Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-12-22 / 52. szám

I8 9 5 • DErEMBFR 2 2 PÁPAI KÖZLÖNY ' m, hogy opaleskálna és lehetetlen is volna c 'n az átlátszóságot már c e ély fokánál és töukretevő tulajdonság m•illett az, hogy a folyó fenekét, ) ív.ilt reggel' nkirit, majd mindig megláthatjuk. Befejezhetjük a viz minőségének bírálatát azzal, hogy bár a memoran dum szerint csak 300 mgr. volna is. Ez ellen is küzdene erre csak a tulbuzga'om képes. A vegyi vizsgálat egyes mozzanatait legkisebb számítás alapjául elfogadni nem lehet, hogy miért ? már egy helyen említettem. Ezek után én a vizkérdést nagyon is másodrendű és épen nem sürgősen megoldandó feladatnak tekintem, annál is inkább mert legkisebb szükségét közegé >zség szempontjából egyedül, belátni nem tudom, hacsak mint eszközt nem tekintem a csatornázás 'behozhat ására, mi igazán fontos közegészségi tényező. Valamint városunk betegségi és halálozási s'atis ikájában nem a heveny fertőző betegségeknek tudom be az irányadó szerepet, hanem a tuberculosisnak. Mert a ragályok ölnek, de a srcophulosis a tüdővész, gégesorvadás, scrophulosis, izületi és savóshártya betegségek stb. alakjában lassan, kínosan sorra zt, rutit, nyomorékokat nevel és a gyilkosságban is valamennyi, hevenyfertőző betegségeket együttesen felülmúlja. Ha gyökeresen akar bárki is városu ik állapotján segíteni, annak a tubérculosis okai: a nagy sociálís nyomor (miből városunknak elég kijut, kivált azelő t), a nedves, siró falu, 1 oszszul szellőzött, földes s néha ml is zsuílolí lakások és nem az ártatlan Tapolca ellen kell küzdeni Elvégre is városunk általános statistikája kedvező, mert, mint főorvos ur szives közrebocsátásából biztos adatokból tudom, városunkban 1000 lélekre 20.25 halálese'jutott, mig az egész ország statistikája 33.30 halottat mu at fel a mult évben. Köszönet a tek. városi tanácshoz és a főorvos úrhoz : hisz ez évenkint 75 emgyok Kárpáüiy Zoltán, hanem Rékási Jeremiás, miniszteri fogalmazó, különben Málnássy barátom ismer, s konstatálni fogja személyazonosságomat. — Ugy . . . igazán ? — mondá reménybeli anyósom csipősen — hát önök jó ismerősök, sőt barátok '? igen örvendek édes Rékási, de maga ne örvendjen, mert az uram I)araijait ki nem álhatóm : azok éppen olyan lumpok és haszontalan fráterek lesznek mint ö, éi ajánlom hogy hordja el az irháját édes urom, és ne kerüljön szemem elé. Én busán távoztam a szalonból, követve Málnássy által. Künn, a folyosón Málnássy megfogta a karó: ; it és dühösen mondta : — Lásd, ha máskor azt mondom, hogy a feleségém egy hárpia, hát hidd cl. — De édes Dezsőm ! én nem szakíthatok leányoddal ; egy félórával ezelőtt örökhűséget esküdtem neki, s igy beláthatod, hogy ceak egy mód van a szakításra : tudod, nagyon zaklatnak azok a nyomorult hitelezők — hát zsirálj egy 500 frtos váltót. — Nagyszerű eszme ! mondá elragadtatással barátom, s busán tette hozzá : Miért L nem jutott ez nekem is eszembe, a mikor a feleségemet megkértem. Na vigyen el ez ördög ! hol az a váltó ? . . . . b rélet 1 eddigi üdvös intézkedéseikért ! A vízvezeték és főkép a csatornázás által elért oly kedvező eredményeket túlnyomóan csak azok a városok mutatják fel, melyek kútvizet használtak azelőtt. Mint modern ember és főleg mir.t orvos nem zárkózhatom el azon óriá' i előnyök előtt, miket a csatornázás a talaj szárításával, s a köztisztaság emelésével a vízvezeték a közkényekm fokozásával elér, de nekünk nem szabad szem elői téveszteni azt, hogy üdvös ajánlatunk gyakorlatilag is kivihető legyen és bár városunk an) agí helyzetét, nem ismerem, nem hinném, hogy ha talán igazi és sürgős veszély is köve telne, meg volna hozzá az a nagy pénzforrása, mit egy jól épített és a város minden végpontjáig elgázoló vízvezeték es csatorna rendszer követel! Es ne feledjük, hogyha ezen közegészségíleg fontos, de mégis iní-ább kényelmi czélokat el is érhetnének, igen nagy érvágást ejtenénk a közvagyonon, mire ezen czélokon Kívül, meg sori társadalmi, sőt sok más közegészségügyi érdek is vár. ! Bízzunk abban, hogy szépen fejlődő városunkban, melynek eddigi statistikája is dicséri a tek. városi tanács, a főorvos és rendőrkapitány urak sok üdvös intézkedését, a vagyonosodás növekedtével a közegészség és kényelemnek is meghozhatjuk azokat az áldozatokat, miket megérdemelnek és ha a jelen várakozásra is kény szerit bennünket, a szebb jövő feledtesse 1 Reméljünk ! DR. GRÓSZ LAJOS. Megyei tisztújító közgyűlés. Általános érdeklődés között tartatott meg f. hó 17-én — kedden — a tisztújítás vármegyénkben. A megyebizottsági tagok majdnem teljes számban megjelentek és zsuffolásig megtöltötték a székház nagytermét. A tisztújító közgyűlés a főispán és a megyei tisztikar iránti "izalomnak fényes és impozáns nyilvánulásat képezte, a mennyiben az egész tisztújítás egyhangúlag és fél órán belül ment végbe. Reggel 9 órakor a kandidáló-bizoitság a főispán gróf lakásán összeült és

