Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-03-10 / 11. szám

V. évfolyam. Pápa, 1895 március 10. n. szám, KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész evre 6 frt. Félevre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. es Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedéseben. Hirdetések MÁRCIUS 15 1 m A tavasznak beköszöntőjével, minden évben elérkezik hazánk, ezen szabadságszülte, nagy napjának évfordulója is. E nap a magyar nemzet áldozásának magasztos ünnepe a győzelmes eszme diadala ! A kik ezen csudásan változó események időszakát átélték, mint tanúi és élvezői oly nagy örömnek, utóbb oly sokféle és nagy szenvedések viselői : ma már csak kevesen, többnyire elaggodt testtel és bágyadt emlékezet tel gondolnak vissza a negyvenhét év előtti múltra. Az idő törli az avult örömnek, törli az emésztő bánatnak is könnyeit, de a szivekben mindkettőnek vegyes érzelme újból feléled s könnyekbe tolul, ha a megifjodott nemzetnek viszszavarázsolt múltjából hangoztatjuk Petőfinek talprahivó dalát, az örömrivalgást, mely a kikiáltott szabadság ez első szülöttjét üdvözölte. Ha a tűzről pattant márczius 15-ki ifjúságnak mozgalmaról beszélünk, s ennek árjával hullámzó nagy események országszerte szétfutó következményeit taglaljuk: akkor megint felrajzamak egy szép álomnak tündéries látmányait, látjuk dicső fényben álló nemzetünk képét, körülvéve a duló csaták névtelen hőseivel, halvány vértanuk szetlemeivel, a megbénult hadastyánok utócsapatával. Ám hadd boruljon fátyol a rémképek fölé, és a miképpen e nagy emlékek iránt 1848-ban fellelkesülve harci kedvre gyúltak, ugy e korszakalkotó időpont mai emlékünnepén örömre lelkesüljünk. Igen lelkesüljünk ! de nem az ifjú hév mámorával, hanem öntudattal és hazafiul ihlettségünk szárnyalásában és egy művelt nemzet teljes önérzetével. Történelmünk pacsirtaja, március Idusa, halljuk és értjük dalodat. Évről évre meg nem unod ugyanazt a nótát dalolni, és mi meg nem unjuk soha, de sohasem hallgatni bájos szavadat. Ugy-e élni fog hazánk örökre ? Ugy-e szabadság fog uralkodni e földön ? Békesség, testvériesség íog bennünket egybekapcsolni ? /vddig mig e reményeket kelted fel bennünk, addig ünnep lesz nekünk eljöveteled napja ; s a lelkesedés igaz hangjával fogunk üdvözölni téged. Közös ünnepe vagy március Idusa minden értelmes hazaírnak, kinek keblében a szabadság napja fényt és érlelő meleget áraszt nemzeti törekvéseire, áldást munkálkodására, ösztönt és erőt ébreszt a családi és közélet viszonyainak rendezésére. Ugy tekintsük ezen évenként dicsőitett napot, mint előttünk egy szentelt fajdalommal lezárult, de vívmányaiban újra feltámadt időszak emlékét, melyhez fűződő hagyomanyaink ünneplése hozzájárul, egy hazafiúi érzésben és lélekben osztatlan egységes és erőteljes nemzet felmagasztolasara. Az egész nemzet megünnepli e napot, ünnepeljük tehát mi is meg szivünk egész lelkesedésével. Ünnepeljük meg méltóan ezt az időben növekedő, langosziopként világító szent napor. ünnepeljük meg emlékét mindazon hősöknek, kik a szabadságharc alatt elhullottak, azon bajnokoknak, kik vérIFLI- TÁ

RCA'IGA Báli emlék. HÚZZAD C2IGÁMY, HÚZZAD AZT A RÉGI NÓTÁT, MAGYAR-VÉRÜ LÁNYOK TALPRA VALÓJÁT ! . . GYÖNGYVIRÁG A PÁROM, CSUPA LÁNG A VÉRE, VILÁGOS VIRRADTIG MEG SEM ÁLLOK VÉLE. GYÖNGYVIRÁGOS FEJÉT VÁLLAIMRA HAJTJA, HAJNALI LÁGY SZELLŐ ÉDESEN RINGATJA, . . ELMERENGEK ÉN IS, S ÚJRA ÉRZEM, LÁTOM IGY CSALT MEG, HEJH, RÉGEN A RÉGI VIRÁGOM. — y. — a. Meggyógyult. Azt bizony senki sem tagadhatta, hogy Meier Gita igen, de igen csinos teremtés volt ; e mellett azonban bátran szemere lehetett neki vetni, hogy egy kicsit nagyon is fellengzős vala, mi különben a korunkbeli leaiy oknál ügyszolván általanos hiba. Gita is művelte magát; át- meg átolvasta Lenau költeményeit, a zongorán agyonkinozta Chopint, olykor-olykor pedig nagyokat sóhajtott, mikor eszébe jutott neki Hero és Leander romantikus szerelme. E közben megerlelődoit benne az a vagy, hogy ha ferjhez találna menni, ne vegyek el öc minden szokás szerint, közönséges, prózai modon, hanem regi divat szerint, romantikus módon kerüljön főkötő alá. Volt Gitának egy unokafivére, egy egészséges, józan gondolkozású fiatal kereskedő, kinek Gita volt az eszmenykepe s ki mar regen azt forgatta fejeben, hogy valamikor Gita lesz az ő kedves kis ieiesege. Gita is szerette unokatestvérét, Gyulát s szülei is szivesen lattak volna az iljak egybekeléset, ele Gita szemében az ilyen házasság nem birt a regényesseg színezetével s igy nem is tudta volna meg csak eikepzelni sem, hogy valamikor Gyula nejevé lehessen. Gyulát boszantotta ügyan Gitának regényes képzelődése, de azért nem esett ketségbe, mert egyszerűen hóbortnak tartotta azt, hogy egy Meier nevezetű regenyes hajlamokat tapial magában. Egy nap Gita betekintett Gyula üzletébe. fiikor az ilju megpillantván a csinos leánykát premes teli kaoátjaban, mely kitűnően ailt a hamisnak, ajkaiba harapott, mert Gita megint csak a regi modon kezdett vele csevegni. Na megállj, gondola magaban Gyula, majd kigyógyitlak en Kedves kis nugom eöbol a regenyes bogaraidból! De milyen módon ? Ez volt a bökkenő J Mig terve kivitelenek modozatait forgatta agyaban, tekintete Gita arczán csüggött, ki ez alkalommal oly realisztikusan tudott csevegni. E beszed közben megjött a jo eszme is s ezt éppen Gita csevegesenek targya keltette föl az ifjúban. Aleanyka eppen a szomszédok Katiczajáról mondott el egyet-mást s felemii te, hogy barátnőjét rajta kaptak, hogy az titkos leveiezest folytat; e miatt Katicza apja nagyon felbőszült s jol össze is szidta leányát. — igazán kedves dolog lehet igy titokban leveleket kapni es irni, szólt hamisKásan Gyula. —- Hogyan, Gyula, te is Így gondolkozol ? — kerdé csodálkozva Gita. Én min-