Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-08-16 / 33. szám

V, évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félevre 3 frt. Negyed évre I frt 50 kr. 53-8°»! Régi mondás, igazmondás az, hogy az akt'io rcaktiót szül.'Így törlént la­punk mult számában közlött »Rend­szertelen gazdálkodás« cimü vezércik­künkkel is. Bővebben kifejtettük azon anomáliát, mely városunk gazdálkodási rendszerében divik és egyszersmind utaltunk arra, hogy a jövő évi költ­ségvetés 5 3'8% pótadót tüntet fel — tekintettel azokra a beruházásokra, me­lyeket városunk jövője és haladása érdekében okvetlen tenni kellett — a városi tanács némi módosítással elfo­gadott. Most érkezett hozzánk több fel­szólalás a polgárság köréből, a felszó­lalásoknak tenorja mind oda kulmiiál, hogy az 53 8% pótadó kivetésével el nem viselhető terhet ró a város a pol­gárságára, hogy nem oly kedvezők a viszonyok, mert a kereskedelem és ipar pang, a megélhetés nagyon nehéz, mert ezt még a inunka sem biztosítja egészen, egyszóval oly állapotban van a polgárság, hogy a rendes adón ki­vül még az 53'8% pótadónak a fize­tése elviselhetetlen lesz a város lakó saira nézve. Pápa, 1896. augusztus 16. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. őszintén megvallva nem minden I megindulás nélkül fogadjuk ezen fel­szólalásokat, melyeknek alaphangját indokoltnak kell tartanunk. Mert igaz, hogy a lakosság meg van terhelve ; igaz hogy nem a könnyű megélhetés, igaz az egyenes adó sem csekély, s mindannak dacára nem lehetünk egy véleményen a felszólalókkal, mert a hol városunk haladásáról van szó, ott az annyira szükséges közszellem ok­vetlenül megkívánja az áldozatkészséget, akkor és annyival is inkább, mivel meg vagyunk győződve, hogy ezen befektetések nem maradhatnak gyü­mölcsözctlenül. Elmondtuk mi már több izben és érvekkel bizonyítottuk, hogy városunk­nak, mely most á'meneti korszakot él, , mely minden áron haladni kiván, meg kell szerezni annak feltételeit, különben visszafelé fejlődik, erejét nem képes ki­fejteni s nemcsak a jelenért nem tesz semmit, hanem a jövő alapjainak lera­kását is e'mulasztja, és más kisebb vá­rosok által tulszárnyaltatik. Az elől a tény elől még egyetlen pápai lakos nem zárkózhatik "el, hogy azok a beruházások, azok az intézmé­nyek, melyek a pótléknak 5 3'S7 0 ra való emelését szükségessé tették, el­33. szánt. HIRDETÉSEK és NYILTTER EK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. I odázhatlan követelményei voltak Pápa városának. Azok a felszóllalö polgá­raink, kik a pótadót immár elviselhe­tetlennek tartják, csak nem akarják elhitetni velünk, hogy az a mi eddig történ*, hiába való volt, vagy hogy arra nem a jó ügy érdeke vezette a város intéző hatóság férfiait. Az is igaz, hogy sok dologban a városi hatóság könnyelműen intézkedik és sok oly kérdésben, mely városunk vitális érdekét hangozhatja nem a kellő erélylyel lát. hozzá annak megvalóaitá­sára, de ezzel csak a rendszertelen gazdálkodást, és nem azt, hogy ami eddig létesült nem a város haladására történt volna, lehet konstatálni. Az ily dolgokat elfogulatlanul kell meg­ítélni s az elfogulatlan ítélet meggyőz­het mindenkit arról, hogy városunk a haladás utján van csak észszerűen s meg­fontolva kövessük a kor követelmé­nyeit. Sokan panaszkodnak, hogy minek kellett asztalt makadám, aszfalszt járda, csornai vasút, egyes kulturális célokra való pénz kidobás ; inkább csinálják meg a vízvezetéket és csatornázást, ak­kor nem kellett volna most a pótadót emelni. Nos hát az ily beszéd özönvíz előtti felfogásra vall. Nem mondjuk, L 0 \ V Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. Cseléd-szerzödtetés. A múltkor a feleségem igy szólt : — Felmondtam a cselódnek ! — Már megint ? — kiáltottam föl. — Hiszen még nincs két hete, hogy az a leány nálunk van ! — Nem lehet megtartani. Ügyetlen, lusta és nyelves ! — Édesem, — mondtam erre szelíden, azt hiszem, hogy. részben te vagy a hi­bás .. . — Úgy? Miért? — Mert, ha bánni tudnál a cselédek­kel, nem kellene annyiszor változtatni. Te­remtő Isten, hisz négy év alatt legalább há­romszáz cseléd volt nálunk . . . Nos, ha már földmondtál a mostaninak, nekem nem lehet kifogásom a dolog ellen, ez kizárólag a te hatáskörödbe tartozik . . . Hanem tudod mit ? Engedd meg, hogy most majd én szerződ­tessek cselédet : Én fogok kiszemelni egyet, llizelgek magamnak vele, hogy van egy kis emberismeretem és meglásd, jól fogok vá­lasztani. — Hát jó I én nem bánom ! Mindjárt magam mentem el a „ezup­ringerhez" és utasítást adtam neki : Hozzon egy mindenes cselédet ! Ügyes legyen, tiszta legyen, csöndes, munkás, sze­rény legyen, tudjon sütni, főzni, vasalni. Ha­vonkint 10 frtot fizetek. A ezupringer megcsóválja a fejét és igy szólt : — Uram, engedje meg, hogy elmond­jak önnek egy adomát . . . — Óh kérem 1 — Talán már halotta is . . . Egyszer egy fiatal ember elment a házasságközveti­töhöz, hogy szerezzen neki feleséget. „Mi­lyen legyen ?" — kérdezte a házasságköz­vetitö. — „Hát, — felelt a fiatal ember, — legyen szép, gazdag, müveit, kedves, taka­rékos, jó gazdasszony, kis igényű, háziasan nevelt!" — „Igen ? f t — kiáltott föl a há­zasságközvet itö. — 11a én olyan leányt ta­lálnék, hát — magam venném el." — Mjt akar ezzel mondani ? — Hogyha én olyan cselédet tudnék, a milyet az ur akar, hogy ügyes, tiszta, csön­des, munkás, szerény, sütni, főzni, vasalni tudó legyen, hát akkor én magamis felfogad­nám ! .. . No dehát majd nézek alkalmasat! Délután teszem tisztelemet! Déiután a ezupringer tette tiszteletét és elhozott magával egy termetes női lányt, a ki ifjabb éveiben, mint óriás hölgy muto­gathatta magát. — No ez elég erös némber ! — gon­doltam magamban. — Ez fogja győzni a munkát. Megkérdeztem tőle : — Hát mindenek előtt mondja meg, van-e szeretője ? Az óriás hölgy lesütötte a szemeit és pirulva felelt: — Van kérem szépen ... De csak rit­kán jön. — Ugy ? mikor szokot jönni ? — Az egyik vasárnap délután, a má­sik szerdán este. — Micsoda, — pattantam föl, — csak nincsen kettő ? — De igen kérem, kettő . . . Hanein nagyon jó emberek 1 Daczára a két ur jóságának, sajnálat­tal voltam kénytelen kijelenteni az óriás hölgynek, hogy nem szerződtetem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom