Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-01-19 / 3. szám

I896. JANUÁR 19 PÁPAI KÖZLÖNY 3. EÚk tttói',

1 D^íti József tatai, Juhász Pá' nagy saliói ref. lelkészek, továbbá v Montit &&k*MötM

i

{K-á^ é^ Böné Géza. ^Ifil^BqÍGÍ XÍVO I n:>j

;)fl jlnm r> | A szavazatok ös zes^áífiolá'-á*, Tisza Kálmán elnöklete alatt r'e£'§< í' 9 óra'<or kezdték meg és az eredményt délu án 2 órakor hirdeték ki. A beérkezett szavazatlapok nem vezettek eredményre, mivel egyik jelölt sem kapott- absolut többséget. Beadatott 282 szavazat, ebből o érvényelen volt. Az absoliivi többséghez tehát 137 szava aí kívántatott. Antal Gábor ácsi r<T. lelkész kapott 112, C/.ihe Lajos ó-szőnyi lelkész 68. Vállyi Lajos perbetei le'kész. h. püspök 50, Körmendi) Sándor hedrahelyi lelkész 37 szavazatot. E szerint Antal Gábor és C z i k e Lajos között uj válasz'.ás volt elrendelendő. A szavazatok ujabbi beadásának határideje február hó 25-ére, a szavazatok felbontása márczius hó 4 ére lett kitűzve. Ugy vagyunk értesülve, hogy az ujabbi szűkebb választásnál Antal G'ibor megválasztása most már több mint bizonyos. Estély a Jókai körben. — Saját tudósitónktól. — Alig volt mostanában oly szép sikerű és az egy koronás belépti dij daYMÖJSÖ>i IA'Hkl cára is oly élénk látogn'ottságu es'élye a Jókai körnek, mint a minőnek e hó 14-én kedden este lehettünk tanúi. A great attraction a budapesti inüy,é^np

0(G e r s t t J?|rigyesné fellépése , v#Ji,,Ki flr. j£echnit# Edénének a kör szinészeti ^akof^'ályi elnökének meghívása folytán egy élvezetes estélyt szerzett a megjelent érdél lődjknek. De nem szabad megfeledkeznünk a műsor többi pontjairól sem, melyek nem kevésbé járultak hozzá az est sikeréhez. Stáhle quartettje nyitotta meg a műsort, melyet a körnek állandó quartett parlierja : C s o k n y a i Erzsi úrhölgy G á t h y Zohán T s c h e ppen Alajos és S c h u 1 z Vendel urak a tőlük már megszoko't miivé szettel és precizitással adtak eV:. E/urán F e h é r Dánielné ^s Jakubovich Marianna úrhölgyek játszottak el egy dialogot oly egyszerű, mesterkéletlen és mégis hatásos előadásban, mely nem műkedvelőknek, de hivatásos művészeknek is dicséretére válik. Ki ünőcn adta szerepét Harmos Zoltán ur az előadott dialógban, s egész szerepében egyetlen hibát sem követett. Nem annyira Harmos érdemeinek csorbítása végett, de nehogy a távollevők a 3 személyes dialógban valami fából való vaskarikát lássanak meg kell jegyeznünk hogy Harmos urnák néma szerepe volt. Ezután következett az est fénypontja a vendégmüvésznő éneke. Az Farsangi vásár. Bakfisálom ; büszke csarnok, Tele fónynyel — jaj be szép ! Benne, mint a méhes kasban Zsong a t'arka-barka nép. Sima padlön uri dámák Kényeskedve lejtenek ; Áll a vásár — kár nem mondják; „Tessék kérem, vegyenek !" Zeneszóra, mint a szellő Sóhajára a virág, Vilii képek ingadoznak, Rózsaszínű a világ . . . Szép leányok, mint az angyal ; De nem elérlmtlenek . . . Jó az Isten, ez a mottó : „Tessék kérem, vegyenek !" Mennyi selyem, mennyi bársony, Mennyi fényes diadém ; Mennyi virág, mennyi illat Jégcsapos tél közepén ! — . . . Asszonyságok üldögélnek. Csak a nyelvük jár, pereg ; Egy sem mondja (bár szeretné): „Tessék kérem vegyenek!" Asszonyságok üldögélnek, Mint a pók, oly komolyan . .. Ott egy néni, nyaka karja Szinaranynyal telve van, Hát a lánya ?! Uram Jézus ! Az csak a szép. a remek ! Huncut, aki nem kap rajla : ^Tessék kérem, vegye mng 1" Azt a sok bájt a kegyes sors Nem potyára adta hé ! Jön is már egy délceg ifjú, Tán valami attaché. Egyet mormol, egyet bókol ! Kackiásan a gyerek — Táncol már a szép kisasszony, . . .„Tessék, tessék vegye meg!" Áll a vásár. Mindakettö Nyerni vél a másikán . . . Vallomásban, olvadásban Semmiképen nincs hiány, Szőke lányka, barna ifjú Egy a másért lesz beteg, Néni ajka rángatódzik ; „Tessék, tessék, vegye meg !*' Kész a vásár. — Muzsikálnak, E, mi a kö, de hamar ! „Holtomiglan — holtodiglan !" — Jóra várni ki akar? Kölcsön vett frakk takzi ulán Gazdájához haza mngy ; Kezd a mámi ébredezni : „Tessék, kérem vegye mng." Farsang után szomorúan Fújdogál a böjti szél ; Haza került a menyecske, Vőm uram is külön él. Hát a háza udvarában Mit keres az a sereg? „ . . . Előszörre, — másodszorra Senki többet ? — Vegye meg !*' Oj.erelte irodalom legszebb gyöngyét, de talán legnehezebb darabj a i; választotta : a »L : 1 i« kering >t ; s a nehéz f< ladat al szép sikerrel bi. .ózott meg. Nagy terjedelmű és a legerősebb zenei effektusokra alkalmas sz p hangja már az első piecenél meghódította a közönséget. Epen azért szeretiüv volna valami op^ra áriát hallani, melyre hangj \ sokkal alkalmasabb, mint a Lili keringő filigrán munkájának kidolgozásához. A mennyire az egyszeri hallásból i:éihetünk, hangja őt inkább a drámai (operai) mint operette primadonna szerepére praedestinálja. Többi dalait a közönség szintén a legnagyobb ováció val fogadta. Dicsérettel kell megemlékeznünk K r e i s 1 e r Manó ur diszkrét zongorakijéretéről. Liszt Ferenc/, egyik Rapsodiáját F e h é r Elza úrhölgy és Kis József ur játszották zongorán ; s a közönség alig tudott tapssal betelni. F ehér El/a úrhölgy játéka nem áll arányban éveinek szamával s a mit ez este produkált az szin'e tul megy a dilettantismus határain. Hogy K i s Józset művészien játszott, az/al nem mondunk újságot. A Jókai körben meggyökerezett szokáshoz hiven az utolsó ponthoz hiven »N y i t á n y* volt a »Bagdadi kalifáből« ; konstatáljuk azonban hogy a zenekar még egyszer sem nyerte meg annyira tetszésünket mint ezúttal, miért természetesen a főérdem G á t h y Zoltánt illeti, kinek vcrvel telt és finoman pointirozott vezénylete alatt a zenekar mint egy test egy lélek praecziz és összevágó előadást produkált. Az euély után a társi súg nagy része a kor szomszédos sörödé helyiségében társasvacsora gyűlt egybe, mely vidám és kedélyes hangulat mellett folyt le. E kezés után a tár a ág újra a kor helyiségébe \ onult hol a budapes i müxés nő szebbnél-szebb dalok eléneklésével mulattatta a társaságot, mely zajo; tapsokban adott elismerésének kifejezést. A társaság közel éjfélig maradt együtt a kor helyiségében. Riporter. K A.RCG L áíT A mult hétről. Igeretemhez képest a jégpálya felvetelckről kellenntí ez alkalomnál beszámolnom, de őszintén megvallva abban a betegségben szenvedem c héten is, mint már több elező hetekben. Eddigelé mindig visszautasította 11 a szerkesztőnek azon megjegyzését, hogy »hanyag« és »rest« vagyo-c. de most már magam is kezdem belátni bo_jy egy kis igaza van a szerkesztőnek. Egy vigaszo 11 azonban van, ho ry nemcsák én, de talán hirlnp kollegám «gvike sem dicsekedhetik valami ritka nagy szor-