Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-12-08 / 50. szám

A vizsgálat két lifct r viz felhasz­nálásával ugy lett végezve, hogy az egyik liter viz meleg viz fürdőn lett elpárologtatva, hogy az idegen anya­gok lemérhetők legyenek. A másik li­terből pedig a kémcsövekbe minden egyes vizsgálathoz 10 gram viz lett felhasználva, s ehez a reágensekből 5—5 csepp adva. Így a qualitatív vizs­gálüt mellett a reactió minőségéből a megkémlelt alkatrész quantitására is lehetett következtetni. Találtatott tehát: hogy a viz hő ioka + 10 0R szerint, frissen zavaros, 24 órai állás után opalizáló szinti, s ekkor az üveg fenekére csekély fakó szinti üledék tapadt; szaga nincs, ize édeses, vegyhatása közömbös. M e­s z e t bőven tartalmaz (oxalsavval erős fehér csapadékotadot 1) ; C h t ó rt is bőven tartalmaz (légenysavas ezüs­oldattal fehér túrós csapadék állt elő); van benne ammóniák, (főiéje sósavba mártott üveg pálczát tartva fehér füst, (chlórammonium) keletkezett); de salétromsav és kén­h y d rogen nem volt kimutatható (valószínűleg a hidegebb évszak be­állta miatt.) Ezer gram víznek elpáro­logtatása után maradt 0 30 gram ide­gen anyag, és ennek nagy részét szer­ves anyag képezi, mert ebből 05 ctrgram feloldva 10 gram vizben, és ez aranychloriddal 15 perczig főzve, ibolya szinü gyűrűbe foglalt fekete csapadékot adott. E vegyelemzés bár nem tökéle­tes, de így is megdönthetetlen bizo­nyítékot nyújt arra, hogy a város mellett elfolyó Tapolcza vize ivásra nem jó, az egészségre föiötte ártal­mas. Vizünk tehát, habár mennyiségi­leg nem kifogásaiható, minőségileg ál­talában rossz, s ez utóbbit tekintve azon szomorú ténynyel állunk szemben, hogy Pápa város 14,600 lakójának nincsen ivóvize ! E szomorú ténynek következmé­nyei is elszomorítók. Bizonyítékkal szolgálhat rá a statisztika. Vessünk egy pillantást az elmúlt év haláWási táblájára, T 894-ben meghalt az öngyil­kosok és halva szülöttek kivételével 385. Ebből hagy mázban meghalt gyer­mek és felnőtt ösrzesen 17, bélhurut­ban csakis gyermek meghalt 34 ; vagy is a hagymáz 4'4%-át, a bélhurut 8"8%-át s a kettő együtt 13'2%-at tette ki az összes halálozási eseteknek. Pedig ez év az utolsó 10 év leforgása alatt még a legkedvezőbb volt. Az előző évek halálozási per­czentje ennél jóval nagyobb. A statís­tika azt bizonyítja, hogy az élő gyer­mekek 7'5%-a esik évenkint a bélhu­rutnak áldozatul. Typhusban 10 év leforgása alatt 118 egyén halt el. És mit szóljunk a choleráról ? Ez valahányszor fellépett, más városokhoz viszonyítva nálunk aratott legtöbbet. Talán fölösleges mondani, hogy az Vpviz rovására. A viz miseriának egy másik rosz következménye, a melyet mindanynyian tapasztalunk, hogy a város közgazda­ságilag nem gyarapodhátik, és társa­dalmilag nem fejlődhet ik általa. Hiszen rosz vizünk messze földön híres ; hírét az itt megfordultak a szélrózsa min­den irányában annyira szétvitték, hogy idegenek már nem is mernek váro­sunkba jönni, s a kiket sorsuk még is erre kényszerít, pl. a különféle isko­lák hallgatóit, ezeket megkínozza, s mintegy erő készíti arra, hogy a vá­rosunkban soha meg nem szütiő hagy­má? belőlük szedje áldozatait. Bemutatva e szomorú valót jo­gosan kérdezhetjük a tisztelt tanácstól, hogy e bajok orvoslására ugyan mit tett eddig, és mit szándékszik tenni a jövőben ? Es ezt anynyivai is inkább kérdezhetjük, mert tudtunkkal a nép egészsége iránt őrködő gondoskodás kormány és hatóság feladatát képezi. Ha a múltra nézünk, megtudjuk, hogy a hatóság 1) már körülbelül 60 év előtt akart a főtéren kutat fúratni, de az nem sikerült. 2) mintegy 8 év előtt ugyancsak a főtéren artézi kutat fúratott, de az sem sikerült. 