Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-03-03 / 10. szám

PAPAI KÖZLÖNY S95. MÁRCZIUS 3. A közgyűlés ezen elnöki jelentést he­lyeslőleg veszi tudomásul és egyszersmind a megboldogultak felett jkönyvi részvétét fe­jezi ki. Klnök bemutatja az igazgatósági es fel­ügyelő bizottsági jelentéseket az evi zárszá­madásról. melyet a közgyűlés helyeslőleg jó­váhagy es a szokásos felmentvényt megadja. Elnck a tiszta jövedelem felosztására vonatkozólag beterjeszti az igazgatóság ja­vaslatát, mit a közgyűlés szinte elfogad, melynek értelmében mindén egyes reszvenyre 60 forint osztalék lesz folyósítandó. Baranyai Zsigmond reszvényes in­dítványa, hogy az igazgatóság es felügyelő bizottságnak lelkiismeretes, ügybuzgó és si­keres működéséért elismerő köszönet szavaz­tassek, a közgyűlés részéről zajos éljenzessel elfogadtatott. Miután elnök jelenti hogy időközben nem adatott be semmi indítvány a 20 igaz­gatósági tagnak egy évi időtartamra leendő megválasztására a szavazást megejtettni kéri. Miután az elnök a szavazatszedő bizott­ság tagjaiul Baranyay Zsigmond, Krausz József N. es Kluge Endre dr. részvénye­seket keri fel, a szavazást elrendeli. Mielőtt a szavazás kezdetet vette volna inditvány tétetett, hogy a felügyelő bizottság tagjai részere a tiszteletdíj a választás előtt állapitassék meg, hogy e tárgybaní vita a személyes erdekektől ment legyen, mely in­ditvány egyhangúlag elfogadtatott. A felügyelő bizottság tagjai tisztelet dijára vonatkozólag az igazgatóság 200 fo rintot hozott javaslatba, mit Steiner Jó­zsef, dr. és KrauSZ József N. részvenyes is magáévá tesz, mig ellenben, Kluge Endre dr. Barthalos István, Baranyai Zsig­mond, Gyurdcz Ferencz és Antal Gábor részvényesek 300 forint tiszteletdíj megálla­pítását indítványozzák. A szavazás elrendeltetvén 114 szava­zatból az igazgatóság javaslatára 35, ellene 79 szavazat esett, minél fogva a felügyelő bizottság tagjai tiszteletdija 1895 évre 300 forintban lett megállapítva. Következett az igazgatósági tagok meg­választása. Beadatott 28 szavazatlap 135 részvény képviseletében, mely a következő 20 igazgatósági tag megválasztását eredmé­nyezte i Megválasztattak : Báron Jakab, Berecz János, Gyurácz Ferencz, Kosztka Lajos, Krausz József N Muttus György, id. Martonfalvay Elek, ifj. Martonfalvay jtlek, Saary Lajos, Somody József, Steiner Antal, Steiner József dr. Steinberger Lipót, Eőry Szabó Sándor, Svoboda Venczel, Tauber Sándor Woyta József KisGibor, Kluge Károly, es Kluge ! Endre dr. A felügyelő bizottság tagjaiul egy evi időtartamra megvalasztattak : Baráth Ferencz, Galamb József, Reguly Nándor és Steiner lgnácz. A tárgysorozat ezzel kimerítve levén, Hanauer elnök, miután köszönetet mond az egybegyűlteknek megjelenésűken, ugyszinte a szavazatszedö bizottságnak működéséért, a közgyűlést feloszlatottnak mondja. A közgyűlés az elnök eljenzése köze­pette nyert befejezést. A vörös-kereszt jelmez­estélye. — 1895. február 25. — A vörös kereszt egylet pápai fiókja igazán ügyes és csinosan rendezett jel­mezestélyen vett bucsut Karnevál her­cegtől, a mulatság-osztó hercegtől. /V hétfői esttel véget ért a farsang hercegének fényes uralkodása s ő her­cegsége ismét visszavonul saját külön magányába, a hol bevárja a mig ismét fordul egyet az idő kereke, és mig új­ból örömmel üdvözli ifjuságunk az uj vigságot hozó téli báli szezont. A mily fényes fogadtatásban ré­szesült a korcsolya bálon, ép oly vigan és kedélyesen vett bucsut fiatalságunk a legutóbb megtartott jelmezestélyen Karnevál hercegtől. Voltak az idei far­sangnak talán zajosabb, népesebb mu­latságai, de annyi Ízléssel megválasztott kosztüm nem volt egyikben sem felta­lálható. \ a. A pápai takarékpénz­tár közgyűlése. A pápai takarékpénztár mult hő 25-én — hétfőn — tartotta meg évi rendes közgyűlését az intézet saját dísztermében. A közgyűlésen, melyen H a n a u­e r Béla elnökölt, szép számmal^ jelen­tek meg a részvényesek s ugy az igazgatósági jelentést, mint a felügyelő bizottsági jelentését a közgyűlés jóvá­hagyólag tudomásul vette s a szoká­sos felmentvényt megadta. Mielőtt a közgyűlés lefolyásáról részletesen beszámolnánk, általánosság­ban felemlítjük, hogy aközgyülés, rész­vényenként 60 forint osztalék kifize­tését elfogadta, a felügyelő bizottság tagjai ez évi tiszteletdiját szavazattöbb­ség utján 200 frtról 300 frtra emelte, ugyszinte az elhalálozott Szilágyi József és Hannig Antal igazgató­sági tagok helyére Berecz János és ifj. Martonfalvay Elek rész­vényest választotta be. A közgyűlés fenntiektől eltekintve rendes lefolyású volt. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben ; HanaU&r elnök örömmel üdvözli a szép számmal megjelent részvényeseket s a midőn konstatálja, a közgyűlés határozatké­pességét, az ülést megnyitottnak mondja ki s egyszersmind a közgyűlés jkönyvenek hi­telesítésére Lazányi Béla, Koritsehoner Lipót dr. és Körmendy Bela reszvenyese­ket kéri lel. Elnök fájdalommal emlekezik meg Szi­lágyi József és Hannig Antal elhunyt igazgatósági tagokról s jelenti, hogy az in­tezet az elhunytakkal szemben külön gyász­jelentéssel s koporsóikra koszorú helyezéssel rótták le a k«gyelet adóját. Megérkezve bevonult a hős gabonake­reskedő az ünnepies mezbe burkolt házba, hol már várta őt legdíszesebb ruhájába öl­tözve a mama hat leányával. Nem illő ugyan, de mégis megmondom, hogy a 40-esbe járó kisasszonyok ugyancsak hasznát vették a rizspornak stb. A mama siet kedves lányait bemutatni. — Eszmeralda, Izabella, Eufrozina, Viola, Iréné, s Camilla. A jámbor gabona-kereskedő váltig bá­mul ugyan, mi köze a gabonának a leányok­hoz, de hát ha olyan udvaris a házi gazda ? A mamának azonban feltűnt, hogy a »vélt« kérő nem nagyon társalog a hat virággal — odasúg a bácsinak, de az visszasugja : — Tudod, megírta Jenő, hogy nagyon szerény. Jenő azt is megírta, hogy minél inkább kedveskedjenek neki. Nos, a leánykák mű­veltségük kimutatására egyre-másra beszél­getnek Aranyról, Petőfiről. (Ezt a ket nevet ismerték csak, Montepint olvassák.) A ket­segbeesett gabona-kereskedő csak bólingat fejével, hogy jön ez a búzához ? Szóba is hozza ; »De kérem en, . . »« De nem folytathatta. A mama ugyanis felszólítja leányait, hogy mutassák be képes* ségüket, igy annál inkább megtetszenek. Egyik énekel, másik zongorázik, (brr 1) harmadik fuvoláxik. stb» Majd uzsonnáznak. A gaboha-kereskedő nem tudja mire vélni, mi különös van a búzavásárlásban, hogy igy körülveszik. Ize­sebbnél ízesebb falatok kerülnek az asztalra, a mama nem felejti hozzá tenni: ezt Eufro­zina készítette, ezt Viola, nemde nagyszerű, nemde fenséges ? Ugye remekül énekel ez, ugye pompásan zongorázik ? A »szerencsés« gabona-kereskedő csak integet, mire a mama boldogan suttogja : »E1 van bájolva, biztos kilátás !« Kárpáti pedig hasztalanul eseng Etédi uramnak, hogy a vásárlás stb. Etédi csak szerénykedésnek véli, nem hallgatja. A pompás ebéd után, mely a »kérő«-vel a hat kisasszony kitűnő főztét volt megismerte­tendő, végre eredményre vezetett Kárpáti fészkelődése. A boldog mama azt vélve, hogy a meghódított kérő nyilatkozik, oda szólt az örömkönyekben uszó férfiúnak : »Menj Kár­páti úrral, — egy mosolygó tekintetet vet arra — beszelj.« Bemennek. A hat leányos apa ünnepé­lyes állásba csapja magát s lágy hangon szól ; — Uram I A kérőnek vélt gabonakereskedő szól: — Van-e eladó a csűrben ? Etédi bácsi megütődik. Ez még sem illő, az ő »tisztes« házát Csűrnek nevezni, De hallgat, magába fojtja bosszúságát, végre teleli Isten kegyelméből van 6, MIII I _I M _f fi • f^ ni n.nm 1 "mfinnr pí r WRIMNMJ»_g vi ri ii j__ji_ JLlüi L* "_J1_Ü »" Most a gabona-kereskedő ütődik meg* Micsoda 6, talán ht csűr búzája van. Kérdi í — Aztán jók ? — Meghiszem azt, mindenki dicséri. — Szeretném megnézni, sulyos-e ? No ez mégis szemtelenség, gondolja a bácsi, ez az én kedves leányaimat akarja megmérni. Gyalázat. Villámló szemekkél, elfojtva dühét, felel: — Megtermett az mind, — Hát azután — feleli Kárpáti ur, kí azt hitte, hogy gabonáról van szó, — nem esett bele a féreg ? Na. Etédi bácsi még sohasem lett ilyen dühös. Az ő leányait igy meggyalázni. Mi­csoda illetlen fráter ez, hisz ez a legvadabb realista, túltesz Zolán, kit titokban olvasga­tott. A lehető legdühüsebben felkiált : — Szemtelen, mit mer kérdezni ? — De kérem, — felel a megrettent gabona-kereskedő, — a régi penészes . . . Nem folytathatta tovább. Etédi bácsi a kölykeit védő oroszlány módjára ráugrik, fojtogatni kezdé, óriási hangon kiáltozva ; — Ostoba, neveletlen, goromba, az én leányaim régiek, penészesek. — De-de uram, meg-fo-jt, — sipít A fuldokló gabona-kereskedő. — A nagy zajra berohan a mama hat leányával. Ájuldozik a rémjelenet láttára,

Next

/
Oldalképek
Tartalom