Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-03-17 / 12. szám

Pfaff Lajos bábsütő. Hokhold Ferencz sütő. Berta Mihály fazekas, ifj. Mátz István csizmadia. Számvevők : Kluge Károly kék festő. Hajnóczky Béla sütő. Hédi Antal szabó. Mészáros iparhatósági biztos jelenti, hogy indítvány nem adatván be, a tárgysorozat kimerülvén, a közgyűlést befeiezettnek mondja ki, mire JS/ehman elnök köszönetet mond Mészáros biztosnak a közgyűlés tapintatos vezetéseért. A közgyűlés Mészáros iparhatósági biztos és Néhman • elnök éljenzésével feloszlott. Március 15-ike Pápán. A városi szinház falai között, az idén is fényesen zajlott le a március 15-iki nemzeti ünnep, melyet a rcf főiskola és theologia lelkes ifjúsága rendezett, kik hetek óta paratían buzgósággal mindent elkövettek az ünnepély sikerének érdekében. JA szinház szorongásig megtelt városunk és vidéke közönségével s foly tonos érdeklődéssel és tetszés nyilvánítással jutalmazta az ünnepély közreműködőit. Felesleges felemlítenünk, hogy a városi hatóság hü maradt régi szokásához s nem vett részt az ünnepélyen. Hogy miért ? Azt kérdezzék meg a polgármestertől, a helyettes polgármestertől és a gazdasági tanácsostól Megtiltani, tudtunkkal nem tiltotta meg nekik senkisem. Az ünnepély 7 órakor vette kezdetét. Az ünnepély műsorát a főiskola zenekara nyitotta meg Gáthy Zoltán »Szabadság« című indulójával, melyet szerző vezényelt nagy virtuozitással. Ezután Kis Ödön 111. é. p. n. tartotta az »Emlékbeszéd «et. Meleg, lelkes szavakban emlékezvén meg a 47 év előtti eseményről s buzdítva a fiatalságot a hazafiságra. Különös tetszést nyert az emlékbeszéd azon része, melyben Kossuth Lajos haláláról emlékezett meg. A közönség zajos éljenzéssel tüntette ki a felolvasót. A szózat eléneklése után, melyet a főiskola éneklőkara adott elő a legnagyobb precizitással, Gálfi Géza szavalt egy » Alkalmi költeményt« Balogh Dénes II é. p. n. tői. Ugy a szavalót, ki nagy hatást ért el érces hangjával és hatásos szavalatával, nemkülönben a szerzőt, ki ügyes tollú embernek .bizonyult, a közönség zajos tapsban és kihívásban részesítette. Miután még a főiskolai éneklőkar »Dalok a szomorú ídckből« énekével nyert zajos tapsokat, ugyszinte P&f'öf István egy rajzot a szabadságharc 'idejéből olvasott fel, mely Szűcs 'József I p. n, szerzeménye, egy vonós quartettben gyönyörködtünk, melyet Gáthy Zoltán tanár, Steiner Hugó, Lázár Andor és Rácz Elemér adtak elő zenei készültséggel, illetve művészi routinnal. Az ünnepi műsorban még Csomasz Dezső is kivette a maga részét, kí A köpenye szétnyílott elől es valami rikitó, ízléstelenül tarka legere pongyola látszott ki ... . Mindjárt láttam, hogy ez nem ő, ez egy más körből, már régiekből való szegény, megtévedt leány .... Szinte ijedten néztem reá még egyszer. Ö is rám emelte a fájdalmas, könyteli tekintetet . . . . s ezek a szemek .... ah nem, nem lehet. Ez a tarka, festett lány nem aZ én menyasszonyom .... Azt hittem, megijedt tőlem, mert gyorsan, szinte szaladva ment tovább. En lelkendezve követtem. Talán mégis ő az ? — Töprengtem lázasan. — Az apja tönkre ment, a vőlegénye ott hagyta. Talán az anyját is neki kell eltartani . . . meg \a testvereit .'.. . Én Istenem, hát mit tegyen az ilyen szegény, védtelen, elhagyott teremtés ? De aztán megint csak remenykedni kezdtem. Nem lehet az, hogy az a naiv, tudatlan, falusi lány, — akinek olyan tiszta volt a szive, mintegy beiratlan papíralap — ennyire sülyedjen, az nem lehet. A lány most jobbra fordult. S én csodálkozva vettem észre, hogy már messze kint vagyunk a városböl. A puszta, hóval fedett mezőn mentünk, gyors sietős léptekkel. A hó magasan fölporzott utánam s a lábam sötét, fekete firkantásokat csinált a magas, fehér szőnyegen. Soká haladtunk már, igen soká, midőn egyszerre ijedten hökentem vissza. A világos csillogő tájon mint egy óriási bálnatest zúgott, kavargott a mély, fekete folyam. Az ő forgó, tekergő habjaival , . t » Se mpef «, Reszketve álltam meg. Valami borzasztó zsibbadás fogott el, nem tudtam mit tegyek ? Vlsszamenjek-e ? Vagy nézzem végig, a mint ez a megtevedt szerencsétlen lány véget vet az életének ? . . . »Hát ha ő az — susogtam öntudatla* nul — akkor meg kell mentenem.« De aztán valami erős hősies elhatározás lepett meg : »Nem, nem. Ha ennyire eltudott vetemedni ez a lány, hát csak had menjen, hadd ölje meg magát. Talán igy boldogabb lesz ? Körül néztem, nem volt már előttem senki. A leány ott járt az ő apró, ideges lépteivel a viz mellett. »Váfj ... ne tedd! akartam neki kiálltam. De csak behunytam a szememet .... sőt még a fülem is befogtam, hogy ne halljam a sikoltását .... ..... Soká csend volt, nem hallatszott semmi, csak a deczemberi hóvihar üvöltése. Aztán egyszerre, gyorsan, egy erős locsanó zúgás ... és mikor felnéztem, már csak egy pár, fényes, visszaeső vizcseppet láttam . . , Lelkendezve mentem oda, hátha találok valamit. Egy jelet egy betűt .. » hátha ? . . . A kopasz, zúzmarás fűzfa bokron ott lógott egy fehér, csipkés selyemkendő, benne egy vékony nefelejtskek karika gyürü. Csak egyetlen-egy bevésett szó volt rajta. Ábrányi Emil »Márcíus 15-én cimir költeményét nagy hatás közepette sza valta el. Az ünnepély a zenekar és vegyes éneklő kar által előadott »Kossuthinduló« előadásával nyert befejezést, mely egyszersmind az ünnepi műsor egyik legsikerültebb pontját is képezte. A közönség minden egyes pontját a műsornak zajosan megtapsolta s a közreműködőkkel szemben - nem fukarkodott elismerését több ízben kifejezésre juttatni. Az ünnepély sikerének oroszlánrészé Gáthy Zoltán Jtanárt és Kis Ödön III. p. n. rendezőt illeti. Az ünnepély után a közönség nagy része a Griff szálloda nagytermébe társasvacsorára gyűlt egybe, mely után a fiatalság táncra perdült. Az első négyest 48 pár táncolta. A mulatságon résztvettek : Asszonyok: Wajdits Károlyné, Kakas Ferenczné, Szeipt Imréné, Doktorits Sámuelné, dr. Ferenczy Bernátné, Németh Imréné, Horváth Károlyné, Dreisziger Károlyné, Harmos Zoltánné, Sebestyén Dávidné, özv. Soós Jánosné, Kis Gáborné, Szily Ignáczné, Ritt Károlyné (Kis-Czell), özv. Farkas Jánosné, özv. Nagy Boldlzsárné, Neuhauser Imréné, özv. Csizmadia Károlyné, Kovatsits Gyuláné, Hammer Károlyné, Kis Ernőné, Denk Mátyásné, Hermann Edéné (B-fúred). Leányok : Berger Anna, Barthalos Olga, Kramarits Aranka, Ferenczy Paula, Doktorits Jerta, Harmos nővérek, Horváth nővérek, Németh Emma, Kis nővérek, Dreisziger nővérek, Szily Adél, Frank Boriska, Tóth Gizi, Ecker Ida, Nagy Gabriella, Nieszner nővérek, Lazányi Róza, Szabó nővérek, Ludvig Lujza, Balla Margit (A-Tevel)

f Jankubovich Mariane, Kovatsits Lenke Németh Irén, Paál Jolán, Márfy Mariska (P.Teszér), Benes Böske, Gaái Hedvig, Hermann Mariska (B.-füred), Neihauser Hermin, Jakab Gizella, Kakas Margit, Horváth Lenke, Farkas Gizella, Sebestyén Juliska, Kósa Karola. Szünóra után mig a teremben hévvel és tűzzel folyt a tánc, a fiatalság közóhajára felszólalt Lazányi Béla, Kis Ernő, Sebestyén Dávid, Sült József, Barthalos István, Pollatsek Frigyes felelős szerkesztőnk, megemlékezve a mai nap jelentőségére, buzdítva a fiatalságot hazafiságra. ^ A mulatság a legkedélyesebb hangulat és fesztelen jókedv mellett folyt le s csak ugy 5 óra felé kezdetett a társaság oszladozni. KARCZOLAT M A mult hétről. Ünnepi hagulat befolyása alatt ragadom meg a tollat, hogy méltó leirását adjam azon ünnepélynek, melyet a helybeli ref. főiskola ifjúsága karöltve a teologia Jnővendékeivel rendeztek pénteken este a városi szinházban. Minden évben megünneplik ők március Idusát s minden évben zsuffolásig megtelik a szinház városunk és vidéke számottevő intelligenciájával. Jóllehet a városi tanács nem képviselteti magát az vinnpélyen, si«