Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.
1895-12-08 / 50. szám
gárnak választotta meg, de elítélendőnek tartjuk most már, hogy ép a díszpolgárnak választott képviselő lapja divatos mániává akarja bélyegezni azt, ha Pápa városa a közügyek terén szerzett érdemeiért Láng Lajost is díszpolgárává választja. Mi akar ez lenni ? Alkot és rombol tehát egy és ugyanazon dolgot egy és ugyanazon időben, a nélkül, hogy képes volna ezt indokolni, avagy csak érthetővé is tenni eljárásának tulajdonképeni céljait. Ez nemcsak érthetetlen, hanem sajnálatos is, főkép akkor, midőn egy oly férfiúról van szó, kinek Pápa városa mindent köszönhet. Veritas cikkíró lehet abban a nézetben, hogy ez divatos mánia, de a „Pápai Lapok"-nak nem szabad ebben a véleményben lenni. Egy oly lap, mely évtizedeken át a közügyekért lelkesedett, egy oly lap, mely az elismerés adóját sohasem vonta meg a közügyekért lelkesülő egyénekkel szemben, egy oly lap, mely még néhány hét előtt a veszprémi küldöttségnek oly dicshymnuszokat zengedezett a diszpolgárség érdemében, egy oly orgánumnak most egyszerre nem szabad a köpenyeg forgatás szerepére vállalkozni és hasábjait ily cikkek közlésére felajánlani. Vagy talán nem ismeri el a „Pápai Lapok" azon kiváló érdemeket, melyek teljesen jogosulttá teszik Láng Lajost arra, hogy Pápa város díszpolgárává válassza ? Mi alig hisszük ezt, mert akkor teljesen maga alá vágná a fát. Ha elösmerte ezt a veszprémieknél, ugy el kell ismernie ezt a városunk közönségénél is. Még egyet ! Veritas cikkíró ur azt jegyzi meg, hogy a díszpolgári oklevél csak azon esetben bir értékkel ugy a városra mint a kitüntetettre nézve, ha az a közlelkesedésnek egyhangú megnyilatkozása. Valóban nevetséges ! Hisz akkor Kossuth Lajosnak Budapesten, de sőt utóbbi időben Wlassits ministemek Veszprémben történt megválasztását is lehetne kifogásolni. De máskülönben hogyan tudhatja azt cikkíró, valljon Láng Lajost nem közlelkesedéssel választanák meg ? Mi azt hisszük és reméljük, hogy igen. Nincs más a „Divatos mánia" cikkre vonatkozólag mit mondani. ítéljen e cikk felett a közvélemény, mely cikk önönmagát cáfolta meg. Mi megmaradunk a régi álláspontunk mellett : hogy Pápa város képviselőtestülete csak egy régi tartozását rójja le Láng Lajossal szemben, ha öt Pápa város díszpolgárává választja meg. Pollaísek Frigyes. Memorandum Pápa város vizit ér elesének megoldása tárgyában. Tekintetes városi tanács ! Mi alulírottak orvosi és gyógyszerészi működésűnkből kifolyólag bátrak vagyunk a városunkban évek hosszú sora óta vajúdó vizkérdósnek mielőbbi kedvező megoidását közegészségi szempontból megsürgetni, és a~nak elkerülhetetlen szükségét, következő emlékiratban véljük kellő képpen ecsetelni : Köztudomásu dolog, hogy az állat és növényvilág táplálkozásának kiegészítő részét a viz képezi. Az emberi test; 75%-a vízből áll, s a testnek eme víztartalmát folyvást egyenlő fokon kell tartani, nehogy hiánya a test egyensúlyát az egészség rovására megzavarja. Már az egyensúly legcsekélyebb megzavarása is a szomjúság érzetét kelti bennünk, s ez érzet kínzóbb az éhségnél, ugy, hogy 'Rossbach jogosan mondhatta, miszerint önkényt senki sem szomjuzott még halaira. Egy kifejlődött embernek a levegő hőmérséke — és a végrehajtott munka szerint naponkint 3 liter ivóvízre van szüksége, hogy testének vízveszteségét pótolja. Ugy d^ a szükséges vizmenynyiségn^k bár cz a legfontosabb, de viszont a legcsekélyebb része csak ; mert a háztartás, a főzés, mosás, mosakodás, fürdés ; a