Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-04-12 / 15. szám

V, évfolyam. Pápa, 1896- április 12, 15. szám Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és felelős szerkesztő POLLATSEK FRIGYES. Lapunk érdekében. Április elején uj előfizetést nyitunk független hírlapunkra, melyre a lap t. barátainak támogatását kérjük. Ritkán foglalkozunk magankkal és az a lelkes pártolás és támogatás, melyben a t. közönség lapunkat részesiti, felment bennünket a vidéki lapoknál szokásos sippal, dobhal való reklamirozás alól. A „Pápai Közlönyének létjoga van. Egy független, pártatlan, klikket és személzeket nem szolgáló, senkinek sem tömjénező, szókimondó hírlapra szüksége van Pápa városának. És bátran, büszkén mondhatjuk, hogy a „Pápai Közlöny" megfelel e hivatásának. Mi használjuk a megrovás hangját ott, a hol erre szükség van. Véleményünket, meggyőződésünket — mely csupán a közvélemény hü viszhangja— megmondjuk nyiltan, leplezetlenül. A ^Pápai Közlöny" nem subventionált lap. Bennünket a nagy, igazságos közönség tart fenn. Mi kizárólag a közönség érdekeiért harczolunk, melynek érdekeit teljesen f ü g g e t1 e n ü I képviseljük minden irányban s melynek érdekeiért folytatott nehéz küzdelmünkben csupán az i g a z s á g, rÁKCA ill tárgyilagosság és tiszte ss é g vezeti tollúnkat. Törekvésünk, fáradozásunk azonban csak ugy lehet eredményes, ha a t. közönség szives támogatása adja meg hozzá a . nyomatékot, — mert nekünk ezen kivül nincs más támaszunk — ép ezért teljes bizalommal fordulunk az uj évnegyed küszöbén a közönséghez, hogy bizalmával, jóindulatával és támogatásával továbbra is ajándékozzon meg bennünket. Lapunk előfizetési dija aránylag oly csekély összeg, mely — tekintetei az általa előmozdítandó czélra — szóba sem jöhet, — és mi meg vagyunk győződve, hogy városunk és megyénk nagy közönsége megérti a mi szavunkat és bizalmával megaján dékozva támogatni fogja a „Pápai Közlöny

4* független közérdekű hetilapot, melynek fötörekvése, hogy hü tükre legyen Pápa város és Veszprémmegyének s annak mindenkor javára szolgáljon. A »Pápai Közlöny« szerkesztősége. A „PÁPAI KÖZLÖNY* ÁRA ! Egész "évre (> frt 12 korona Félévre 3 frt G korona Negyed évre 1 frt 50 kr. í] korona. Az előfizetések és hirdetések Pollatsek Frigyes felelős szerkesztő és k iadótulajdonos czunére küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Kondor Jakab. .Jegyzősegéd volt Kondor Jakab immár vagy húsz esztendeje. Szegény volt a falu, szegény a jegyző, szegényesen telt a segédnek is. Szobája a község házán, ebédje, vacsorája a princzipálisánál, évi nyolczvan forintja készpénzben. Kondor Jakab „mesterséges ember" volt. A mit kézzel, késsel meg lehetett csinálni, azt megcsinálta. Akkoriban a vidéki urak (ugy lehet a fővárosiak is ; de ezt mi nem tudjuk) embernyi hosszú, vékony sétabotokat viseltek, szépen faragott gombbal. Ugy jártak azokkal, mint mindmegannyi vőfély. Kondor Jakab ekkor hiressé lett a faragott botjairól. Szép simák voltak, fényesre politirozva, barnára, feketére, a hogy tetszett, — a tetejükön körte, alma, szilva. Egész divatba jöttek. Miután pedig nem pénzért, de szívességből csinálta, kapott értük egy-egy régi pisztolyt (annak csinált uj agyat), Rákóczy „pro libertate"-pénzt (a mit csokros selyemssailairba foglv!:, aggatott a