Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.
1896-08-16 / 33. szám
4 PÁPAI KÖZLÖNY 1896. augusztus 16. A gróf elutazása után a néppártiak haza készülődtek, a liberális választó polgárok pedig á templom tér előtti GLatz-'iéle vendéglő helyiségben gyülekeztek, hol Pap Zoltán fővárosi költő intézett hozzájuk lelkesítő szavukat.! kérve őket, hogy ne hagyják magukat eltántorítani ezen „fekete sereg*-tői, melynek más célja nincs mint a népet bolonditani. A poéta szavaira Bognár Endre ág. lelkész reflektált, ki S&áfrhv összetartani hivta fel a népet. Lrükes éljenzés mellett oszlott el a tő r oe gn ~ . .iiii.il Így végződött a népgyűlés Lovász-Patonán. A közönség köréből. Tekintetes Szerkesztő Ur ! A »Pápái Lapok«' mult heti számában >• Kereskedelmi önképzőkörünké feliratú cikkben Koreili Ernő ur jónak látta a kör ellen heves és igazságtalan támadást intézni; engedje meg, ezért hogy b. lapjában magunknak a nagy közönség előtt leendő igazolása végett megfelelhessünk. Hogy a kör megfelelel-e czéljainak vagy nem. azt itt tárgyalni nem óhajtjuk, tán elég lesz egyszeiuen arra utalnunk, hogy Papán a iebető legmostohább viszonyok között 13 éve fennáll, ha hivatásának nem telelne meg már regen ott volna a hol több előde t. i. a feledés homályában. A kör helyiségében, mint egyaltalán minden ' irs,askarben a solid kártyajáték hazázaDalyázeruleg meg van ug\ an engedve, ellenben szigorún meg van tiltva minden néven nevezhető szerencse (hazárd) játék, s tudtunkkal nem is volt meg arra eset, hog} r akár a kör tagjai, afcár pedig a bevezetett vendégek közül valaki éz ellen vetett volna. Nem áll tehát cikkíró azon megjegyzése, hogy itt a ;kör tagjaínak alkalom nyujtatik játekszenvedelyük kielégítésére, mert kártyajáték szenvedélyét a körben valö játszás nem csak hogy nem fokozz*, de meggyőződésünk szerint nagyon is leszallilja. Itt ifjaink úgyszólván folyton az idősebb tagokfelügyelete alatt iéven nem merhetnek mást mint igen szolid játékot végezni, mig ha a körből a kártyázás egyáltalán ki volna tiltva, egy része azt a nyilvánosság kizárásaval az v úgynevezett kártyabarlangokban vegezné. Koréin Ernő ur többek neveben is a legutolsó választmanyi ülésen hesszabb indokolás kapcsán egy, indítványé nyújtott be, melyben ara kéri a választmányt hogy mostani helyisegét hagyja el, béreljen egy magánlakást mely ne legyen kaveházzal vagy vendéglővel egybekötve, bútorozza azt saját költségen' be, tiltsa ki onnét a kártyajátékot járasson újságokat és igy. tegye lehetővé a tagjainak önképzését ; erre — többek felszólalása után, az elnöklő igazgató indítványára, a következő hatarozat hozatott egyhangúlag : »A választmány örömmel elfogadja elvben Koréin ur indítványát és utasítja a benyújtókat hogy terjeszszenek be egy 1 reszletesen kidolgozott költségvetést, valamint jelöljek ki erre nézve a fedezetet is, ezután ezt a választmány tárgyalni fogja.