Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-02-17 / 8. szám

V. évfolyam. Pápa, 1895február 17• 8, szám. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak : Egész évre 6 frt. Félevre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr, — Hirdetések és Nyíltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedéseben. A polgári leányiskola államosítása, Mult számunkban adtunk már hírt azon örvendetes eseményről, hogy a már éveken át vajúdó s lapunkban is több ízben felszóllalás tárgyát képező polgári leányiskola ügyében örvendetes fordulat állott be. A városi tanács kérvénye a polgári leányiskola államosítását illetőleg a vallás és közoktatásügyi miuister részéről kedvező elintézést nyert és erről a tanfelügyelő átiratilag értesítette ís a városi tanácsot, közölve azon feltételeket, melynek alapján hajlandó a magas kormány a polgári leányiskolát állami kezelés alá venni. Bárha ezen feltételeket röviden már alkalmunk volt közölni, mindazonáltal az ügy fontosságát s a kérdés mikénti megoldását tekintve, nem tartjuk feleslegesnek, sőt inkább szükségesnek azt ujolag emlékezetünkbe hozni. A város köteles 1000 • ölnyi területet az építendő léányiskola céljaira díjmentesen átengedni; továbbá köteleztetik 12000 forinttal az épitési költségekhez járulni, amennyiben azonban ezt nem teljesíthetné, ugy az eddigi óoo forint segélyben részesíteni mindaddig, míg ez összeget le nem fizeti, és végül az építendő leányiskola részére a szükséges tűzifa készletet évenkint fedezni. Ezen kikötött feltételekhez köti, a vallás és közoktatásügyi miniszter a polgári leányiskola államosítását, mely feltételek bár városunk jelenlegi anyagi helyzetére igen súlyosak, mindazonáltal hisszük és reméljük, hogy a város hívatott közegei nem fognak visszariadni az áldozat hozatal elől akkor, midőn városunk kulturális intézménybe oly fenomenális lendület küszöbén áll. Általánosan elismert és kétségbe nem vonható dolog, hogy Papa váró ;a kulturcélokra mindig szívesen áldoz s feltudta fogni, hogy nemesebb célra nem lehet befektetéseket tenni, mint kulturális célokra, mert itt az eredmény a jutalom elmaradhatlan, s előbb utóbb elvezetes gyümölcsöket tenni. Azért szíves örömmel üdvözöljük városunk azon közegeit, kik csütörtökön értekezletre gyűlve a minister leiratát örömmel vették tudomásul, mi által az értekezlet tagjai bizonyítékát adták annak, hogy minden egyes tagja szivén hordja városunk kulturális, fejlődését, hogy nem akarja a stagnatiót, mely egyértelmű a huzamos hátramamaradással s hogy meg tudja ragadni a kedvező alkalmat, mikor kell, mikor szükséges áldozni. Az értekezleten a telek megjelölese képezte a diskussio tárgyát, mely kérdés tényleg a legfontossabbak közé tartozik. A városnak nincs saját telke melyet rendelkezésére bocsájthatna. Ily nagyterjedelmü telek pedig vajmi kevés van városunkban s a mi van, az a varoson kivül esik. Volnának ugyan telkek a belvárosban, melyek celszerünek bizonyulnának, de azok megvétele óriási áldozatot igényelnének. Nagyon helyesen intézkedett az értekezlet azzal, hogy küldöttségét szándékszik meneszteni a kultuszminiszterhez, melynek czélja a telek kijeiölese volna. Az állam remélhetőleg az ily momumentális épület felállításánál figyelemmel fog lenni arra, hogy az épület egyszersmind a város díszére is legyen s azt nem a város végén, hanem lehetőleg a város központján létesítse. Már pedig ez nálunk csak ház és telek megvétel utján volna eszközölhető, mi a város kasszáját 20- 30000 forinttal megapasztaná. A küldöttség lesz hivatva ezen baj orvoslását a ministernél kieszközölni. Remélhetőleg a minister a küldöttség ezen kérelmét, hogy az építési célokra kivánt 12000 forintot telek megvételre TARCA Nem ott . . » Nem ott búcsúztam el té tőled A kedves kis szobába' benn j Eljöttél hozzam álmaimba' Ott búcsúztunk el édesen, Szép rózsaszín ruhába voltál, Kelő hajnal volt arezodon, És csak zokogni, sirni tudtunk En és te, szép őrangyalom. Pirkadt a hajnal, a madárkák Akkor kezdtek ébredni még, Harmatba' fürdő kis virágok Köszöntve intettek feléd, vjk is zokogtag harmat könyet, Hogy tőled válnom kell nekem Puha kezed kezembe tartva Sírtunk mi is keservesen. A kellő nappal válni kellett Es bucsuzásunk véget ért . , . figy végső csókot adtál nékem Örök jutalmat szivemért. S te eltünél, én sirva küldtem Egy végső pillantást feléd ,. . k Ekkor zokogva, megsiratva Srép álmomból felébredék. Ujfalvy Géza. Az életből. (Rajz.) Végre elváltak — — Nehezen ment az igaz, de megtörtént ! Szétszakították a köteléket, mely eddig őket egybefüzte; azt hiszik, most már konyebben leiekzenek. Feledni fognak, mert feledni akarnak, Igy csinálták ki egymás közt. Mikor Margit nagy lelki tusa után megVaüotta Ernőnek, hogy válniok kell, halálos sápadtság futott végig arcukon. Valami megnyilalott a sziv körül; mi volt ez? Eh semmi, megszokták egymást, most fáj nekik, hogy e szokás hatalmát szét kell törniök. De majd elmúlik. Egymásra néztek hosszan és merően ; szemeik tüze keresztezte egymást, de lobbot nem vetett, arezuk nyugodt maradt, kéz a kezben nem remegett, mint máskor. Égy darabig szótlanul ültek egymás mellett, Margit csipkéit tepdeste, Ernő kalapjával babrált. Mire gondolnak ? Tán a búcsúszókat állítják össze ? Nem J érzelegni nem akarnakj mint V0,« lami szinpadi szerelmesek, kik betanulták szerepüket. Daczos és hideg akart lenni mindkettő. Ernő felkelt, szúró tekintetével olvasni akart a leány arczában — — Margit lehajtotta fejet s oda nyújtotta finom, puha kezet 3. Z előtte álló ifjúnak. Ernő megcsókolta a rózsás ujjak hegyeit s egy kézszorítás, egyetlen »Isten hozzád« nélkül — távozott. — — * * * Margit egyedül maradt. A kandallóban vígan pattog a tüz s ő még ís ugy érzi mintha faznek. Fölkel a pamlagról, arcza halovány, szemei bágyadt tűzben égnek, végig simítja homlokát, összekulcsolt kezeit hevesen dobogó szivére szorítja. Álom-e ez vagy való ? Ébren van-e vagy gonosz képzelodés üzi^e vele játékát ? Ernő nincs itt ? Az ablakhoz rohan s kitárja szárnyait, A csipős hideg reátapad tejszinü arczára, a havas szellő körül csókolja nyitva feledt vállait. jSíem bánja mostan,