Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.
1896-05-17 / 20. szám
V. évfolyam. Pápa, 1896. május 17. 20. szám Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és felelős szerkesztő POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Pápa városának ünneplése. Országszerte minden város és község ünnepli a honfoglalás ezredik évét s ünneplésében kifejezést ad hazaszeretetének s a honfoglaló és honfenntartó őseink iránt való hálájának és kegyeletének. Nemzetünk minden rendű és rangú tagja, akiben él szeretet a magyar haza iránt a maga módja és tehetsége szerint iparkodik kegyeletének, hacsak legszerényebb jelét is adni, mert tudja és szivében érzi, hogy önmagát tiszteli meg, ha ősei iránt tisztelettel, kegyelettel van eltelve. E magasztos hivatásnak hódol Pápa városa is. Ünnepel városunk, Pápa város és polgársága is. Városunk a mai napon óhajtotta megünnepelni ezredéves fennállásunkat, de Esterházy Móricz gróf főispánunk családjában bekövetkezett gyász eset következtében ezen ünnepély egy hétre — május hó 24-ére — elhalasztatott. Lapunk más helyén közöljük polgármesterünknek lelkes felhivását az ünneplésre ; ott közöljük a sorrendet is, a melyben az ünneplés végbe megy, hogy az méltó legyen Pápa város közönségéhez. Az ünneplésnek sorrendje természetesen, amint már ilyen ünnepléseknél szokott lenni, sablonszerű. Á hálaistentiszteleten, a városi díszközgyűlésen és a banketten kivül, a többi csak külsőség, az ünneplésnek s a belül érzett örömnek külső megnyilatkozása. Jól van ez is ; de nem ez a lényeg. Minden ünnepnek külsőségekben is kell nyilvánulnia, hisz annélkül ünnep nincs. De a fődolog a benső érzelem; a fődolog ezen benső érzelemnek maradandóvá tétele, nehogy az a jövőre vonatkozó hatás nélkül pattanjon, mint a szappanbuborék ; a fődolog az ünneplés alkalmával a jövőre nézve magasabb ideálokat kitűzni, amelyek városunk jövőbeli törekvéseinek irányt szabnak, cselekvési körét, útját kijelölik és alapját kepezik a város jövö fejlesztésének, felvirágoztatásának. Hazánk ezredéves fenállásának ünnepe kell, hogy városunkban mély nyomokat hagyjon, kell hogy átalakitsa társadalmunkat, és városunk közigazgatását, mely a jelen viszonyok között nem egészen egészséges. Nem hunyunk szemet Pápa város társadalmának időközönként fel-feltűnő érdemei előtt ; de mégis a mi társadalmi életünkben is mutatkoznak bizonyos beteges vonások, melyeket az ezredéves ünnep hatása alatt, de saját érdekünkben is gyógyitani kötelességünk. Városunk közigazgatásában sincs meg az az érzék, az a vállalkozási szellem, melyet Pápa város közönsége joggal követelhet. Itt az ideje, hogy az uj ezredév hajnalán félretéve a közönyt és nemtörődömséget vállt-vállhoz vetve az egyetértés által munkálkodjunk a közboldogság felépitésén. „Egymást értve, boldogitva Ily egy nép Bármi vésszel, bizton, bátran Szembe lép" mondja a koszorús költőnk. Városunk nem fejezte be fejlődését, sőt még most van annak kezdetén. De a viszonyok helyes felhasználásával szép jövö várakozik reá. Ezen szép jövőt azonban csak ugy érheti el, tárca m „Czupp" analízis. — Tudom, majd ha elolvassák végig igen tisztelt olvasóim e czikket ; azt fogják én reám — pláne hölgyek — hizelgően mondani, hogy : svindler. — Nos hát még eddig nem, de most «iz egyszer rászolgálok igazán, erre az ingyen szerzett predikátumra. — Hogy sokáig farkast ne emlegessenek a kert alatt, megvallom Isten segits ! de arról van szó . . . hiszen tudják, az ize . . . csókról. — Nos hát csellel éltem a czimben, s pedig azzal az egyszerű okolással, a mi tahin érvelésnek is beillik, hogy t. i. ha én „nekem nem, neked nem" (mir nix, dir nix) egyenesen kirukkolok azzal a czimmel : csók — hát bizony az én tisztelt olvasóim egy része, haragját avval indokolva, hogy: szamárságot nem olvas, azonnal földhöz vágja czikkem, engem a pokolba, a Tartarusba kívánva. Már a kinek van valami bibije, a csók körül. — A másik része pedig a bájos hölgyolvasóknak, akik épületes, tapasztalni valót fognak keresni e sorok között s elolvasván benne töméntelen impertinens czélzást, az Évákra tendencziót stbit fognak benne találni, tyüli. azok ellen aztán segits hétszeri ráolvasás, kámfor s „Isten" szent neve, mert azok aztán olyan nemzetközi porolást végeznek az én megdicsőült hát amon, hogy Königgrfitz angyali simogatás, a papucs és seprükormány édeni idyll lesz ahhoz képest. A többség, azt nem tudom, melyik párton lesz, de sejtem . ! . és ha sejtelmeim a praedistináczió mellett nem csalnak, ugy mindakét párt átka fog kergetni, a menyországgal szomszédos tartományba ; de hogy melyik párt „átok" (s nem „szavazat") többsége az már nekem „allezájncz." — De hát instálom alásan. van-e az öt világrésznek oly hölgye, (a czivilizáltakat értem !) ki nem érezné magát kicsit csiklandozva ; (oh kegyelem az esetleges kivételektől !) cs;ik egy kicsit ; csak egy nagyon piczit, ha arról a paradicsomi istenektől lopott valamiről : a csókról beszélnének neki. —' Vagy ugyan, melyik Éva. nem haragudnék e nagyon, ha egy Adám elkezdené előtte lélektanilag fejtegetni a csókot ; izét. zamatját s talán fizikailag az érintkezést, csattanást, vagy matematikailag annak időtartamát, vagy szimboliszticze, annak fogalmát, jelentőségét. Sőt mi több, ha szofizmaticze rosznak deklarálná az'. — Azoknál, a kiknél esetleg „hiba van a kréta körül", azoknál a neheztelést tapasztalnék, mert sarkasztikus czélzást vonnának le beszédünkből. Azoknál pedig, kik esetleg a beszélővel rokonszenveznek, azokn.il tapasztalni fogjuk, hogy szívesen, sőt kaczéran fogadandják, még az esetleges éles tendencziát is. — Csakhogy, oh kinek adatott meg, belátni a női sziv rejtelmeibe ? . . . — Oh csók ! te csattanós láthatatlan valami, te mézédes czuppanás, te gyors röptű élvezet, te ephemer. te pillanatnyi mámor, le azt se tudom mi : letűnt a te románczod, romantikád ; nem vagy te többet oly félve őrzött kincs, mint az eddigi erkölcsös 18 században valál. Pórázra vagy bocsátva, csálét kül kitéve s ugy dobálnak téged nyiltan ezrivel, mint „suba alatt" tizezerivel ; ugy, mint misztikus Eldorádóban az arany pelyvát. — De hát mi is tulajdonkép a csók. mit holmi fenkölt ész elméletileg boldogságnak ; tapasztalatiig menyei ambróziánuk, nádméznél édesbnek: krumpli czukornak nevez.