Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.
1895-02-10 / 7. szám
í $95. FtzétifcfÍP ío. PAPAI KÖZLÖNY sokkal nagyobb veszteséget érez a rótn. kath. és ev. ref. egyház. Ha nem is pótolhatlan de tátongó űrt hagytak hátra a népnevelés veteránjai egyházaikban s nehéz gondot rót reájuk., az utódok választásában. Szilágyi József az ev. ref. főiskola, Hannig Antal a róm. kath. elemi iskola igazgatója, nagy érdemeket szereztek a paedagogia terén s valóban nehéz lesz majd oly férfiakat találni, a kik annyira szivükön hordják majd a város és egyházaik érdekét. Elhagytak bennünket mindketten mintha összebeszéltek volna, hogy egyike a másikat érdemekben felül ne múlja. Elmentek oda, honnan visszatérni nem lehet. Ott alusznak most mindketten a sir mély ölében azon vigasztalással, hogy a hazának hü polgárai, elveiknek tántorithatlan bajnokai voltak. Ezen vigasztalással. 0 nyugodt, tiszta lelkiismerettel, a viszontagságos élet e legdrágább kincsével lépték át a túlvilág küszöbét. Legyen emlékük áldott közöttünk ! Hannig Antal, 1821 —1895. Hannig ' Antal, kit városunkban mindenki csak »Hannig bácsi« névvel szólított, hosszas betegség után f. hó 4-én délután 74 éves korában örökre behunyta szemeit. Megváltás volt már reá a halál, hisz már évek óta kínlódott vesebajával. Halála, melyre bár városunkban voltak készülve, nagy részvéttel fogadtatott s impozáns módon nyert kifejezést a gyászszertartás alkalmával. Hannig Antal eletrajzá-ból következőkben számolunk be : Született 182 1 junius 18-án Fehér megye Hercegfalva községben. Tanulmányait Komáromban kezdte, a képezdét Veszprémben és Pécsett végezte, utóbbi helyen nyerte is a diplomáját, r840-ben Kisbéren, 1844 tői 1848-ig Sár-Szent Miklóson mint kántor és segédtanító működött. 1848 ban részt vett a szabadságharezban Perczel Mór táborában. A szabadságharcz lefolyása után részint Budán, részint Toosok-Berénden működött mint tanító, mig végre 1856-ban Pápán lett megválasztva kántortanítónak, az akkortájt dühöngő kolerában meghalt Hajdú Gábor helyébe. 1859. évtől halála napjáig Pápán működött, mely idő alatt a helybeli rom. kath. fiúiskola igazgatói az esperesi tanítóegyesület, ugyszinte a helybeli »Polgári kör« elnöki tisztét viselte. A megboldogult nagy kitüntetés és ovációk tárgya volt 1S88. aug. 25-én mely napon ünnepelte meg tanitó működésének 50-ik évfordulóját. Ez alkalommal kollegánk V. Hulla rn József az akkortájt megjelent »Pápai Hírlap« felelős szerkesztője »Emléklap«ot is adott ki, melybe a város összes értelmisége megemlékező sorokkal üdvözölte a veterán tanítót. Méltán gyászolja tehát a megboldogultat a város, melynek hü polgára a rom. kath. egyház, melynek buzgó pártfogója, és iskoláinak igazgatója, a pápai takarékpénztár, melynek lelkiismeretes igazgatója, a pápai »Polgári kör« melynek fáradhatlan elnöke és —' Szeretem magfát Kálmán ! Térdeimre omlott, mint egy sebzett galamb s megcsókolta keztyüs kezemet. Kikaptam kezemet s derekát átölelve nem tudtam ellenállani magamnak, puha selymes hajára forró csókot nyomtam. — Hagyjon itt pihnnnem, olyan boldog vagyok most . . . Szólt bágyatagon. Az óra éppen tizenkettőt ütött. Felrettentünk bűnös megfeledkezésüukből. Gizi felállott, összekuszált haját lesimította s szemeit öklöcskéivel megdörzsölte, mintha mély alomból rázták volna fel. Aztán újra egy székre rogyott- s zongorájára borulva keservesen zokogott. A puha szőnyegen zajtalanul indultam az ajtó felé. Ütt hagytam asszonyt szerfölötti szerelmével s magammal vittem a szivembe mártott méregnyilat. Az utcára értem. Az arezomba csapódott havas szel kivitte fejemből a mámort, s örültem, hogy a kisertes nem győzdelmeskedhetett. Rögtön elhatároztam, hogy elutazom. Meg kellett mentenem Belát es magamat a gyalázattok De meg egyszer találkoznunk kellett, Bélától el kellett búcsúznom. Másnap még éreztem kezemen az aszszony szenvedélyes csókját, előttem volt a mint térdemre borulva nyögte : »Szeretem magat.« még egészen hatása alatt voltam az álomszerű jelenetnek, mikor beléptem Béláékhoz -— búcsúzásra. Gizi zongorájára kö» nyökölve ült, csaknem ugy mint tegnap, mikor elmentem. Bizonyosan egesz éjjel sirt. ^zótlanut csókoltam megj kezét. halok — Ne hagyjon el Kálmán, mert megÉzt mondta s oda borult vállaimra, engedtem, hogy sírjon szivem felett. Ugy éreztem, mintha az én szivem is megkönnyebbülnék általa. Ereztem, a mint szive hevesen vert, átöleltem derekát s ereztem a szárnylebbeneseit a csábnak, mely most megejthetett volna. Görcsös öleléssel szorított magához, en némán néztem a szemeibe, mikor az ajtó megnyílt s belépett azon — Bela. Egy pillanatnyi csend következett. Gizi küzdve, hogy magát fenttarthassa, őrülten, mint egy vércsetői üldözött madár felsikolt: — Béla, Béla, ne ereszd Kálmánt, mert szeretem őt, Béla szeretem őt, megbocsáss, megbocsáss és ezzel közénk dobta magát. Ruhájírnak fodrai szélesen terültek el a padion, kibomlott haja szétomlott s testében görcsösen vonaglott. Valljon kinek volt e perezben hármunk között a legnagyobb fájdalma . . . Bélával felemeltük onnan s szótlanul, mint egy koporsót tettük a díványra. Ugy is volt, koporsója volt ez asszony önmagának és ket férfi boldogságának. Néma meghajlassal búcsúztam el Belátói, ki az ájult asszonyt fájdalmasan nézte s elhagytam a három sziv megsemmísülesenek színhelyet. Még azon a napon elutaztam. Később megtudtam, hogy Gizella is elhagyta másnap Bela házát örökre . . . . . . Szegény Béla! végül családja, melynek minta csaláfője volt. A pápai takarékpénztár a következő gyászjelentést adta ki : A papai takarékpénztár részvénytársaság igazgatósága mely reszvéttel jelenti Hannig Antal igazgatósagi tagjának folyó 189S. február 4-en délután^ 3 órakor 74 eves koraban történt gyászos elhunytat. A megboldogult földi maradványai folyó 1895. február 6-án délután 4 órakor fognak a Kalvária melletti sírkertbe nyugalomra helyeztetni, Beke hamvaira. Temetése f. hó 6-án ment végbe. Nem külső kényszer, de tisztán csak melegen érzett tisztelet utolsó adójának fájdalmas nyilatkozata eszközölte azt, hogy temetése .»Hantiig bácsi«hoz méltó halotti pompa volt. A szebbnél szebb koszorúk özöne borította a gyászkocsit, melyet ritkán látható gyászközönség kisért ki a Kálvária temetőbe, hol N ég e r Ágoston apátplébános fényes segédletével együtt mondta el a halotti imát. S most, hogy örökre elköltöztött körünkből, bucsut, veszünk e helyen tőle, kívánjuk, hogy : Nyugodjék békével ! Szilágyi József — 1827—1895. — Szilágyi József halála nemcsak városunk társadalmára, de a veszteség súlyának oroszlánrésze az ev. ref. főiskolára nehezedik, melynek ő 43 éven át vezérszelleme, büszkesége volt. Évek óta betegeskedett, hiába keresett üdülést gyógyfürdőkben, nem használt semmit. Betegsége utóbbi időben már annyira erőt vett rajta, hogy igazgatói teendőit sem végezhette s az. c v - A"kerület helyettes igazgatót jelölt ki aze í reményben, hogy a nyugalom uj jerőt fog neki kölcsönözni. Mind hiába volt, mert e hó 3-án — vasárnap — délelőtt io órakor hosszú szenvedésétől a halál váltotta meg. Született Vámoson, Veszprémmegyében, hol elemi iskoláit végezte. A középiskoláit Pápán folytatta s ennek végeztével az akkori kémiai kurzusra iratta be magát. A szabadságharc bekövetkezténél télbeszakitotta tanulmányait s a pétervárdai helyőrségnél több csatában vett részt a szerbek ellen. 1849 ben újra visszatért Pápára, tanulmányait folytatandó s itt végezte is azokat. Az akadémia tanárává 1852. évben lett megválasztva s halálig a tanári pályán szerezte azokat a babérokat, melyek őt az egyházkerületben hallhatatlanná teszik. Tanári működése közepette a közügyekben is élénk részt vett, mint megválasztott képviselőtestületi tag. Nyilt modora, puritán jelleménél fogva több izben az orsz. képviselő választásoknál az elnöki teendőkkel lett megbízva. A pápai takarékpénztár igazgatósági tagja és a pápai >Jókai kör egyik alelnöke volt, mely tisztségeket, érdemeinek koszorúiba kell fonnunk.