« Határozottan vissza kell tehát utasítani Koréin ur azon állítását mintha indítványára a választmány, mint ilyen azt felelte volna »hogyha a körből a kártyázás kitiltatnék, nem akadna többe tag aki a kör helyisegét látogatná«. Ez igazan oly nevetseges »-áfogás, amejy ellen nem is tartjuk érdemesnek védekezni, mert ba csakugyan ez lett volna a válasz, akkor megérdemelné a választmány, hogy még sokkal könyörtclenébbi/1 támadjanak rea. A kör napilapokat, folyóiratokat jarat, van szép 11 rendezett könyvtára, mely eszközök altal az önképzés c'zéíjának eleget tesz. Felolvasásokat a tél folyamán tartott és jövőben is tartatni fog. Végül az a megjegyzésünk, hogy a kör vezetőségének kötelezettsége arra ügyelni, hogy a hosszú évek során szerzett néhány j száz frínyi vagyona ne pazaroltassek el ki- j vihetetbn célokra. Enyit tartottunk szükségesnek Koréin Ernő ur cikkere es a kör re•putatiója érdekében válaszolni, megjegyezzük azonban hogy T ez ügyben további polémiákba nem bocsájtkozunk. Pápa, 1896. aug. 14-én. Kiváló tisztelettel A pápai keresk. ifj. önképzőkör választmánya. Furcsa komédia folyt le a mult vasárnap Lovász-Patonán. Népgyűlést hirdetett a néppárt rendezosege e nppra, nagy falragaszok utján kürtöltek, hogy .az az aranygyapjas gröf, a néppárt fömuftija fogja a gyűlésén az elnöki megnyitó beszédet tartani, zászlót fog bontani a néppárt az ugodi kerületben — s mi lett a nagy hűhónak vége ? Fucscs ! Pucs ! Fiaskó ! Pedig hát nagy jövőt jósoltak a néppárt rendezők, a plébánosok ennek a napnak. Kiváltkép E d 1 i n g e r Titusz n. teveli és Taschler Dezső n. gannai plébánosok szították erősen a tüzet a nep között. Edlinger plébánost csak hirből ösmertem, Taschlert a Lueger üdvözlő irata után ösmertem, de nemcsak en, hanem az egész ország. Ugy látszik a Luegertől rajta maradt szennyet, ezzel a stiklivel akarta kiköszörülni, de még ez a szerecseny mosdatás sem sikerült neki. Már napokkal a gyűlés előtt folyton izgatás és fanatizálas járta az ugodi kerület falvaiban s igy nem csoda ha varosunkban mint szomszéd kerületben is nagy érdeklődéssel kisértük es vártuk a nagy nap lefolyását. Tüntetésről, ellentüntetésről, kepviselőjelölesről, heccröl s tudja Isten mi mindenről nem vo't szó. Ezen e'őre jelzett érdekes körülmények tudatában elhataroztam magamban, hogy kirándulok én is Lovász-Patonára anyagot szerezni, mert hát Pápán ebben az uborkás évadban ugy sem találtam volna jobb, érdekesebb és élvezetesebb anyagot", mint az igerkező alkalom. De jltekintve ezt, tudva, hogy városunk nagy érdeklődessel nez a népgyűlés elébe némi tekintetben hivatásos kötelesseget veltem teljesíteni, az ottani megjelenesre. Voltak ugyan többen, kik jó eleve lebeszelni óhajtottak erről a kirándulásról, amenyiben fejbetörésről, elpáholásrol záptojás záportól jósoltak, de ezek az ijesztegetések dacára nem mondtam le a kirándulásról. Hisz igért veréssel és záptojás dobással nem igen lehet egy hivatásos krónikást megfélelmiteni, de más különben nem is jó újságíró az, kí még rendes körülményü verésben nem részesült. Bohémes jó kedvvel kocsiztam Lovász Patonára. Már útközben kezdtem eszrevenni, hogy biz a népgyűlésen furcsa komédiára lehet killátás. Először is a csóthi plébánossal találkoztam, már pedig azt mondják, hogy útközben pappal találkozni, nem nagy szerencsét jelent, hát még olyan jóindulatu pappal mint a csóthi. Másodsorban egy század huszárság tűnt fel előttem, kik szinte a népgyűlés kedveert lettek kirukkoltáivá. No, szépen vagyunk-gondoltam magamban, hát a csendőrség' nem lesz elég a rend fenntartására ? Alig h igytam cl a huszárságot a kocsi sorok egész hosszát érteni el, kikben liberá lis elvet fedeztem fel. Ezekben veltem az ellentüntetőket felfedezni. Egész Lovász-Patonáig folyton ilyen találkáim voltak néppárti liberális, és vegyes programm