falra s, porral lepett, hagvi afo'rna r . i ezüstórát (azt szétszedte, meg összerakta pontosan járó művé). Az ónkhoz különösen értett. A szobája tele volt aggatva rozsdás kakukkos és nem kakukkosokkal. Soha ember ugy a ruhájára vigyázni nem tudott, mint Kondor Jakab. Irodai használatra külön zöld vászonkabátja volt, melynek az ujjára könyökön felül érő másik ujjakat 'húzott fekete liszterből. A székre egy kopott bőrvánkost tett. Csak igy felkészülve ült az Íróasztal elé. Kondor Jakab külön tudománya volt a ruhatisztogatás, meg csizmafényesités. Egyiket se bizta idegen kézre, Hogyan bánnak a cselédek a ruhával ! Kétannyi ideig eltart minden, ha az ember maga látja el. Persze érteni kell hozzá ! „Itt ez a két ruhakefe. Ha ezzel az élessel végig húzok a finom posztón, leviszem két hét alatt a fényét. A puhát fel se veszi a daróczkabátom. Itt a vikszos kefe ! Nézd meg a saját czipődet, aztán a másét. Nézd ezt a fekete, gyémántszerű ragyogást! Itt nincs törés, olyan akár az elastikum, pedig közönséges tehénbőr. Persze nem csinálsz levest a vikszból, de nem is kened fel, mint a párnádét! . . . JöjMi lesz a czukorgyárral ? Nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta anak idején városunk közönsége de fóleg vidékünk gazdaközönsége azon mozgalmat, mely Pápa városában egy ezukorgyár felállítását célozta. A mogalom — mint tudjuk — nagy mérveket öltött már, amenyiben a gazdakózónséghez felhívások lettek szétküldve, melynek célja volt a szükséglendö répa termelést biztosítani a felépítendő cukorgyárnak. A gazdaközönséghez intézett felhívások bár nem vezettek eredményhez, a mennyiben elegendő répatermelés nem lett biztosítva, de mindennek dacára a mozgalom vezetői a cukorgyár kérdését nem ejteték el, csak elodáztak azon időre, midőn a pápacsornai vasutvonattal a Rábaköz vidéke cukorrépa termelését is számítva ezt összegezve Pápa város és vidéke cukorrépa termelésével a cukorgyár üzeme több mint bizonyosravehetö lesz. Feleslegesnek tartjuk ujolag rekrimináciokba 1 ocsájtkozni s bizonyítgatni amellett, hogz mily fontos érdekünk előmozdítására a cukorgyár felállítása. Hisz mindenki tudja, hogy a cukorrépa termelés földjeink értékét menyire képes emelni. jön hozzád bárki, mutatóba megvikszolhatod neki a glanczléderes, gombos czipődet. . . így beszélgetett önönmagához. Kicsiny, barna ember volt Kondor Javai), borotvált, sovány arezu. Magától értetődik, hogy maga borotválkozott és hogy köszörűs ezen a világon borotvát „lehúzni" u^y nem tudott, mint ő. Haja ritkás, a füle különösképen kétfelé álló. Apró, könnyen zavarodó szeme felvillant, ha őt is érdeklő tárgyra ment a beszéd. Különben ijedező, társaság kerülő ember volt, ki folyvást attól rettegett, hogy kinevettik. Kondor Jakab nyugodalmas, körömkoptató, faragó élete egyszer nagy zavarodást szenvedett. A princzipálisa özvegységre jutván, a gyerekei mellé odavette az egyik nővérét. Városból jött a leány, hol az apjuk árva| széki iktató vólt — magas állású ember a Jakab szemében. A segéd előre rettegett arra gondolva, hogy ezután valami kényes, csúfondáros városi kisasszonznyal lesz kénytelen egy asztalnál ülni. Legjobban szeretett volna előle megszökni, Varga Ilona nem volt se kényes, se csúfondáros. A város csak annyiban érzett rajta, hogy a haja mindig rendben, a man-