Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-12-22 / 52. szám

vegyi anyagnak csgk a kékfestők ártatlan anyagi festék és némi hígított kénsav, tekinthetők, de ezeket csa

1* szigorúan kiszabott és alkalmatos időben bocsátják bele és a viz hamar elmossa. Leglényegesebb volna azon ártalom, mit a folyton s gyorsan szaporodó és a fertőző betegségek okául kiderített baktériumok s főleg a bacillusok okoznának, de ugyancsak rossz helyre kívánkoznának, ha a Tapolczába kerülnének, meri ezek a nyugalmat, a sötétséget és a zárt helyet szeretik, mig itt sebes mozgást, mindig uj részleteket érő légáramlatot és fényt, egész a fenékig, találnának. De mindezeknél hatalmasabb fertőtlenítő erő, mivel a a természet rendelkezik, az, hogy az ily tiszta vizekbe jutott fertőző anyag hatása a kellő hígítás következtében teljesen megszűnik pár méternyi távolban. De mik azok a fertőző betegségek, a melyek az ivóvízbe jutó kórhatányaik által fertőzhetnek ? Ezek a bélrendszer betegségei : a typhus, a cholera és a vérhas. Ez^k közül a thyphus az, a mit a tudósok állandóbb jellege folytán zsinórmértékül használnak és ha az így gyűjtött staristikára adhatunk, városunk helyzete évenkint 8 halálozással io.ooore viszonyítva, nem épen kedvezőtlen és miután ezen ragályoknak nincs szükségük vezető közegre az élénk közlekedés, a rossz talaj, a nedves lakások és" a rendetlen életmódnak tudható be e Vo is. És ne feledjük, hogy ezen esetek túlnyomó többségét az idegenek adják, k»ik a kemény kútvízhez vannak szokva és ,igy szervezetük csak a bélrendszer erős megvédésével tud alkalmatlankodni, mihez még a családi élet kényelmeit nélkülöző helyzetük is hozzájárul. De ez mindenütt igy van, a hol [folyóvizet isznak, de mások nem hiresiúk el folyóvizüket ilyen előítéletekkel mivt mi. Hogy a folyóvíz menynyire felette áll a kutviznek, mutatja, ! hogy a folyómentí lakók szivesebben fogyasztják, jjbármi zavaros, mint a kristálytiszta, de hamis kútvizet. Es ebben igen helyes felfogás vezeti őket éí az a tapasztalat, hogy a fertőzött kut, de még a pécsi typhus és a hamburgi cholera járványból hires fertőzött vízvezetékek is mily veszélyeket rejtenek magukban ; mig a Tapolca, , a mi természetalkotta vízvezetékünk soha, semmi fertőző betegség kutfor! rása nam lehet; hogy a thypusnak nincs szüksége ivóvíz általi terjesztésre, azt Tapolczafő bizonyítja legjobban, | hol magamnak is volt alkalmom typhust észlelni, pedig ott a forrás fertőzése lehetetlen. A nagy gyermekhalandóságnál a rosz tápláléknak, főleg a megsavanyodott tejnek van az oroszlánrésze, az ivóvíz még a nyári bélhurutnál is csak kisebb tényező. Saját megfigyelésemből is szabad talán annyit elmondani, hogy bármily zavaros legyen is a viz, egy nem ezszűrőn, mi minden kalaposnál olcsón kapható, vagy az elegánsabb cseppkőszűrőn, kristálytisztán jön át ; ezen víznek sem észrevehető színe, sem ize, sem szaga nincs, ha egy hétig is hagytam langyosan állani. Ez csak elég egyszerű kezelés, mit minden vezetett is alkalmaznak és csak akkor van rá szükségünk, ha a Tapolcza vizét valami megzavarta és leülepedésre várni nem akarunk. Valamint sohase tapasztaltaiáltal állítólag teljesen tönkre tétetnék ! Bátran ki merem mondani, hogy ez mind csak a szokás-mondás folytán megrögzött előítélet és ezen téves előítélet alól sajnos 1 még az emlékirat sem tudott szabadulni, mert mindezen fertőzések és piszkitások tárgyilagos megfigyelésnél csak elenyésző csekélységek 1 Még ha állóvízről volna szó, még akkor sem tudná a több millió liternyi napi mennyiségben megujuló, frissvizet a talán mégsem oly tulsok anyag bejutása lényegesen megrontani; mert a mi itt nagy tényező volna, a városi piszok, annak csak lényegtelen töredéke jut bele sok szerencsés körülmény folytán. De ilt nem egy álló, hanem folyton nagy sebességgel folyó vízről van szó és az a sok durva piszok, vagy a fenekére kerül és a levegőtől elzártan ártalmatlan lesz, vagy tovaúszik, az eső vagy hóolvadás által belesodort, — a fürdőzés és egyébb okok által felkavart iszap és föveny, mi különben is csak mechanice volna ártalmas, lassankint leülepszik ; de mindezek a vízzel szervesen nem keverednek és miután szűrés és leülepités által a víztől különválaszthatók, mint lényeges részek tekintetbe nem jönnek. Vegyileg a Tapolczát csak a ta lajviz, vagy csak rendszeresen, nagy mennyiségben bejutó, ártalmas vegyanyagok szen yezhetnék. Hogy a talajvízzel nem érintkezhetik : az már felületes fekvéséből és csekély mélységebői következtethető, de kétségbevonha'atlanul bizonyítják e talajvíztől független voltát az a körülmény, hogy a durva piszok és a leülepedett iszap eltávolitása czéljából eszközölt lecsapolása alkalmával teljesen kiszárad. Nagy mennyiségű jobb. — És végre te jó barátom, sőt pajtásom vagy, igy kötelességem téged megóvni egy rémitő szerencsétlenségtől. Azért ezennel ünnepélyesen, de határozottan ki kosarazlak. Én meglehetős buta arezot vágtam az érdekes fejtegetéshez, a mi szakértők állitása szerint nekem nagyszerűen szokott sikerülni; — és szomoman vettem bucsut Málnássytól. * * * A mint igy, nyomott kedélybangulattal és szem lesütve ődöngtem az Andrássy-uton végig, egy pár formás lábacska vonta magára figyelmemet. — Önkénytelenül kíváncsi lettem a folytatásra, s felpillanték. Egy észbontó, ámbár kissé energikus szempár tüzében olvadt föl maradék eszem és akaratlanul — megemeltem kalapomat. Képzelhetik boldogságomat, midőn ö bájos mosolylyal fogadta köszöntésemet. Természetes, hogy azonnal saját tengelyem körül fordulva nyomon követtem ismeretlen angyalomat, ki mintegy elérhetlenszép vágy lebegett előttem. Éppen megakartam szólítani, a midőn a Fonciér palota bejáratán eltűnt. Természetesen rohantam a legközelebbi redactióba, hogy a holnapi számban a következő kis hirdetés jelenjen meg. „Ama bájos angyal, kit tegnap, a déli órákban az Andrássy-uton követtem, fölkéretik, hogy hajlandó-e az őt követő fiatal embert szeretni — és vele találkozni ? — Házasság a telekkönyvtől függ." Csak a novella hősökön tapasztalható lázas kíváncsisággal vártam a „Pesti Hírlap" legközelebbi számát, s képzelhetik, határtalan örömömet, a midőn bájos ismeretlenem a muzeum parkot tűzte ki a találka helyéül, még pedig esti 7 órára. * * * A hold mindég ábrándosan szokott kikandikálni a fclhő foszlányai közül, de esküszöm, hogy az öreg soha sem volt olyan ábrándos, mint akkor este, a midőn jóval a kitűzött idő előtt, szivdobogva vártam imádottam megjelenésére. A kálvintéri vén harang busán kongatta az esteli 7 órát — és iine itt jött ő, az«augyal ! A múzeumkert platánjai talán soha sem hallottak olyan forró szerelmi vallomást, a minőt én elkövettem ; s bizonyára jó Arany János szégyenkedve tekintett alá érez talpazatáról az ő Toldijára, ki soha sem tudott olyan érzésteljes pillantásokat vetni az ő Piroskájára. S mind ezekre imádottam

