Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-05-17 / 20. szám

V. évfolyam. Pápa, 1896. május 17. 20. szám Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed­évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és felelős szerkesztő POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Pápa városának ünneplése. Országszerte minden város és köz­ség ünnepli a honfoglalás ezredik évét s ünneplésében kifejezést ad hazasze­retetének s a honfoglaló és honfenntartó őseink iránt való hálájának és kegye­letének. Nemzetünk minden rendű és rangú tagja, akiben él szeretet a magyar haza iránt a maga módja és tehetsége sze­rint iparkodik kegyeletének, hacsak legszerényebb jelét is adni, mert tudja és szivében érzi, hogy önmagát tiszteli meg, ha ősei iránt tisztelettel, kegye­lettel van eltelve. E magasztos hivatásnak hódol Pápa városa is. Ünnepel városunk, Pápa város és polgársága is. Városunk a mai napon óhajtotta megünnepelni ezredéves fennállásunkat, de Esterházy Móricz gróf főispánunk családjában be­következett gyász eset következté­ben ezen ünnepély egy hétre — má­jus hó 24-ére — elhalasztatott. Lapunk más helyén közöljük pol­gármesterünknek lelkes felhivását az ünneplésre ; ott közöljük a sorrendet is, a melyben az ünneplés végbe megy, hogy az méltó legyen Pápa város kö­zönségéhez. Az ünneplésnek sorrendje termé­szetesen, amint már ilyen ünneplések­nél szokott lenni, sablonszerű. Á hála­istentiszteleten, a városi díszközgyű­lésen és a banketten kivül, a többi csak külsőség, az ünneplésnek s a belül érzett örömnek külső megnyilatkozása. Jól van ez is ; de nem ez a lé­nyeg. Minden ünnepnek külsőségekben is kell nyilvánulnia, hisz annélkül ünnep nincs. De a fődolog a benső érzelem; a fődolog ezen benső érzelemnek ma­radandóvá tétele, nehogy az a jövőre vonatkozó hatás nélkül pattanjon, mint a szappanbuborék ; a fődolog az ün­neplés alkalmával a jövőre nézve ma­gasabb ideálokat kitűzni, amelyek vá­rosunk jövőbeli törekvéseinek irányt szabnak, cselekvési körét, útját kijelö­lik és alapját kepezik a város jövö fej­lesztésének, felvirágoztatásának. Hazánk ezredéves fenállásának ünnepe kell, hogy városunkban mély nyomokat hagyjon, kell hogy átalakitsa társadalmunkat, és városunk közigaz­gatását, mely a jelen viszonyok között nem egészen egészséges. Nem hunyunk szemet Pápa város társadalmának időközönként fel-feltűnő érdemei előtt ; de mégis a mi társa­dalmi életünkben is mutatkoznak bizo­nyos beteges vonások, melyeket az ez­redéves ünnep hatása alatt, de saját érdekünkben is gyógyitani kötelessé­günk. Városunk közigazgatásában sincs meg az az érzék, az a vállalkozási szellem, melyet Pápa város közönsége joggal követelhet. Itt az ideje, hogy az uj ezredév hajnalán félretéve a közönyt és nemtörődömséget vállt-vállhoz vetve az egyetértés által munkálkodjunk a közboldogság felépitésén. „Egymást értve, boldogitva Ily egy nép Bármi vésszel, bizton, bátran Szembe lép" mondja a koszorús költőnk. Városunk nem fejezte be fejlődé­sét, sőt még most van annak kezde­tén. De a viszonyok helyes felhaszná­lásával szép jövö várakozik reá. Ezen szép jövőt azonban csak ugy érheti el, tárca m „Czupp" analízis. — Tudom, majd ha elolvassák végig igen tisztelt olvasóim e czikket ; azt fogják én reám — pláne hölgyek — hizelgően mon­dani, hogy : svindler. — Nos hát még eddig nem, de most «iz egyszer rászolgálok igazán, erre az ingyen szerzett predikátumra. — Hogy sokáig farkast ne emlegessenek a kert alatt, megvallom Isten segits ! de arról van szó . . . hiszen tudják, az ize . . . csókról. — Nos hát csellel éltem a czimben, s pedig azzal az egyszerű okolással, a mi tahin érvelésnek is beillik, hogy t. i. ha én „nekem nem, neked nem" (mir nix, dir nix) egyene­sen kirukkolok azzal a czimmel : csók — hát bizony az én tisztelt olvasóim egy része, ha­ragját avval indokolva, hogy: szamárságot nem olvas, azonnal földhöz vágja czikkem, engem a pokolba, a Tartarusba kívánva. Már a kinek van valami bibije, a csók körül. — A másik része pedig a bájos hölgy­olvasóknak, akik épületes, tapasztalni valót fognak keresni e sorok között s elolvasván benne töméntelen impertinens czélzást, az Évákra tendencziót stbit fognak benne találni, tyüli. azok ellen aztán segits hétszeri ráolva­sás, kámfor s „Isten" szent neve, mert azok aztán olyan nemzetközi porolást végeznek az én megdicsőült hát amon, hogy Königgrfitz angyali simogatás, a papucs és seprükormány édeni idyll lesz ahhoz képest. A többség, azt nem tudom, melyik párton lesz, de sejtem . ! . és ha sejtelmeim a praedistináczió mellett nem csalnak, ugy mindakét párt átka fog ker­getni, a menyországgal szomszédos tarto­mányba ; de hogy melyik párt „átok" (s nem „szavazat") többsége az már nekem „alle­zájncz." — De hát instálom alásan. van-e az öt világrésznek oly hölgye, (a czivilizáltakat ér­tem !) ki nem érezné magát kicsit csiklan­dozva ; (oh kegyelem az esetleges kivételek­től !) cs;ik egy kicsit ; csak egy nagyon piczit, ha arról a paradicsomi istenektől lopott va­lamiről : a csókról beszélnének neki. —' Vagy ugyan, melyik Éva. nem hara­gudnék e nagyon, ha egy Adám elkezdené előtte lélektanilag fejtegetni a csókot ; izét. zamatját s talán fizikailag az érintkezést, csat­tanást, vagy matematikailag annak időtarta­mát, vagy szimboliszticze, annak fogalmát, je­lentőségét. Sőt mi több, ha szofizmaticze rosz­nak deklarálná az'. — Azoknál, a kiknél esetleg „hiba van a kréta körül", azoknál a neheztelést tapasz­talnék, mert sarkasztikus czélzást vonnának le beszédünkből. Azoknál pedig, kik esetleg a beszélővel rokonszenveznek, azokn.il tapasz­talni fogjuk, hogy szívesen, sőt kaczéran fo­gadandják, még az esetleges éles tendencziát is. — Csakhogy, oh kinek adatott meg, belátni a női sziv rejtelmeibe ? . . . — Oh csók ! te csattanós láthatatlan valami, te mézédes czuppanás, te gyors röptű élvezet, te ephemer. te pillanatnyi mámor, le azt se tudom mi : letűnt a te románczod, romantikád ; nem vagy te többet oly félve őrzött kincs, mint az eddigi erkölcsös 18 szá­zadban valál. Pórázra vagy bocsátva, csálét ­kül kitéve s ugy dobálnak téged nyiltan ez­rivel, mint „suba alatt" tizezerivel ; ugy, mint misztikus Eldorádóban az arany pelyvát. — De hát mi is tulajdonkép a csók. mit holmi fenkölt ész elméletileg boldogság­nak ; tapasztalatiig menyei ambróziánuk, nád­méznél édesbnek: krumpli czukornak nevez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom