Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-04-28 / 18. szám

meg. A cselédügy mizériája nem helyi dolog, ennek rendezése már országos ügygyé fejlődött és tud un kai már ezen kérdés évek óta beszédtárgyát képezi a kormánynál. Várjuk meg — mert nem tehetünk mást—a cselédiigy rendezését, de addig is rendezzük azt a helyi viszonyainkhoz képest. Nehéz és tűrhetetlen az állapot, de tűrhetőbbé tehetik ezt maguk a cselédeket fogadók. Elismerjük ugyan, hogy sok esetben nem a gazda a hibás, de tapasztalatból tudjuk, hogy számos esetben ezen mizériának a gazdák az okozói. Addig is, mig ezen cselédügy rendezése országos aktussá fejlődik, a rendőrkapitány tapintatos intézkedésére appellálunk. O van hivatva sok esetben ezen cselédek túlkapásai és viszont a gazdák törvénytelenségei ellen a szükséges óvszereket használni, és ennek helyes alkalmazásában látjuk mi némileg tűrhetővé tenni ezen siralmas állapotokat. A cseléd, ha azt látja majd, hogy a hatóságnál a visszaélések ellen orvoslást nyer, vagy túlkapásai miatt kellő szigor lesz alkalmazva, ugy nem távozik el városunkból, azaz a város szája izén mondva — nem szegődik majd be a dohánygyárba. Ezen kérdés egész társadalmi életünkre kihat s a házi családi életnek mélyébe oly befolyással bir, hogy ennek jó, vagy rossz létét ez szabályozza, ez adja s a nyugalom, biztonságnak alapját képezi : lehetetlen, hogy erre gondot ne fordítsunk, lehetetlen, hogy a mindennap felmerülő bajok orvoslását ne tartsuk első teendőnknek. Ezekben vázoltuk a cseléd ügyre vonatkozó megjegyzéseinket s iiy módon gondoljuk egyelőre szűkebb körben és a helyi viszonyainkhoz képest a cselédügy rendezését. Reméljük a rendőrkapitány is tőle telhetőleg velünk fog tartani. Pollatsek Frigyes. A színigazgató nyilatkozott ! Mult számunkban »Színházi mizeria« cimen közlött cikkünkben részletesen kifejtettük azon anomáliákat, melyek egyrészt a városi tanács engedékenysége és másrészt Komjáthy János színigazgató szerződébe be nem tartása folytán, színházlátogató közönségünk kö rében nagy felháborodást idéztek elő. Hogy közlött cikkünkben helyesen érveltük a fennforgó mizériákat, íényes bizonyítékul szolgál Komjáthy jános | színigazgatónak hozzánk intézett levele, melyet adunk egész terjedelmében, nem mulasztva el azonban a levél kapcsán ; az igazgatónak véleményüket erre vonatkozólag is megtenni. Az irodába érve, szefencsétlenségere a parancsot adó őrnagy helyett, magát a keresett ezredest találta ott. Midőn a főhadnagy szabályszerű jelentését elvégezte, melyből azután a féltékeny férj megtudta, hogy ez a látogatás az ő távolléte alatt tőrtént, s miután tudta, hogy a főhadnagynak 10 orakor ismét vissza kellett volna térni, most már majd háromnegyed órával több van, dühösen ugrott fel az iróasztól, s haragjában oly nagyot csapott az asztal felszinere, hogy a rajta levő tintatartó feldűlt és egy ezer felé ágazó csillagot rajzolt a parancskönyvnek csak az imént láttamozott aznapi rendeletére. A főhadnagyot ez a jelenet majd kaczagásra késztette. Az ezredes pedig indulatos léptekkel járkál fel s alá a szobában, már csillapítani szeretne haragját, de az a tudat hogy neje az ő távollétében fogadta a fiatal tisztet, a folyton ébren levő féltékenység ezer ördögét uszitá maga ellen. Boszuról goldolkodott, melylyel ennek a íiatal ember kedvét szegje az isméti kellemetlenségek szerzésétől, de nem állott rendelkezésere az elkövetett mulasztasert őt 'mással mint szobafogsággal büntetni. Ezzel azonban a legvégső határig ment. Mikor Érczfalvy Ákos főhadnagy lakására tért, 30 napig nem hagyta el azt. A leirt esemény után három hónappal vagyunk odább. Az öreg ezredes ur már meg is feled" kezett arról az esetről mely őt annak idejen annyira feldühité. Mindamellett azonban nem szűnt meg féltékenyen őrzött kincset tovább is felügyelet alatt tartani. Szigorú rendeletet adott ki, az Ő távol lete alatt senki látogatását el nem fogadni. Így a szegény nő sorsa mQst

? midőn — bár tiltott uton — boldogsága ebredését várta és remélte, még rosszabia fordult. A főhadnagy azonban nem azért tanulta végig a szerelem iskolájának összes osztályait, hogy módját ne tudta volna ejteni, a szép asszonynyal való — a szemé, lyes találkozásnak ha nem is — de legalább levélbeli érintkezésnek. A szép asszony levelei mindinkább he; vesebb érzelmeket árultak el. Egy tenger! szem volt annak a nőnek a szive, mély és ; meg a íenéken kincseket rejtő ; s ő volt a ; vihar, mely megjelent nála, s a csendes tük: rön felkorcácsolá a szerelem hullámait, hogy ezek a kavargó hullámok, a szenvedélyes erzelmek, partra vethessék a mélyben rejlő j kincseket, — a szerelem üdvözitő gyönyö| reit. De vájjon ő nyerendő igaz gyöngyö1 kért szintén igaz gyöngyöt igaz szerelmet — óhajtott-e adni ? . . . Most már nyugodtan s tiszta lelkiisme| rettel mondhatja, hogy : igen. A megismerkedes első pillanataiban, a j Don Jüan játszotta a csábitás szerepét, de a ! nő mocsoktalan lelke, hevesen lüktető szive, ' ki nem tudja hogy vétkezik midőn szeret, I csak szeret, mert meg nem szeretett, a Don Jüant csakhamar a legkellemesebb Rómeóvá alakította át. Ennek a boldogtalan szerelemnek a történetébe esett az a körülmény, hogy a tisztikar az ezredes szolgálati idejének 40-ik évfordulóját készült megünnepelni. Az ünnepély rendezése körül az orosz* lánrészt Érczfalvy főhadnagy vivta ki maganak. De itt is az a titkos rugó • mely bennünket gyarló embereket minden tettünkben vezérel — az önérdek működött. Erdemeket óhajtott szerezni az ezredes kegyére, hogy aztnn egy kedvező alkalommal, annak PQldgpága arán, § saját boldogságát r\ levél következőkép hangzik : Tekintetes Szerkesztőség! Folyó hó 17-ére és 18-ára tervezett előadásainknak meg kellett hiúsulnia oly okok következtében, melyek előidézésében nekünk semmi részünk nem \ olt. Es pedig meg kellett hiusulnía azérl, mert: Amint önök meggyőződést szerezhetned maguknak, a lakásviszonyok szűk volta állt útjában tervezett kirándulásunknak. Nevezetesen az átutazó 40—45 egyén számára mindössze 18 ágy volt berendezhető s a még néhány szoba, mely felajánltatott, egészségi szempontból nem volt elfoglalható, azon lakások pedig, melyek hónapos szobákul szoktak kiadatni, hetenként 2—2 napon nem voltak megszerezhetők. De másrészt, a színtársulat tagjai a fáradságos kirándulásban részt venni egyáltalán nem voltak hajlandók, arra pedig kötelezni őket fenálló szerződésük értelmében nem volt lehetséges. ily okok miatt el kellett halasztani előadásainkat jövő hó 10—12-ig, amikor is társulatunkkal állandó tartózkodasra becses körükbe éri. ün .. rezze meg. Éhező koldus volt ő — ehes a szerelemre — ki kiragadja a szintén éhező embertársa kezéből a kenyeret, csakhogy maga jóllakhasson . . Az ünnepély lezajlott. Az öreg katona a meghatottságtól remegő hangon köszönte meg a kitüntetést, mely — úgymond — annál nagyobb boldogságot szerez neki, mert azoktól jött, kikkel egvgyütt küzd. S midőn véletlen besúgás következteben megtudta, hogy mindez nagyobbrészt Érczfalvy müve volt, halaerzettel szorított vele kezet. Hah ! ez a kézszorítás ! Mintha a sziklái ól a melységbe zuhant madárka mondana köszönetet a sasnak, mely őt felhozza ugyan a mélységből, de csak azért, hogy azután maga lakmározhassa íöl. Az ^ziedes, hogy háláját nemileg kifejezhesse, az egesz tisztikart meghívta másnapra, a saját lakásán rendezendő estélyre. Mindenki belátta, hogy ennél nagyobb áldozatot nem hozhat. Sőt tán maga is tudta ezt, épp azért határozta magát erre. De mig a tisztikar tagjai Érczfalvy kivételével csak a kíváncsiság ingerével várták a másnapi estélyt, addig az ezredes mogorva lakában, a ház úrnője, és a k . . utczai garcon lakásban egy főhadnagy, izgatottsággal gondoltak reá. Mindegyik oly epedve várta a viszontlátás eme perczét — melyben a tolvajok a tulajdonos jelenlétében találkoznak — mégis ugy remegtek a gondolattól hátha nem lesznek elég erősek, érzelmeiket az ott jelenlevő világ előtt elpalástolhatni. Az epedve és remegve várt estély elerkezett' A dúsan aranyozott egyenruhás tisztek azok nejeik s a város polgári előkelőségéből meghívott néhány, élénkiték az ezredes pazar pompával ékeskedő termeit* A meghívottak még nincsenek teljes számban, mert áz esredei és ifjú neje még mindig a fogadq