#csupán annyi^ mondjtt : „Eljöttem, mert maga ugy hasonlít Kárpátlii Zoltánhoz. És én annyira szeretem Zoltánt 1 — Hanem figyelmeztetem^

1 hogy ne viseljtn piros nyakkendőt, ki nem álhatóm ezt a szemtelen szint; és azt hiszem, hogy Kárpáthi sem viselte. Most nyújtsa a karját és kisérjen el." Így haladtunk a körút fényesen kivilágitot kirakatai előtt — szerelemről és boldogságról suttogva. — Ah — h mondám lágy kappan tenoromon — mennyire imádom magát! — az első találkozás óta szenvedélyes szerelemben szenvedek. —. Szegény barátom 1 — Én igazán sajnálom magát hogy szenved ; hanem tudok egy radikális orvosságát: Vegyen el feleségül ! — Gilt! — mondám — gyerünk a mamához. * * * Fényesen kivilágított szalonba léptünk ; az asztalon égő lámpa fénye egy szorgalmasan kötögető nő — és egy — az esti újságolvasásba elmerült férfiú alakját . világitá meg; s legnagyobb meglepetésemre — a férfiúban az én barátomra Málnássyra ismertem. De ugy látszott, hogy a meglepetés kölcsönös volt, mert Málnássy bambán bámult reánk. — Nem mert megszólítani sem csak újságai közé temetkezett. Itt bemutatom nektek ezt az urat — szólalt meg imádottam a legnaivabb hangon. — Ugy-e édes mama, hogy nagyon hasonlít Kárpáthy Zoltánhoz ? és képzeljétek, elakar venni feleségül. — Igen, nagyságos asszonyom, én imádom kedves leányát; azaz hogy mi szeretjük egymást ; csakhogy, fájdalom, nem va-