ! Hát aztán ? — Barátom I Párbaj lett a vége. Kép­zeld csak : Dombayné miatt vesztek össze. Mind a ketten hivatalosok voltak a thea es­télvére s Aladár az estély után ugy négy­szemközt fatálisnak mondta a theát. Az a skibler meg, a ki valószínűleg bolondul az asszonyka után, összekapott Aladárral. Ez megdühösödött, jól odamondogatott neki, mire a skribler kihivatta. — Hát aztán ? — Ah hagyd el ! nagyon boszantó. Képzeld csak, az a skribler csunyául meg­vagdalta szegény fmt ! Gyula bosszúsan dörmögött : — Ah ez mégis bosszantó ! Nagyon érdekesnek kezdte találni Ti­hamér társalgását s karonfogta, ugy sétált tovább. Kérdezgetett töle egyetmást, de min­dig vissza vissza tért azon gondolathoz, hogy az a hölgyike gyönyörű teremtés ! Határo­zottan az ! — Te Gyula, hallom hogy házasodni készülsz ! Csak nem teszesz olyan bolondot ? ! — Barátom, az öregem rám irt ! kény­telen vagyok vele. Kengeteg az adósságom ! Az előbb láttam egy hölgyikét. Valóban csi­nos kis teremtés. Magniflque ! — Hogy hívják V — Nem tudom, én barátom I Ma lát­tam először. Ha nem nevetnél ki naivságom­ért, azt mondanám, hogy szerelmes vagyok bele ! — Szép. Nézd csak Földessy Aurélt. Szegény fiút tönkre teszi a felesége. Folyto­nosan estélyeket adnak, báloznak, szóval rengeteget költenek ; Nem hiszem, hogy so­káig vigyék. Az asszony valamikor szegény tanítónő volt, most meg, hogy az a balek Aurél elvette, nagy házat visz. Mon cher ami! Ilyenek a szegény lányok! Már csak azért sem vennék el közülök egyet sem. — Ah ridicule ! mi jutott eszedbe V ! — Nézd csak Muki grófot, hogy teszi a szépet Mezey Idának. Pedig nem hiszem hogy szeretné a gyerek. Csak hát — unat­kozig. ! Hátok mögött ruhasusogását hallanak. Ott jön a junói termet, venusi arez ! Gyula tüntetőleg pislant rá. Tihamér szívélyesen üdvözli. Ö kecsesen hajtja fejét s mosolyogva adja vissza a köszöntést. Mikor eléggé előrehaladt, Gyula meg­löki Tihamért és áugva kérdi tőle. — Hát te ösmered ? Kz az én felfe­dezett Angyalkám ! Ki ez ? Kz az újonnan kinevezett polgári iskolai tanitönő. Szegény lány, de szép és müveit. Ha bankár lennék, elvenném ! Hát ez a választott V Bemutassalak neki '? Gyula boszankodva szólt : — Hagyd, el kérlek ! Azelőtt sokkal szebbnek találtain ! w

Next

/
Oldalképek
Tartalom