Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-03-10 / 11. szám

Í 89^. MIRCZIUS TO. 3tőt el kell követnünk. Az eszme egészséges és életrevaló s reméljük, hogy a mozgalom kezdeményezői, a körülmények által megkívánt tapintatos eljárás mellett, meg fogják találni azon helyes utat, mely célhoz vezetend. A város közönségét, főleg pedig a kereskedőket, nem különben a Lloyd társulatot felkerjük, hogy a kezdeményezőket hozzájárulásukkal, támogatásukkal buzdítsák s ne összetett kézzel, tétlenül nézzék ezen meddő munkát, melyet meddővé éppen csak az ő közönyük teszik. Tanuljunk hevülni és áldozni a jóért és hasznosért, akkor bizonyára nagyobb léptekkel halad előre városunk sorsa is. Együtt és egymásért őszinte odaadással és lelkesedéssel küzdve és fáradva érhetünk el csak eredményt és sikert. A mi közös javunk, a mi közös dicsőségünk az a haladás, a melyet Pápa városában élvezünk, s melyet városunk saját jól felfogott érdekében megszakitani nem szabad, még akkor sem, ha az áldozatokat is követel. Azon öntudattal fejezzük be felszólalásunkat, hogy azt az érdekelt körök megszivelve, oda fognak hatni, hogy a telefon hálózat berendezése akadályokba ne ütközzék s már legközelebb — határozat hozatal végett -— a városi közgyűlés napirendjére lesz kitűzhető. Ugy legyen 1 Ezen szavakat mondva, Gyula barátsá-* gósan köszönt, a lakóház fele tartott s szegeny Gitat egyedül hagyta a kertben. A fiatal leány ábrándvilaga egészen szétfoszlott. Titokban folytatott levelezése, melyet felfedeztek, teljesen elvesztette erdekessegét. S itne ily viszonyok között akar megjelenni az ismeretlen szerelmes, hogy kezét megkérje. Most támadt fel csak benne igazán az a gondolat, hogy szereti-e X. Y. Z. urat ? Egy belső hang azt felelte neki, hogy ; »Nem !« Ajka pedig önkéntelenül is e szavakat suttogta ; »Istenem, bárcsak itt volna most Gyula !« Ekkor a kavicsos uton leptek zaja hallatszott. Gita a hang után forditá fejet s egy kifogástalan öltözetű férfit látott maga fele közeledni, kinek megpillantasakor jeghideg borzongás futott végig hátán. A jovevenynek szögletes, fakó nagy arcza volt ; bajusza vékony s vöröses ugy annyira, hogy egy vonása sem emlekeztetett a regenyhosre. Oh, bocsánat — dadogá a nagyon hirtelen szőke — bocsánat draga kisasszony, nincs önöknél Blasel Gyula ur látogatóban ? öt keresem s engem ide utasítottak ! Gitának elállt a lelekzete. — Nincs itt ! — felelt a leány kurtán. — Akkor ajánlom magamat. Bocsásson meg, hogy háborgattam I szolt az idegen s eltávozott. Gita szótlanul bámult utána. Tehát ily hamar, minden küzdelem nélkül volt kepes ö róla lemondani X. Y. Z. ur ? — ü,bben a pillanatban minden regényesseg gyűlöletes volt előtte. — Nos, elment az eszményképed ? szólt elojövéK Gyula egy bokorból. A Jókai-kör pályázata. A pápai Jókai kör irodalmi szakválasztmányának elnöke 11 a r m o s Zoltán levél utján felkért bennünket, az alább közlött » Pályázat« közlésére. Bárha feltett szándékunk volt, a Jókai körrel mindaddig nem foglalkozni, mig a mult számunkban közlött »Nyilt kérdés a Jókai kör Igazgatótanácsához« cimü közleményünkre teljes elégtételt nem kapunk, mindazonáltal ezen hozzánk intézett megkeresésben bizonyos tekintetben »utegyengetést« látunk, melynek csak mi örvendünk első sorban. Örvendünk pedig azon oknál fogva, mivel ezen megkeresés csak bizonyíték arra nézve, hogy ama bizonyos odiosus végzés nem a kör intéző férfiaitól ered, s azt — mint biztos kutforrásból tudjuk— perhorreskálják. Nekünk, mint a közérdek képviselőjének nem állhat érdekünkben egy oly erkölcsi testülettel mint a Jókai körrel szemben eltérő álláspontot foglalni s annak működésére káros befolyást gyakorolni, s ép ezen szempontból láttuk jónak ezen hozzánk beküldött és szívélyes szavakkal kisért megkeresésnek helyt is adni. Megjegyzük azonban, hogy ezen »utegyengentést« bár kezdetleges kőzeledes gyanánt elfogadjuk, de nem válaszul a mult számunkban közlött »Nyilt kérdés«-re. A Jókai kör Igazgatótanácsának az ily céltévesztett irányt nem — Ah, Gyula I szólt Gita megrazkodva, egy szivessegre akartalak kérni ; megteszed ? Meg, ha azért megcsókolsz 1 Kerj bármit, megadom, csak szerezd vissza azokat a leveleket, mikét én annak elég oktalan modon irtam. — Tehát kérhetek akármit ? Hm ! En már tisztában vagyok azzal, hogy mit kerjek ! — Csak a leveleket ! a leveleket l — szólt Gita. Gyula megertven a türelmetlenseget, nyomban felkelt es mondá ; Jól van, fel ora múlva ismét itt leszek. Talán csak megvársz iit engem ? — Igen, minden bizonnyal, csak kérlek siess ! Gyula elsietett, Gita pedig magára maradt a legkínosabb helyzetben. Elgondolkozott. Hova vitte őt az ő hóbortos regenyessége ? ! Nevetségesnek és megrovandónak talalta e pillanatban eljárást. Nem fért a fejebe, hogy azokat a szenvedélyes hangú leveleket az a csúnya, kopasz íejü s vörös bajuszos ember irta. És még ő volt az, a ki kitejczte ama vágyát, hogy látni óhajtja lovagjat ! Igazán, nevetségesnek tünt fel ez is neki. Egy dolgon azonban ugyancsak csodálkozott. Nem tudta magának megmagyarázni, hogyan vehette az az ur az egész látogatást oly közönyösen. Mentől jobban gondolkozott e dolog felett, annál inkább különös volt az előtte. Még folyton e felett tépelődött, mikor Gyula visszatért. Alig volt öt perczig távol. — Nos ? kérdé csodálkozva Gita ? — Nos ? kedves Gitám, felele az vigan, Jtt vagyok, hogy átvegyem jutalmamat. — A te jutalmadat ? — Ugy látszik, neked igen rossz emlékező tehetséged van. Én a levelek visszaszabad követni, de nem is követhet el, mert ezáltal csak a társadalmon ejt sebet, melynek orvoslására első sorban a kör van hivatva. Azon reményben, hogy a Jókai kor Igazgatótanácsa a megkezdett uton haladva részünkre a teljes elégtételt rövid id

r'n belül szolgáltatja, adjuk a beküldött j »Pályázatot« egész terjedelmében. Pályázat. A »Pápai Jókai kör« irodalmi szak választmánya pályázatot nyit : I. Egy kötetlen (próza) alakban irandó szépirodalmi műre ; II. Egy, ismeretterjesztő felolvasásra. Feltételek : 1.) Az I. és II. pont alatt emlitett müvek mindegyikének legalább 3—5 irott iv terjedelműnek kell lenni. 2.) Egy-egy pályamű dija ; 30 korona. 3.) A müvek szerzőik tulajdonai maradnak, 4.) Pályázati határidő: 1895. augusztus hó 31-ik napja. 5.) A pályamüvek idegen kézírással, jeligés levél kíséretében, fűzött alakban nyújtandók be, a »Pápai Jókai kör« irodalmi szakválasztmányának elnökénél ó.) A pályázatban csak is a »Pápai Jókai kör« tagjai vehetnek részt. Kelt Pápán, márczius hó i-én„ A »Pápai Jókai kör« irodalmi szakválasztmánya. szerzését csak egy bizonyos feltétel alatt igertem meg. — Én bizony azt már el is feledtem. — De én nem. Tehát kérek egy csókot. — De Gyula ! — Szólj, hol vannak a levelek ? — Itt vannak I És csakugyan felmutatta mind az öt levelet, miket Gita az ő ostoba regenyes hangulatában irt volt annak a kopaszfejűnek. — Gyula, szóit Gita pityeregve, ugy-e te most kinevetsz engem ? — Eszem ágában sincs ! — De bizony kinevetsz l Ah, ha csak sejtettem volna, hogy a X. Y. Z. betűk alatt ily szörnyeteg lappang. Gyula nevetni kezdett, majd igy szólt í — Micsoda, szörnyeteg ? Hm ! Ezt kikérem magamnak I —- De Gyula ! — Igen, igen ! Csak ne nézz reám oly nagy szemekkel. Csak azt nem • tudom megérteni, hogy miért nem vágyakozol vagy egyszer en utánam is ? Nem gondoltál te reám ? Gita bámulva tekintett az ifjúra s kérde : — Ez az ember talán — — — Az csak a levelek közvetítője volt; különben az egy hírneves fővárosi czeg utazója. Az X. Y. Z. pedig én vagyok. Most érezte magát Gita igazán boldognak. Alig telt el három hónap, Gita és Gyula egybekeltek. Az abrándozo hölgyecske lemondott minden regenyes képzelődeseiről és jelenleg négy, egeszseges fiacskájában gyö-nyörkedik.