Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-04-12 / 15. szám

3PÁPAI KÖZLÖNY 1896. ÁPRILIS 12. Mi határozottan az uiolagi bérbeadását ajánljuk a fürdőháznak, mely egyszersmind a le^czélszerübb megoldása a gőzfürdő sorsának, jaZ uj bérlőnek azonban ajánljuk, hogy az árakat szállítsa le, mert ezáltal a fürdőház nagyobb forgalomra számithat. Ez a konkurenciára vezethető vissza. Lzek előrebocsájtása után adjuk tudósításunkat a közgyűlésről: Elnök constatálja, hogy a közgyűlés a megjelentek számára való tekintet nélkül határozat képes is a felveendő jegyzőkönyv hitelesitésére'/jfoczfeííLászló, Steiner Ignáczés Néhman Gábor részvényeseket kéri fel. A közgyűlés az előterjesztett zárszámadásokat s mérleget minden egyes tételében magáévá tette, és azok alapján a felmentvényt ugy az igazgatóság mint a felügyelő bizottságnak megadta. A közgyűlés az igazgatóság jelentése alapján elhatározta, hogy a rendelkezés alatti 872 frt. 92 kr. az alapszabályok értelmében 15% tartaléktőke képzésére, a maradvány pedig ez évben is a társaság adósságai törlesztésére fordittassék. Elnök előterjeszti hogy az alapszabályok értelmében a társaság alakulása alkalmával, az alapítók által kinevezett igazgatóság összes tagjainak megbízatása a 3 év leteltével lejárt mely bejelentés folytán közfelkiáltással 3 évre megválasztattak Elnökké : Berrnüller Alajos. Alelnökké : Saáry Lajos. Titkárrá : ifj. Martonfalvay Elek. Pénztárossá : Cerey János, Fürdöfelügyelövé: Bottkajenő Igazgatókká: Hanauer Béla, Matus György, Id. Martonfalvy tAek, Sült József, Szvoboda Venczel, Körmendy Béla, Barthalos István, Mészáros Károly, Baráth Ferencz, Gyurátz Ferencz, Harmos Zoltán. Dreisziger Károly, Hajnóczky Béla, Csillag Károly és Galamb József részvényesek. A Felügyelő bizottságba megválasztottak Baranyay Zsigm. Steiner Ignátz, Koczka László és Kluge Károly. A közgyűlés ezután a fürdőház eladása esetleg a fürdőház bérletének lejárta folytán annak további kezelése iránti intézkedés, illetve az igazgatóság ez érdembeni indítványának tárgyalását vitatta. E kérdésnél mindenekelőtt felolvastatott az igazgatóság azon egyhangúlag hozott határozati javaslata, hogy a fürdőhelyiség összes felszerelési tárgyaival együtt adassék el s ez alapon a részvénytársaság oszoljon fel. Ezen kérdéssel illetve az igazgatóság előterjesztésének minden oldalról történt megvitatása után : A közgyűlés egyhangú határozattal kimondotta, hogy az alapszabályok 15 §-a értelmében — tekintettel arra hogy a részvénytőke % részét képviselő részvényesek a közgyűlésen meg nem jelentek — a fürdőhelyiség eladása illetve a társaság feloszlása kérdésének érdemleges tárgyalásába ezúttal nem bocsájtkozik. Kimondotta továbbá illetve elíogadta azon inditványt, hogy az igazgatóság, a fürdőház további működése s üzembetartása tekintetében, akár további bérbeadás akár házikezelés behozatala által saját hatáskörében jogérvényesen intézkedjék. Vé^ül kimondotta szótöbbséggel, hogy az alapszabál) ok 15 i>-ának a társaság feloszlása megkönyitése céljából leendő modosiiását óhajtja, mi végből utasitotta az igazgatóságot, hogy a kérdés alatti szakasznak a fenti értelemben leendő módosítása tárgyában javaslatot készítsen s azt kellő elfogadás s megerősítés végett egy mielőbb összehívandó rendkivüli közgyűlésen terjessze elő. Egyébb tárgy nem lévén napirenden az elnök a közgyűlést feloszlatta. mmmmmmm & m v l t I é t r U. Nagy penitenliát rótt Mészáros Károly rendőrkapitány közönségünkre. A rendőrkapitány, ki egyszersmind a városi színházunk intendánsa, a tavaszi színházi évadra nem szerződtetett színtársulatot és kiéhezteti publikumunkat egész september haváig. Nem tudom büntetés, vagy kényszerűségből teszi ezt a .színház intendánsa, de barmikép van ez, nem fog ártani ez a kis lecke a mi elismert színházlátogató és szinészpÉrtoló közönségünknek. Nem egy izben történt meg, hogy a tavaszi évadra elsőrendő színtársulat működött városunkban s csak ugy kongott a szinház egyes estéken az üreségtől. A publikum adta az előkelőt s a színigazgató pedig küzdött a