Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-03-24 / 13. szám

PAPAI KÖZLÖNY; K.f.r. V/ 1 Cv ,1 2 J i Nem adom tehát »Riporter« barátom referádáját nyomdafesték alá, hanem amen­nyire a véletlen szerencse megengedte sajat impressiom után referálok néhány sorban a eányegylet estélyeről, ha ugyan ez kielegit­heti az olvasóközönségét. ^ Véletlen szerencsének tudhatom be azt, hogy aznap este a Pűllak sorod.e helyised­ben időztem s a társaság, mely az esteiyt ia­togatotta nagyrészt a jokai kör heiyisegből, hol Álltai Géza tartott felolvasast — a sö­rödé helyisegbe vonult át, a kiaiott hőseget sörrel vagy más egyebbel ellensúlyozni. Azt talan felesleges felemlítenem, hogy szerény magam, miért vagyok deportalva ezen leányegyleti estelyekroi, hisz erről az en Szerkesztő jó Uram annak idejen kellő helyen emlékezett meg. jóllehet, hogy nincs renden, hogy a mama, a fián .ejtett osmerös csattanást, ily uton akarja regressalni, de hat mit tehetek en róla, ha a csendes butasag­nak még nem találtak kellő orvosságot. De térjünk vissza a mulatsagra ! Tiz ora lehetett, midőn nagy zsivaj, lárma es a sörödé ajtón való tömeges be­rohanás jelezte, hogy a felolvasas veget ert es kezdetet veszi az esteiy piece de ressis­tance-ja — a vacsora. Nekem az igaz mas fogalmaim vannak egy esteiy vacsoraról, de hát holtig tanul az ember. Azt hiszem az »Az hirlik« kollegám je­lezte a mult heten, hogy az elnoknö csak oly vendegeket lát szívesen, kik egy doboz szardiniát is hoznak magukkal, de ha teny­leg csalatkozott is, de elvben nem. A tarsas ág nagy resze »szardiniát« el­vezett, úgyannyira, hogy a vendeglős csak a kucséberek összes keszletei segitsegevel volt csak kepes a tarsaság kívánalmainak ele­get tehetni. Nem tudtam eleinte elképzelni, hogy mi az oka annak, liogy a »szardina« oly kereset cikk, később azonban megtud­tam, hogy az euiokno iránti tiszteletből te­szik ezt, mivel a szardinia, első sorban nem a »treíii« étkek rangsorozatába tartozik, má­sodsorban pedig sokkal olcsóbb is mint a sonka. x\z elnöknő mint rendesen igen nyajas modorral es kecses taglejtésekkei látogatott • asztaltól-asztalhoz s szellemes csevegesevel mutatatta a tarsaságot. A nagy meg­lepetes, mely altaianosságban el volt terjedve t. í. hogy az elnoknő a felolvasás utáni szün­időt M ieinasznalva trikótba átöltözködik s egy »Ballett« részletet tancol a «Bastya-utcai nymphaból«-ismeretlen okokbol elmaradt. Alig az elnoknő a sörödeben kedelyes­kedett, addig a fiatalság a felolvasó terem­ben tanczot rögtönzött, mélynél a főszere­pet egy Kossutn Lajos utcai kereskedő seged viselte, mint az elnoknő egy legmeghittebb embere es egyszersmind titkára. Folyt is róla az izzadtsag, mintha »robot«ba dolgozott volna. A dicseret nem is maradt el az el­nöki emelvényről. Éjfél után i óra lehetett, midőn az el­noknő az etikette szabályait követve a tánc­termet meglátogatta, ott cerclet tartott s a liataisagot serkentve »Jo ejt« kivánt a tiat talságnak. A sörcsarnokba visszatérvén, teát szándékozott meg inni, de minthogy tudo­mására adták hogy kis tea nem kapható, egy nagy teához pedig »mutyistát« nem kapott, angolosan ellejtett. Az einoknö távozasa után, még egy­két tuczat narancs elfogyott s a társasag megoszlott. Így végződött a leányegylet liaziestelye, melyről »Riporter« barátom oly -harcias stylusban akart megemlékezni s mely valósággal egész nyugodtan folyt le. Mcgis csak jobb, ha az ember sajat impressioja alatt írhat ily estélyekről tudósitast. Ha nem is areszletes, de legalább nem megy túlzásba & a felelőséget erte el is vállalhatja. Még meg kellene emlekeznem a Feny­vessy soireeről is, a melyen Ksterkázy orot lóis^an és varosunk rnatadorjai vettek részt, de erről részletesen nem referálhatok, mivel csak a kivilágított ablakokat láttam, a pezsgők durrogását, a jókedvet és a haj­nali 5 órát ^hallottan, az ablak alatt. (Kró­nikásnak ez meg van engedve.) Áluton akartam ugyan szerezni erről az estélyről informatiót, de Sándor a cze­í remóniás mester nyelve sehogysem oldódott meg. Ugy látszik a múltkori pesti titok el­árulasa folytan utasítást nyert a kőzlékenység minimumára. Végül az ujoncozásról lehetne sző, de ez már olyan mindennapi dologgá kezd fa­julni, hogy ma már az aki »Tauglich« lesz, ! még az se büszke reá. Ezelőtt még csak | hallottuk azt a nótát : Azért hogy en be vagyok sorozva Ne félj rózsám nem leszek katona. de mai nap, még az utcai kurjongatás is el­maradt. Tempóra mutantur ! Frici. Az hírlik ... Az hiriik, hogy a polgármester a mult héten igen jol érezte magát, mi­vel lolyton az alispán után mehetett. Az hiriik, hogy a gazdasági ta- j nács azóta folytonos szivgörcsökben i szenved, amióta a vasúti ut mentén a j lakat kivagdalják. Az hiriik, hogy Fenyvessy csak 1 azon vendégeket fogadja hivatalosan, » kik a várkert oldalani bejáratnai és i nem a konyha oldal felől jönnek a villajába. Az hiriik, hogy a leányegyleti társasvacsorán a kucséberek összes szardinia készlete elfogyott. Az hiriik, hogy a leányegylet el­nöke azért nem táncolt »5oio Ballett «et az estélyen, mivel időközben elaludt a lába. Az hiriik, hogy Bock papa csak ijesztgeti az ígazgatotanacsot a lemon­dassál, mert léi ha Írásban adja, rögtön kiteszik a szűrét. Az hiriik, hogy a Jókai kor zene­kara »lntermezzó« lázban szenved. Az hiriik, hogy a rendőrségnek nem ártana már »razziát« tartani a »hiriik« gyártók között. Az nirlik, hogy Devecserben a »Kajlás« nem bánna, ha még egy jegy­zőválasztás volna. Az hiriik, hogy Pápán az alvó kibicek számára a kávés pamlagokat fog berendezni. Az hiriik, hogy a sörház-nteza 1 csizmadia mester egy cipész inassal kaptafával párbajozott. Az hiriik, hogy egy Kossuth La­jos-utcai kereskedüseged összes verseit llazafy Veray Jánosnak küldte be meg­birálás végett, Az hiriik, hogy a Jókai kör ze­nekarának , karmestere utóbbi időben lolyionosán kariajásrojl panaszkodik. Az hiriik, hogy a dohánygyári leányok csak azok udvarlását fogadják, kik »Emlékkönyvük«be emléksorokat irnak. Az hiriik, hogy a Pados-utcai do­hánygyári leány melegen ajánlotta a kertsor utcában lakó kollegáját az »Az hirfík« rovatvezetőjének. Az hírlik, hogy Bock papa mi­| óta az „Az hiriik" kabinet alakjává lett felütve, gyászszalagot hord a ka­lapján. Az hiriik, hogy Pápán egy uri ember igen jő mérnöknek bizonyult, mivel legutóbb a Jókai Mór utcát fekve mérte ipeg. Az hiriik, hogy Devecserben sok ember van, ki szereti verni a mellét. Az hiriik, hogy a vaszari Schlei­fer óvást tett az ellen, hogy ő nevét nem » Köszörűs«-re, hanem »Slaifer­kára« változtatta át. Az hiriik, hogy a mult napokban egy" néhány fiatal ember, a fekete kávé szagától becsípett. Az hiriik, hogy Véghely alispán oly jól érezte magát a legutóbb meg­tartott Jókai-kör estélyén, miszerint ki­nyilatkoztatta, hogy ha Veszprém me­gye alispánja nem volna, szeretne pá­pai alispán lenni. Az hiriik, hogy a sorozó bízott ­ság egy néhány dohánygyári leányt is szeretett volna besorozni. Az hiriik, hogy Bock papa csak akkor szándékszik berendezni a tele­font, ha könyvezetője részére a telefon állomás kezelőségét biztosítják. Az hiriik, hogy a pápai leány egy­let elnöke blombiroztatja lábszárait, hogy többet mutasson a trikós jel­mezben. Az hírlik, hogy a »Pápai Köz­löny" szerkesztője, a dohánygyári le­ányok között keres magának munka­társakat. HÍREK. —- Személyi hir. Véghely De­zső megyénk alispánja hétfőn érkezett városunkba, hogy a sorozó bizottság elnöki teendőit vezesse. Az' alispán — valószínűleg — holnap, a sorozás be­fejezte után Devecserbe megy tisztsé­gét folytatni. — A pápa-csornai vasút ügyében városunkban oly hirek kerin­genek, mintha a vasút rinancirozásához szükséges kautio nem tétetett volna le. o Lzen álhírek cáfolatára kijelentjük, hogy a szükséges 50000 forint kautio az állampénztárba letéteményeztetett, miről a városi tanács is hivatalosan lett érte­sít va. A Kétkedők, na jónak látják meggyőződhetnek erről. Mi tehát a régi álláspontunk mellett maradunk $ jelentjük, hogy a vasútvonal kiépi­tése a kedvező ido beálltával kezdetét veszi. — Esküvő. Stern Adolf' ma dé­lután 2 órakor vezeti menyezet alá Kellner Helén kisasszonyt, Kellner Albert helybeli mészáros kedves leányát* Gratulálunk ! '' *,^Jg ngMuagWMftJmw "I" £2 fi rr - — -

Next

/
Oldalképek
Tartalom