társasággal. Lovász Patonara ugy egy órakor délután érkeztem, de már ekkor nagy tömegekben állót a nép a kastély parkja előtt s várták a 2 órat a mikor a népgyűlés megnyitása jelezve volt. A kastély kapuját egy plébános őrizte, kiről csak később tudtam meg, hogy ez az a hires »Tifusz« ur, a n. teveli plébános. Cerberusként őrizte a kapu bejáratát s csak ugy hebe hóba nyitotgatta az ajtót valami protekciós hívének. De nem igen sokáig élvezték a »Tifusz« ur hivei a protekciót, mert a tömeg nem akart a mostoha gyermek szerepere vállalkozni és követelte a plébánostól a kastélyba való beeresztést. A plébános nem tágitott elveiből s igy történt meg az, hogy a tömeg betörte erőszakkal a várkaput s ugy jutott be a kastély kertbe. Ezen processus alatt a plébános és a tömeg kedélyesen társalgott egymással, mely társalgásnak az lett vége hogy midőn e tömeg berontott a plébánost egy két görzsönvi ember jól meggyomrozta és csak nehezen tudott »Tifusz« plébános ur a . tömeg dühe elől a kastélyba menekülni. Alig ert a tömeg a kastély elébe az erkélyen, a hol a szónoklatok tartása volt jelezve, egyes plébánosok megjelentek, de nem sokáig időztek ott, mert nem igen tetszett nekik a titulosok melyekkel a tömeg őket illette. Mindent mondtak nekik csak azt nem hogy »Főtisztelendő uram.« Volt is ott olyan zsivaj, olyan lárma, olyan abeugolás, hogy az Isten őrizte a kastély falait a beomlástól. Ilyen zene mellett érkezett meg az aranygyapjas gróf, a néppárt vezére a gyomoréi állomástól, kisérve egy rakás pap, fehérruhás leányok és egy ket szájhőstől, kik a nép igéit voltak hivatva hirdetni. Hogy mit gondolt Zichy gróf, mikor ezt a zenet hallotta, azt nem tudhatom, mert Cumberland művészetével nem dicsekedhettem, de Lavater elvét alkalmazva, rossz bőrbe juthatott. Sápadt volt, reszketett és ebben az arcjátékban sinlett a környezet is. örültek, hogy ep-kéz lábbal jutottak a kastélyba. Most kezdődött el aztán a hadd-el hadd. V é g h főszolgabíró mindent elkövetett, hogy a nepet lecsendesítse, de mindhiába. Az üszkót beledobta a teveli és gannai plébános a tömeg köze, az egett s igy oltásra nem volt kilátásra csak a tüz lokalizálásra, mely aztán meg is történt. A gróf kíséretében levő Bakonyi ügyvéd mutatta meg magát első sorban a tömegnek. Ez is rövid ideig tartott, mert a tömeg olyan »mekegést« vitt véghez, mely még a legegészsegesebb füldobot is rezgésbe hozta. Erre a mekegésre még a fehérruhás leányok is szétrebentek és futottak, talán még most is futnak. Kevesen voltunk, kik ezen mekegés mivoltát sejtettük és csak később tudtam meg, hogy ehhez a fogadtatáshoz az ügyvéd ur hozzá van már szokva, mert szerencsetlenségére kecskeszakált visel és ezzel a mekegéssel illustrálta a tö.neg a szívesen látott vendégét. A noszlopi plébános S z a u t e r uram nem igen merte magát a tömegnek mutatni, hanem ugy madártávból, hogy a tömeg nein láthatta oda szólt a íőszolgabirónak, hogy ezt az ő főispánja csinálta ki. No erre eztán a főbíró ur olyat talált mondani a mindig józan (?) plébánosnak, hogy ez legokosabbnak látta idejekorán elsomfordálni. No de erre sem lehetne reá fogni ép ugy mint a többi herékre, nogy »nem szül gyáva nyulat, Nubia párduca«. Kis vártatva megjelent Zichy gröf es a tömeget kezdte fixirozni. Nem igen tetszhetett neki az állapot, mert ínagyon savanyu arcot vágott. Kiábaltak ott neki fel mindent,
