Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-03-17 / 12. szám

V. évfolyam. Pápa, 1895 március 17. 12. szam, KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész evre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések es Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin konyvkereskedeseben. Mi van a vízvezetékkel? Ha olvasóközönségünk ez alkalommal városunk e nagy horderejű kérdésének egy ujabb mozzanatát várja, ugy csalatkozik. Ellenkezőleg, az indít felszólalásra, hogy teljes homály borul ez ügyre, mely olyan közel érint mindenkit s melynek megvalósítását annyira kivánja Pápa város minden egyes lakosa. Hirt adtunk nemrégebben a vízvezeték ügyében, mely szerint a képviselőtestület a W a 1 s e r céggel megkötötte a szerződést az előmunkálatok megtételére, mely közgyűlési hatarozat a megye törvényhatóságához terjesztetett be jóváhagyás végett. Ezen közgyűlési határozat még jannár hóban lett felterjesztve a megyéhez s dacára hogy e hóban megyei közgyűlés tartatott, a vízvezeték ügye nem lett a közgyűlés tárgysorozataba felvéve, holott az aszfalt társasággal kötött szerződés — mely később lett felterjesztve—e közgyűlésen jóváhagyatott. Miért nem lett tárgysorozatba véve ? Tudomásunk szerint az alispán volt az, ki a mult évben a megyei főorvos és Fenyvessy orsz. képviselő felszólalása folytán rendeletileg utasította a városi hatóságot, hogy a vizkérdés megoldására haladéktalan terjesszen be javaslatot, A városi tanács eleget tett ezen alispáni utasításnak s a képviselőtestület határozatát mely a Walser céggel kötött szerződést tartalmazta, fel is terjesztette e megyei törvényhatósághoz, de a megye tor vény hatósága ugy látszik nem tartotta elég sürgősnek ez ügybeni intézkedést. Hogy miért nem ? azt el sem tudjuk képzelni. De ha már ez nem történt meg s lalan tévedésből nem lett fölvéve a tárgysorozatba, miért nem intézkedett a poJgármester, hogy e kérdés utólag vétessék fel a napirendre s jóváhagyási záradékkal láttassék el ? Az igaz, hogy ez esetben Veszprémbe kellett volna menni a polgármesternek. Már pedig ily áldozatot nem követelhetünk a polgármestertől. Habár ezek után a törvényhatósági jóváhagyást — melyhez kétség nem lérhet — most már csak a májusi közgyűlés adhatja meg, mindazonaital nincs kizárva a lehetőség azért, hogy e tekintetben a városi tanács a vízvezeték ügyében a szükséges előleges intézkedéseket meg ne tegye. Tudomásunk szerint a közeli napokban egy küldöttség megy fel a polgármester elöklete alatt a közoktatásügyi ministerhez a polgári leányiskola államosítása s más sürgősebb ügyek elintézése végett s ez alkalommal nagyon is helyen látnók, ha egyidejűleg a Walser céggel \is érintkeznenek megtudható, mennyire haladtak az előmunkálatok megtételében. A küldöttség tagjainak lesz alkalma ott bővebben megbeszélhetni a vízvezeték ügyét s e kérdésben tiszta képet nyerhetuek, mert őszintén megvallva — bár ezen megoldását a vizkérdésnek el kell, ha szükségből is fogadnunk — de nagy bizalmunk nincs hozzá. A mi álláspontunk az ártézi kut forrása, de adja Isten, hogy ez uton oldjak meg sikeresen a vizkerdést. Csak minél hamarább, mi leszünk az elsők, kik ezt hozsannával fogjuk fogadni. De akárhogy oldjuk meg, itt az ideje, hogy ezzel a kérdéssel valahára végezzünk. Vessünk már egyszer véget a Pató Pál politikának. Tenni, és folyton működni kell, hogy öntudatos léptekkel haladjunk a kitűzött célunk elerésére. mely már molochként nehezedik városunkra. lARCA. „Semper." Vacsora után a nők a kis szalonban gyűltek össze. És regeltek egymásnak az ő naiv> változékony asszony fantáziájukkal, csodalatos, fantasztikusan kiszínezett dolgokat. A két lány a hintaszékén bujt össze, olyan közel egymáshoz, hogy a leheletők szinte egybe olvadt. És az idosebbik vöröses-szőke haja, olyan különös kontrasttal vegyült bele, a másik kékbe menő fekete iroufroujába. Künt hideg volt. A deczemberi hóvihar óriási zajjal rázta meg az ablaktáblakat, ugy, hogy meg bent az asszonyok lehelete vei teli, meleg szalonban is érezni vélték a csontfagyasztó, éjszaki telet. A két lány kinézett. Feher volt a táj köröskörül, olyan szűzies, vakitó fsher, hogy be kellett hunyni a szemüket . . . aztán közelebb bújtak egymáshoz forró vérű fiatal testükkel ugy, hogy jszinte párázott körültök a levegő. A háziasszony lehajolt és megígazitotta apró, fehér kezeivel a már felig kihamvadt tüzei, aztán hamiskásan mondta ; Megnezem, ha tudok e még gyújtani ? A szalon ajtóban egy magas, nyúlánk testű fiatal ember állt meg, gondolkozva határtalanul. Szép, szőke fiu volt, messze néző zöld, müvesz szemekkel. És szinte lányosan feher arczczal. A szakálát a la Bouianger hordta es világos, puha bajussza olyan voir, mint a selyem. Meséljen nekünk valamit, kérték a leányok, valami szépet, szomorút . . . Nem tudok én meséket mondtá a fiu elmosolyogva, reg elfeledtem már a mire a dadám tanított* — Nem olyat, — szólt most a háziasszony, ne dajkameséket. Maga kolto, mondjon el nekünk egy szotnoru szentimentális történetet. Az eppen hozza illik ehez az, időhöz, és a mi hangulatunkhoz is . . . Az irói szobából áthallatszott az alispán mámoros hangja ; Valami kurjantósat öcsém. Majd akkor en is hallgatom! . . . A költő kedvetlenül fordult el, aztán oda ült a háziasszony mellé, a puha, kényelmes pamlagra. — Nem mesét mondok — szólt aztán gondolkozva, elmondok az eletbol egy szomorú, igen szomorú karácsony estet. A ket leány feje szetrebbent, tagranyitott nagy szemekkel bámultak a költőre. .... »Havas deczemberi nap volt — kezde ez igen halkan, fátyolozott hangon, — a vidék meg feherebb, meg vakítóbb volt, mint most. És az eg is tehér, olyan tiszta feher, mintha csak osszeolvadt voina a hóval . . . Nem tudom miért. De nekem ilyenkof nincs maradásom az en rideg, baratsagtaian kis szobámban, Akkor . . . eppen karácsony volt. Valami őrült vágy, valami borzasztó sejtelem űzött, hajtott ki a puszta hideg ejszakaba. . . . Egyszerre csak ugy ereztem, hogy már a város kozepen járok. Koruioctcai uavas Szahara, mindenütt csenu, űd^d.ua . . mintha csak az egesz varost eiauauah. vuui*. Nekem is a lelkemre nehezedett ez a nagy csend. — Legalább egy embert, egy élőlényt látnék, — gondoltam es leikendezve néztem körül. .... Sehol senki. Csak a fényesen kivilágított ablakok bámulnak bele a hideg, feher éjszakába.