létért. Most, hogy tudják miszerint nem lesz társulatunk septemberig, van ribillió és megbotjánkozás. Szegyen, gyalázat mondják, van állandó színházunk, és nincs színtársulat. Ez absurdum, ilyesmi csak Pápán történhetik meg. tatta. Vakmerően föl mert már tekinteni, a tisztek beszédjére ügyelni. Kár, hogy csupa olyan dologról foly a szó, a mihez ő nem tud : megyebálról, paripáról, a kapitány inasáról, aki minden éjjel biztosan haza hozza tökrészeg gazdáját, párbajokról, lovászokról. Ezekkel is baj van vidéki helven. Elparasztosodjiak — valósággal elbutulnak ... különben, ki tudja, magunkkal is mi lenne, ha a durvaság sivatagának a közepén ily bájos, de valósággal nagyszerűen kellemes fázisra nem találna az ember benne." Jakab ámulatára kenyérgolyót dobot az egyik tiszt az egyik kisasszony szemébe és mereven rábámult a kecsesen mosolygó leányra. Folytatta a beszédet a másik. Igazad van pajtás ! kérem, valóságos — hogy is mondjam V — sertéssé lesz itt a privatdiner. Maholnap már fényes czipöt se kap az emlmi\V Egyszerre áz egész társaság Jakab felé fordult. Annak a néma embernek a helyéről valami víg, halk nevetés hangzott. Nevetett az egész kipirult sovány arcz, nevettek a ráuczok közül ak apró szemek. A monoklis ur felrántotta a szemöldökét. - — No, 110 ! He, he! Jakab, csak nevetett. — (isak azt akarom mondani, hogy az inas annyit ért a czipöfényesitéshez, mint a hajdú a harangöntéshez ! No, no ! Maga talán ért htfzzá V tfér V — Mindenesetre ! — sértődött Jakab. Ilona megrángatta a könyökét. — Kondor ur . . . — Kérem, ne tessék engem félteni. Mindjárt lefőzöm őket . . . Az egész társaság kíváncsian leste, hogy mi lesz most itt. — Mondja csak tiszt ur, pro primo : egyenesen a skatulyából keni ki a vikszot az az inas V — Barátom, én azt nem tudom .. . — De tudom én uram ! Ugy tu nn, mintha mindennap látnám ! . . . Szamár az 011 inasa, tiszt ur ! Óriási szamár! Megmondhatja neki, hogy én izeneni! ... Ha az csak ugy menne. De nem ugy megy az! Mert hát ez igy van : az ember kivág a vikszból egy darabol. <> y jó mogyoronyi darabot, azt kis csész< >• ü — nekem fából van, magam faragtam — összetöri és ugy keveri azután vízzel ... Ez az első ; nem pedig a skatulyából kikenni — nevetséges! . . . Azután a második .... kérem, hagyjon engem, Ilona . . . Hadonászott a neki tüzesedett Jakab ; csaknem leverte a poharát. Aztán a második : két fényesítő kefe ! Mondja csak tiszt ur, hány keféje van annak a hires inásának ? Mi V — He, hány kefe '? Tudja az ördög! Három van neki, tisztin* ! . . . A -lejemet levághatja, ha él nem találtam ! Mindenütt három van, hol ilyen gyalázatos fényű czipőt talál, a milyen az öné tiszt ur! Egy sárkefe, egy kenő, meg' egy fényesítő. De az isten szerehneért. az határozottan kevés! Nézze, megmagyarázom ezt is. Ha ön a kenökefével rákente a feloldott vikszot a bőrre, az nedves — kevéssé, de határozottan nedves. Mert ön rámegy a fényesitövel, akkor ez mindig kap valamit a nedvességből. Mi a következés? Ezzel a gyalázatos nedves fényesitüvél ön tiszta-tiszta liikörfényt nem fog elérni, ha a feje búbjára áll is.. . soha! ... Mi kell tehát ide ? Világos : egy második fényesítő kefe, egy absolute száraz fényesítő kefe, a garnitúrának a negyedik keféje . . . Vegyen ön az inasának fgy második fényesítő kefét — negyvenöt krajezár az ára — akkor aztán . , Osszecsiptetett szemmel, csucsorodott szájjal mulatta, milyen gyönyörű fényes lesz akkor az a czipö . . . Egyszerre lehalt arczárói a lelkesedés ragyogó melege. Az egész társaság óriási, fal rengető hahotára' fakadt. Jakab tétovázva, rémülten d^ren^'ö tudattal végig jártatta szemét a kaczagó tiszteken, a kisasszonyokon, a hasát fogó vastag iktatón. Mikor pedig kétségbeesésében, rémitö lelki kínjában Ilon arczát kereste, akkor annak a szempilláján egy könycseppet látott. Felállott Kondor Jakab és némán kiment. Utánna jött a leány. Ott, a vörös téglás folyosón zokogva leborult Jakab. — Volt ugy, Ilon, hogy azt hittem, csak amúgy jösz hozzám ... De te nem nevettél ki. Azért a könyeseppért az isten megáldjon ...