Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-08-02 / 31. szám

0, Mi, mint örvendetes tényt konstatáljuk ugyan, hogy a kisgazdák érdekében a hitelszövetkezet ily alakban megalakult, de egyszersmind felhívjuk az iparosok és kereskedőket, kiknek inkább érdekük a segélyegylet megalakítása, hogy szövetkezzenek ők is, és valósítsák meg ők is a régi óhajukat. Alakítsák meg ők is a már régen tervezett segélyegyletet. A mihez sok embernek nem volt remenye Pápán, az beteljesült. A pápa-csornai vasút lassan ugyan, de biztosan megépült s a midőn e sorokat irom, már nyakra-főre jár a vasút Pápa és Csorna közt. Az első vonat nélkülözte ugyan azon ünnepélyes jelleget, melyet a hagyományos szokás ilyen alkalommal jogosan megkövetel de annál nagyobb »cecó«val járt az uj vonal műtanrendöri bejárása, melyről e heti krónikában inegemlekezni — annak epizódszerü lefolyását tekintve — nagyon is alkalomszerűnek tartom. Nem sokat teketóriáztak a meghívókkal, nem adtak annak semmiféle hivatalos jelleget, hanem amúgy patriarchalis módon szólítgattak egyet-mást, kikkel véletlenül találkoztak, hogy hát jöjjenek ki az állomásra, mert biz ott gyülekeznek az uj vonat műtanrendőri bejárásra. Sem városi tanácsot, sem más valakit nem ertesitettek erről, s ennek a körülménynek tudható be az, hogy nagyon is szük körre szorítkozott.a vendegsereg. Voltak a társasag között olyanok is, kik aznap reggel értésültek erről a bejárásról, nem vették olyan szigorúan a dolgot, hanem megjelentek a gyűlési helyre. Kilencz órára volt a gyülekezési idő megállapítva, de mar 8 óra után kezdett gyülekezni a társaság. Mar majdnem teljes számban volt a társaság, midőn az expeditió legérdekesebb vendege az »elemozsia« nagy kísérettel megérkezett. De nem is csoda, hisz voltakép az ily műtanrendőri bejárásnál ez viszi a főszerepet. Mit törődnek a meghívott vendégek, valljon jól van-e épitve az alépítmény, vagy hiba van-e az őrházak, és állomási épületeknel, ez a bizottság dolga, a meghívott vendégek hivatasa azt konstatalni, hogy van-e elegendő étel vagy ital s érdemes-e egyaltalán az utazást megkezdeni. Mig a műtanrendőri bizottság megalakultnak lett kinyilvánítva, addig az élelmiszer bizottság is megtette észlelődeseit s kitűnő eredménnyel konstatálta, hogy a műtanredőri bejárás megkezdhető, mert sőr, bor, cognuc, serry, hideg felvágott, sardinia, hamburgi hal van quantum satis — tehát hadd szóljék az »Indulás«. Legelsőbben az elelmi szerek lettek elhelyezve jó helyre. Egy 11-od osztályú kocsiszakasz két íülkéjeben lett a büffet felállítva, a hol aztán a jegbe hűtött italoknak is jutott hely. Ennek szomszédságába jutni a megjelent társaság nagy részének legfőbb kívánsága volt, de biz oda csak a kiváló ügyességgel rendelkezők juthattak be. Jó magam nem annyira ügyességemnek, mint inkább hivatásomnak megengedhető tolakodásnak köszönhettem, a jó positiót. Helyzetemet biztosítva kezdtem sondirozni a terrenumot. A szomszédos kocsiban nagyrészt a pápai meghívottak voltak együtt egy 1. osztályú teremkocsiban, ennek tőszomszédságában pedig a bizottsági teremkocsi, hol a vasúti és építési urak foglaltak PÁPAI KÖZLÖNY helyet. Nem jó előjelek kezdtek mutatkozni az indulásnál, de azért a vonat lassanként megindult. Ezen rosz előjeleket a mi hedves városi főügyészünk Szenthe János konstatálta. Az ő rosz ómenje a lo-CLS szám mindjárt a vonat elindulása előtt .kezdte remegésbe hozni. Á kocsiszakaszban 13-an ültek be, a kocsi száma 643 volt, mely számok összeadva 13-at eredményeztek és alig hogy elhelyezkedett 13 kros szivar lett a társaságnak kínálva. A máskülönben igen szeretetreméltó és a társaságbann közkedvelt városi ügyészt ezen babonás hite kétségbe ejtette és konstatálta egyszersmind a vasúti szerencsétlenséget. A társaság többi tagjai megnyugtatták, hogy a vonat lassú tempóban halad s minthogy ellenvonat ki van zárva, tehát ha szerencsétlenség történik is, nagy mérvű nem lehet. Némileg meg is nyugodott ebben, midőn a vállalat egyik mérnöketői megtudta, hogy a vonalon 13 őrház van, no ez aztán egészen kihozta a sodrából. Ha másutt nem, de ennél az őrháznál ki kell siklani a vonatnak. Mig ezen a kocsiszakaszban a városi ügyész 13-as rémeit tárgyalta a társaság, addig a bizottsági kocsiban nagy feltűnést keltett megyénk főmérnökének a folyton víg kedélyű Kruspér bátyánknak vizi medencéje. A főmérnök ugyanis, minden őrház, minden állomás kutjából 2—3 pohár vizet — kóstolt. Valóságos rémület fogta el a bizottsági tagokat s csak a megyei fő jegyző felvilágosítása után tudták meg azt, hogy a főmérnöknek a viz ivás ép oly betegség, mint másnak a bor ivás. A rossz nyelvek ugyan azt mondják hogy halakat tenyészt a gyomrában. A társaságot nagyban mulatatta a szomszédos megye főszolgabirája Hajas uram. Amolyan eseményeket beszélgetett, mi nagyon is a vadászkalandokra emlékeztetett. Folyton a megyebelijet dicsergette s addig elhittek neki, mig a megye területére nem ért a vonat. Itt aztán rá kezdtek olvasni a főbíró uramra, mindenben hibát láttak s addig boszantották mig ott hagyta őket és a bizottsági kocsiba került. Itt aztán élűiről kezdte s alg várta, hogy székhelyére Csornára kerüljenek, majd megmutatja ő, hogy mi az a Csorna ! A hivatalos étkezés Marcaltő állomástól lett előirányozva. Mi jó magunk, kik a forrásnál voltunk nem igen respektáltuk a rendeletet, hanem »a szükség törvényt bont« elvénél fogva már az indulás után rögtön a dézsméhoz fogtunk, mihez a mi közkedvelt derék vendéglősnénk Laclcnerné is segédkezet nyújtott. Hja ! a mai világban protekcio nélkül nem lehet semmihez sem jutni ! Igy történt áztán, hogy mig a hivatalos étkezők ugy várták az ételt és italt, mint az Izraeliták a Messiást, addig mi már egészen elfelejtettük, hogy ettünk és kezdtünk velők együtt hivatalból enni. Az étkezés amolyan »Chap űn e láf« módra történt, jobban mondva »szabad kézből, közös talból« étkeztek. A pincérek külön-külön kocsi szakaszban hordtak ételt-italt s igy folyt aztán az evés ivás szakadatlanul egész '/2

2 öráig, mig csaknem Csornára érkeztünk. A városi ügyész szerencsésen kidrukkolta a 13-ik őrházat amenyiben nem történt vonatsiklás, a megyei főmérnök jál tele szivta magát vizzel és a csornai főszolgabíró alig várta, hogy Csornára érkezünk, megmutatandó, mily nagy ünnepséggel fogadnak bennünket. De biz a csornai fogadtatásból sem lett semmi, még a kakas sem kukorékolt le bennünket. Volt azután újra ne mulass a főbírónak. Ily fogadtatást rendezett Csornán ? a miről egész uton mesélgetett ? A fogadtatás elmaradt, hanem aztán a főbíró a társaság ^néhány tagjával bekocsi189G. augusztus 2. zott Csornára, a látványosságokat megnézni. Többed magammal mi is bementünk Csornára és csak bennt tudtuk meg a főbíró Jánosától, hogy a főbiró a pápai fő-UTakkal a kaszinóba ment ebedelni. A János huszár ugyanis helyesen mondta, hogy a pápai fö-urak, mert ott volt, a pápai főszolgabiró, a pápai /^-kapitány, a pápai főügyész, ezek aztán /'ó-urak is. Négy óra volt, mikor kiértünk viss/a az állomáshoz, a mire a bizottság is elvegezté a munkáját és tudtul lett adva, hogy a vonal üzemképes mire aztán jel is adatott a hazatérésre Pápára. A visszautazásnál nem történt semmi különös. A városi ügyész nem drukkolt többé a 13-as őrháztól, a megyei főmérnök nem ivott több vizet (Csornán a kávéházban 15 pohárral) mivel aligalig állottunk meg az állomásoknál. Este aztán volt nagy muri a Grififoen, melyről most már nem számolhatok be, mivel nem jut reám ennyi a szedésből. Majd jövőre, ha nem lesz jobb téma, erről számolok be. Annyit jelzek, hogy pezsgő volt ugyan elég, de elfogyott volna még egyszer annyi — ha lett volna. De erre a 37 kilométeres vasúthoz elég volt annyi is ! FRICI. Az hirlik. . . Az hirlik, hogy a városi tanácsnak nem ártott volna a tegnap elindított első vonalnál képviselve lenni, legalább látott volna a vasútra megszavazott 50000 forintért — valamit. Az hirlik, hogy az uj vasút első vonatja Pápáról — némán indult el. Az hirlik, hogy a pápa csornai vasút műtanrendőri bejárás alkalmával a főszolgabírót, rendőrkapitányt és városi ügyészt Csornán, »Fő-ur«akna k nézték. (Talán azért, mert fő-kapitány, fő-szolgabiró és fő-ügyész ? Szedő.) Az hirlik, hogy a csornai főszolgabíró az uj vasutat »kofa vonat«nak keresztelte el. Az hirlik, hogy a műtanrendőri bejárás alkalmával Szenthe városi ügyészt a 13-as babona üldözte. Az hirlik, hogy a megyei főmérnök a mű arendőri bejárásnál annyi vizet ivott, hogy Csornán már halat fogtak a gyomrában. Az hirlik, hogy a 1. patonai népgyűlésre egy vaggon záptojás lett megrendelve. (Zichy Nándornak rántottát? Szedő.) Az hirlik, hogy Pápán a nőknek csak névnapjuk van, születésnapjuk nincs. Az hirlik, hogy Bock papa a cséplés idényre madárijesztőnek szerződött. Az hirlik, hogy a n. gannai plébánost nem ártana lebunkózni. Az hirlik, hogy a csóthi plébános a néppárti nyáj között — szamár. Az hirlik, hogy a marcahői plébánosra sem lehet már »hája.V bizni. Az hirlik, hogy a 1. patonai népgyűlésen a közönség mulattatására, a csóthi, n. gannai, és marcaltői plébánosok a róka táncot fogják járni. Az hirlik, hogy H. Bödögén a mult héten »Jattatarum« volt.