3) két év előtt próba kutakat ásatott, de czélhoz ezek sem vezettek. Ha a jelenre tekintünk, megtud­juk, hogy a Valser cégnek vízvezeték tervezetre előmunkálati engedélyt adott. De ha a jövőbe nézünk, akkor semmit sem tudunk ; mert még a leg­jobb akaratunk mellett sem álli.ható,. hogy az eddigi kapkodások valami positiv dolgot szültek volna. Pedig a jelen állapot már nem ürhető tovább! Itt minden percnyi késés könnyel­műségből és vétkes mulasztásból oko­zott meg-megujulő emberölés, mely ellen mi ezennel vádat emelünk. Parkes gyakorlati' egészségtaná­ban az olvasható, hogy a csatornázás­nak és a jobb viz beszerzésének kö­vetkeztében 25 megvizsgált városból 19-ben a halálozási % 10'/ 2 perczent csökkenést mutatott, tehát ahol előbb meghalt 200, a jobb viz beszerzése után csak 17.; volt a halálozás. Elő­legezzük e u/o-et a mi statistíkánknak. és akkor nálunk évenkint éppen 40 halálesettel lesz kevesebb, mint az előző években volt. Évenkint 40 életet megmenteni pedig nagy tőke. S e nagy tőke — mint a nagy ingatlanok — be­fektetést igényel. Az előadottak után a tanács ré­széről azon kérdés merülhetne fel, hogy miként lehet a helyzet rosszasá­gán segíteni ? E kérdésre vizsgálódása­ink alapján azt feleljük, hogy nálunk az ivóvizet megjavítani egyátalán nem lehet, hanem gondoskodni kell a rosz helyett jó és elegendő viz mennyiség beszerzéséről. Azonban ennek miként- , jét tárgyalni már kivül esik emlékira- ! tunk keretén annyival ís inkább, mivel I rendünk szakvéleménye e tárgyban 1 , soha meg se kérdeztetett, és most jelen czélunk nem vo't egyébb annál, hogy szavunk súlyosságának tudatában, kimutatva a késedelem veszélyes voltát mielőbbi segítséget kérjünk és kö vetéljünk. Mikor az orvosi tudomány még csak bölcső korát élte s nem voltak segéd eszközei az egyes kórokok csi­ráinak felismeréséhez s azok fejlődésé­nek tanulmányozásához, a tapasztalat alapján némely betegségek előidézésé­ben a tisztátalan vizet is gyanúba vit­tek, s e gyanú elegendő volt arra, hogy ama kor művelt népei egészsé­ges tiszta viz szerzéséhez oly műveket alkottak, mikkel még korunk csudálkp­zását, is méttán kiérdemelték. Azóta elpusztultak lemplomai/c, városaik, él­pusztult maga a népe is, mert jött egy nála erősebb, és az magába olvasz­totta ; de vízvezetékeik hatalmas csa­tornái és koloszszáli s ivezeteí a mulan­dósággal még ma ís daczolnak jeléül annak, hogy ezek megkészitésére a legnagyobb gondot forditot fák. Ma már nem a gyanú, de a tudás vezérli tetteinket, azért méltán óhajthatnók ama közmoneás beteljesedését, hogy a példa ragadós. Pápán, 1895 deczember 2-án. DR. STEINER SK, DR. KÖVI JÓZSEF SIC, DR. LŐVY LÁSZLÓ SK, DR. NYIKORA SK, DR. FERENCZY BERNÁT SK, DR. KREISLER KÁROLY SK, DR. BLUM IRÓBERT SK, DR. RECIINGTZ EDE SK, PlATSEK GYLLA ÓyÓGYSZLRÉSZ SK, ILIÁS ELEK GY GYSZERÉSZ SK, KRACH IMRE REZSŐ GYÓGYSZERÉSZ SK, DR. CSEH SZOMBATHY SK, DR. KERTESZ IÁNOS SIC. A mult hétről. Az előjelek után ií:élve érezLeai, hogy e héten bajunk lesz a szerkesztőségben. De nem is csalódtam. Az előjeleket a szerkesztő arcáról olvastam le. Anulyan »bal lábbal való felkelésU tapasztaltam nála már a hét sí ej én, és az ily hangulat n ila rendesen^d­dig tarí, mig az utolsó kolumba megtelik. Volt is ám lótás-futás a hét végén a szerkesztőségben. A szedőgyerekek eg) más­nak adták a kilincset cs hozták a hiób hí­reket. Ezen hiób híreket a helybeli orvosok és gyógyszereszek által készített »Memo­randum« okozta. Nem lel et egy szuszra kiszedni ! Nem marad semminek sem hely ! Nincs betű ! Ez járta folyton é;, a szerkesztő nem tett mást, mint lökdóí te e;'ymr.su*án a rekeket kifelé és meghagyta hogy a »M< • morandum« ki leg> . .1 szedve, mert r: á_L p az »Az hirlik« rovat lesz kihagyva. Ez az orvosság aztán használt. A szer­kesztő ösmeri már a nyomdai szokást. Ha azzal ijeszti őket, hogy az »Az hirlik« ki­marad, akkor minden megvan, még a föld alul is kerül ilyenkor a betű. Ki is szedték a »Memorandum«ot, csakhogy a »hirlik« ki ne maradjon. Az »Az hirlik« nem maiadt ki, de kit hagytak engem. Én a dekórum kedveér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom