Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.
1895-03-31 / 14. szám
PAPAI KÖZLÖNY 3 1895. MÁRCZIUS 31. belügyminiszteri jóváhagyással megerősíttetett. Az egylet, hogy működését megkezelhesse, áldozatkészségre volt szükség. Egyelőre tagok gyűjtése határoztatok el és bárha a tagok száma 150-én felül volt, kik 3 évre évi 3 frt. tagsági dij fizetésére kötelezték magukat, azon költségekkel szemben, melyek a Lőház épitésével elő álltak, elégtelennek bizonyultak — abban lett a megállapodás: hogy uj felhívás intéztessék Pápa és vidéke közönségéhez arra, hogy alapítók fizessenek be egyszer s mindenkorra 60 frtot. Ennek eredménye az lett, hogy 17 vállalkozó akadt, kik jelentékeny összeget 1020 forintot az egylet pénztárába be' is fizettek — találkoztak számosan ; kik 3 évi tagsági dijukat előre befizették, de hát mind ez összeg sem volt elégséges a költségvetés szerint az építkezésre. Ekkor született raeí> azon eszme, bocsásson ki az egylet kötelezvénykép 1 o frtos Lőházjegyet, 2 év alatti visszafizetésre. Ily Lőházjegy 74 darab adatván el, befolyt ezután 740 frt, mely mint adósság, visszafizetésre várt. Az egylet a tervbe vett faalkotmány helyett szilárd alapú épület emelését határozta el magát akkor, a n\időn fővédnökéül megnyerte a boldog emlékezetű Esterházy Pál gróf urat, ki is építkezéshez szükségelt tégla cserép és követ mersékelt áron kiadátni elrendelte, sőt azt »hitelre« meg is nyerte. Ily áldozatkészség mellett az egylet diszes lőházát felépítvén, kerthelységét fákkal beültette, csinos üdülő helyiséget nyervén, több éven át sok jó szórakoztató órákat nyújtva, virágzott, tertol elvette a levelet, sőt a házmesternek adta mrnden vagyonát, husz krajezárt. VIII. Fütyörészve ment végig^az utczán »üh 1 mégis lepre megy a kis lany !« s százszor elmondta : Piros a pecsélje/< Finom a hajtása, Oh áldott ! oh áldott ! A keze irása !« A hinta székbe vetette magát, remegve bototta fel a levelet, lázasan futottak végig szemei a papiron. Elolvasta ketszer, háromszor -az arcza elváltozott, messzire dobta magától a levelet s kezével hajába markolt s felkiáltott. — Uh én ostoba ! . . Talán ennél soha sem mondott igazabbat. A level tartalma az : Tisztelt Uram ! Maga nagy ügyetlen. Erzsike. Mukfalvy Mukfalvy Elemér ur először ki akarta hivni Madaras Erzsikét párbajra ,. de meggondolta a dolgot s egyedül a »Pesti Hírlap« apró hirdetésebe vetette bizalmát. mig végre egy végzetes rosszakaratú . magyarázat a tiszti kardbojt, elem összeférhetetlenséget és pártokra szakadást idézett elő, ezáltal az egyletet tetemes adósságba hagyva, szétrobbantotta, és kénytelenitetett az egylet részvéthiány miatt, működését jobb időkig felfüggeszteni s ügyeinek vezetését, lebonyolítását, 3 tágu végrehajtó bizottságra bizni. De hát itt is bebizonyult azon igazság, hol a. szükség be áll, elő áll az isteni gondviselés. E kétségbeejtő időben történt a 7-ík huszárezred átirata, s azon ajánlata : hogy a Lőház épületet hajlandó a Népfölkelő Osztály raktáranak kibérelni. így jött létre 10 évi időre azon szerződés, mely szerint az. egylet 1887 Július i-től 1897. Július i-ig évenkinti 250 frt. bért kap, miből az egylet pénztárába 2.500 forint folyik be. Ezen szerencsés incidensnek lett a folyománya az : hogy a végrehajtó bizottság ma már azon kedvező eredményt jelentheti az érdektársaknak, miszerint a Lövész egylet minden tartozását, a tetemes összeget tevő hitel, tégla és cserép árát is lefizette, s 1897 Julius i-én a m. kincstár által 2000 forinton megvásárolt Lőház ár befizetése után azon kedvező helyzetbe jut : nogy az alapszabályok 25-ik §-a értelmében az alapítványi tőkét lU'JtO f or.intot a városnál leteheti, a Lőház részvény jegyek után fennlévő 740 forint tartozását kifizetheti, sőt még ezen felül fennmaradó, mintegy 600 forintn y i összegből jótékony czélra is fordítat. Ezeket kívántam a végelszámolás előtt az érdektársaknak megnyugtatáskép becses tudomásukra hozni. A vegrehajtó bizottság nevében Horváth Károly einök. Eddig a jelentés. Most még csak azt jegyezük meg, hogy a város pénztárába befizetett 600 forintból, nagyon is oppertumusnak tartanok, ha a város képviselőtestülete legalább is 300 forintot a Jókai körnek, illetve a pápai honvédszobor ezé Íj ara adományozna. HKARCX ÜLA T GG A mult hétről Nem hiába, hogy Bojt van, de böjti hangulat is uralkodott nálunk a mult heten. Ennek a befolyása alatt veszem kezembe a tollat g hogy krónikási tisztemnek e heten is eleget tehessek. Amolyan »dulce far niente« érzés vesz erőt rajtam es szivesen át is engedném magamat ez érzesnek, ha nem tudnám, hogy bizonyos kötelesseget ró reám ezen tisztem s ennek elhanyagolásával csak a Szerkesztőt hoznám kétségbeejtő helyzetbe, Pedig első sorban az ő hibája, hogy ily hangulatban vagyok. Nem tudom mily konfliktus van közLe és a Jókai kör között, de teny az, hogy határozott utasitást adott, miszerint heti megemlekezéseimben a Jókai körrel ne foglalkozzam. Már pedig mostanábau csak a Jókai kör dominál Papán. Heteken át nem hallani másról, mint a műkedvelői próbákról, a Jókai kör zenekaráról és redivivus ugyanezekről. És nekem mindezekről egy szóval sem szabad volt megemlékeznem, mivel a szerkesztőtől erre nezve határozott utasitást kaptam. J\em szabad VOit mondom, mert ma már a helyzet megváltozott. Ugy látszik a gordiusi csomó meg lett oldva valamikép, mivel a szerkesztő a reatn nehezedő »moloch^ tói felszabadított es fel is kert, hogy a Jókai kör által rendezendő sziniestélyeken vegyek részt s azokrol legközelebb részletes tudósítást adjak. Tehát újra szent a béke ! De hát jobb is ez így ! Hallottam ugyan valamit harangozni erről az odiosus ügyről, de minthogy ez amolyan szerkesztői belügyet kezezett, nem igen kérdezősködtem az elegtetel mibenleteröl, a végeredmenyben ez nem változtat semmit. A fődolog, hogy a »Pax« jelszó meg van adva s inost mar nem kell kerékkötőt alkalmazni tollam hegyére és battan irhatok — még a Jókai korröl is. Pedig de, sajnálom, hogy ezen kiengesztelödes nem egy héttel előbb történt meg. írhatnék a műkedvelői próbákról, a zenekari próbákról s sok más oly dologról, melyekre a megfordított közmondás illik: »hogy hallgatni ezüst es beszelni arany.« Megírhattam volna, mily drukkot álltak ki a műkedvelők egesz heten át a próbákon, mily örömmel fogadták, hogy egy-ket műkedvelőnek rosszul tetszett magát erezni s e miatt egy hétre elhalasztották az előadást. Újult erővel, fogtak a, szereptanuláshoz' es Mészáros rendező csak ugy hízott a siker biztos reményében. Megemlekezhettem volna a Jókai kör zenekar próbáiról, melytől az egesz Kossuth Lajos utcza meg lett ielemlitve s az előadott zenedarabokat a szomszédos ház »Mátyás« madara napközben recitált. Említést tehetnek az »Intermezzo«ról, melyet a zenekar tagjai egymás között csak titokban mertek említeni s ezt bizonyos tekintetben »íjesztő tszer«nek használták egymás ellen. No de sebaj ! Majd kipótolom ezt a jövő számban. Jóllehet, hogy most mar nem a próbákról es epizódokrol, hanem magáról az előadásról emlekezhetek meg, de ez azonban nem zárja ki az eshetőséget, hogy olvasóközönségemet ne tudjam elegge tájékoztatni az elmulasztottak felett. A »dulce far niente« érzés kellemes benyomása eszembe juttatja, hogy Fenyvessy orsz. képviselő is városunkban idoz és ha nem volnék az a mi vagyok, ugy nagyon szivesen megcserelnek vele. Az Ő villájában lakni, kenyelmét elvezni, estélyeiben résztvenni, nem épen a legutolsó elvezet volna. Máskülönben lehet hogy ha az is volnék, nem érteném az ő »savoir vivre« módját. Egyben azonban merem állítani, hogy egy uton voltam vele s ez az, hogy Pápán való mult heti időzésenél őt is befolyásolta a »dulce far niente». De ez csak az itteni időzésere vonatkozhatik, Pesten, talan már máskép van. Még a Kemény bácsi táncpróbájáról kellene megemlékeznem, mely tegnap tartatott meg, de erről is csak a jövő számban emlekezem meg. Most pedig : Menjünk a színházba l Fricíi