% a beadott pályázati kérvények alapján összeállította a vármegye tisztikarának névsorát. Pontban 10 és fél órakor megjelent gróf E sterházy Móricz főispán a nagyteremben és szűnni nem akaró éljenzések között elfoglalta az elnöki széket. Megnyitó beszédében jelezte a mai közgyűlés fontosságát és felkérte a jelenlevő bizottsági tagokat, hogy bölcs belátásuk szerint járjanak el a választásnál, egyszersmind a választás tartalmára h. főügyésznek dr. Óváry Ferenczet, főjegyzőnek pedig Horváth Lajost nevezte ki. Ezután V é g h e 1 y Dezső kir. hanácsos és alispán ugy a maga, mint tiszttársai nevében lemond és egyúttal megköszöni a gróf főispán és a megyebizottsági tagok addigi jóindulatát és átnyújtja a vármegye pecsétjét az főispánnak. Az elnöklő gróf főispán általános figyelem és érdeklődés mellett felolvasta a kijelölő választmány által egybeállított névsort, mely seerint : alispánnak V é g h e 1 y Dezső kir. tanácsost, főjegyzőnek Kolossváry Józsefet, tiszti főügyésznek K e n e ss e y Károly kir. tanácsost, árvaszéki elnöknek Takács Ádámot, L aljegyzőnek dr. P u r g 1 y Sándorot, II. aljegyzőnek Huszár Józsefet III. aljegyzőnek clr. V é g h e 1 y Kálmánt és a most rendszeresített IV. aljegyzői állásra dr. B i b ó Károlyt, első árvaszéki ülnökké Pongrácz Dánielt, II. ülnökké K 0 1 1 e r Sándort, III. ülnökké Szélessz Dánielt, IV. ülnökké Szeglethy Györgyöt, árvaszéki jegyzőnek K er é n y i Andort, kit a főispán egyúttal tb. árvaszéki ülnökké nevezett ki, föpénztárnokká Szőke Ignáczot, a veszprémi járás föszolgabirájává K 1 e t z á r Ferencet, szolgabirává Doktorics Sámuelt, a pápai járás föszolgabirájává Végh Istvánt, eddigi h. föszb.-t, szb.-vá K ö r m e n d y Béla tiszteletbeli szolgabirőt, a devecseri járás föszolgabirájává Noszlopi Viktort és szolgabirává B e1 á k Lajost, a zirczi járás föszolgabirájává Szőnyeghy Alajos és szolgabirává Huszár Gyula eddigi megyei tb. aljegyzőt, végre az enyingi járás föszolgabirájává Kenessey Miklóst és szolgabirává Kánya Józsefet ; a most felsorolt tisztviselők valamennyien közfelkiáltással választattak meg. Ellenjelölt csak egy volt, és pedig a zir<; jatasban szolgabírónak K es e r ü Imre eddigi szolgabíró, kit sem a sirczi járás, a közgyűlést megelőző nagv M^tV - még csak nem is kaié

1' 1 a ki a kandidáló bizottság kandidáiása dacára a közgyűlésen sem nyert szavazatot és igy a tisztikarból kiesett. A hosszantartó éljenzések megszűnése után Véghnly Dezső kir. tanácsos alispán elfoglalván székét, szép szavakban megköszönte ugy a maga, mint tiszttársai nevében a bizalmat és biztosította a vármegye közönségét, hogy jövőre is oda fog törekedni, mikép a benne helyezett bizzlmat továbbra is fentartsa magának. Ezntán az újonnan megválasztott tisztikar előtt a főispán felkérése folytán Vajda Ödön zirci apát olvasta fel az esküt, melyet azonnal le'eiLk és miután még rr: egyes megyei választmányok és bizottságok kiegészítettek, az elnöklő Jgróf főispán igen szép beszédet intézett azujonuan megválasztott tisztikar í és vármegye közönségéhez és az ülést bezártnak nyilvánította.