lakások-, udvarok- és utcák tisztántartása ; állataink vízszükséglete ; végre némely ipari dolgok nagymennyiségű vizet, használnak el. Azért a vizkérdés helyes, megöloldásánál két körülményt kell figyelembe venni : a viz mennyiségét, és a viz minőségét. A T íz menynyiségének anynyinak kell lenni, hogy a köztisztaság kívánalmának megfeleljen, és hogy elegendő legyen arra, hogy a fenn^ebb említett vizszükségle' ek közül egyik se szenvedjen hiányt. Mert minél több jö viz áll valamely város rendelkezérére, ott az egészség is annál kedvezőbb. A közegészségügy kívánalmainak megfelelőleg a viz menynyiség egy napra fejenkínt 150 — 200 li erre tehető. De vannak városok, hol a szükséges viz e menynyiséget jóval meghaladja Ugy látszik, hogy a legtöbb vizet Newyork fogyasztja el ; itt egy emberre 377 liter viz jut naponkint, mig Londonban csak 186, Budapesten pedig nettó 120 liter. És ha e városok egészségi vielnézi őket, anélkül hogy egyetlen arcizma, idege megrándulna halvány fénytelen szemei mereven tévedeznek a bizonytalan semmiségbe. Ráncos homlokán komor redők verődnek ki, s csak néha szisszen föl, ha a köszvény bántja, vagy sebesebben ver, lüktet a szive, mintha éles tőrt mártottak volna belé. Ilyenkor is magába fojtja a kint, a jajt, hogy ne zavarja meg a bohókat, hogy ne szomoritsa vele a bárónőt . . . Pedig azok nem is törődnek vele. Mintha ott se volna. A bárónő hangosan hahotázik, ha Kálmán utánozza a bécsi Orpheum jellemkomikusának mimikáját, Ízetlen grimassokat csinál s majmolja, mint lejtenek a divák, a szép rövid szoknyás ballerinák . . . Ugy el tud mulatni ezeken a bárónő. A „Tóni bácsi" csak nézi, csak hallgatja sőt bámul. Egyszerre kihűl szájából a pipa s lassan elalszik. A fiatalok is egyszerre elkomolyodnak. A bárónő szomorúan hajtja le fejét a bársony albumra s kínosan sóhajt. Kálmán melléje hajol s halkan suttogja : — Bárónő .... A bárónő felemeli fáradt, szép fejét s mintha mély ijesztő álomból eszmélne föl, meglepetve kérdi : — Ön itt? — Ugy van. Itt vagyok, felel az ifjú s hosszasan, epedve néz rá. — Mikor lesz a komédiának vége '? !. Mikor mondhatlak enyémnek a világ előtt ? Ez örök kárhozatból mikor téphetlek ki az üdvösségemet ? Mond édes ! oh kedves ! suttogja az ifjú alig hallhatóan s karjaival átöleli a bárónő derekát. A bárónő mereven, szótlanul tekint az ijjura s aztán tenyerébe rejti arcát, s csöndesen elfojtva zokogni "kezd . . . Kálmán zsebkendőjével letörli a szép asszony könyeit s mielőtt zsebébe dugná megcsókolja. Hosszú kinos csönd következik. A bárónő hajfürteivel babrál. Kálmán pedig mélázva tartja karjai közt az „üdvösségét" — sziveiknek dobbanása összehangzik s halkan csattanó, édes hosszú csókba olvad. A báró ur ez alatt talán visszaálmodja a rég letűnt multat . , . s mikor még fiatal volt ... a mikor mikor még neki is szabad volt élni, szeretni ... ki tudja mit álmodik . . . ? Vagy csak teteti magát ? Holott ébren van s mindent lát ? . Azok nem törődnek vele. A csókban "a mámorban elmerül a tiszta ész, a gondolat. — Csak egyet tudnak, hogy ők boldogok . . . III. Ki hitte volna ? A hideg mogorva Tarkeáy bárót, kiről azt hitte a világ, hogy lelketlen egoista, kerüli az embert . . • nem hisz az istenben, utálja az egész mindenséget — vég-ie megölte a szive . . . Ott ült mint rendesen a karos székben s pipaszó mellett hallgatta a Kálmán élcelődéseit. Egyszerre nagyot sikoltva a szivéhez kapott. S mig a bárónő hozzárohant kiszenvedett .... A lapok gyászkeretben hozták, hogy tarkeai Tarkeáy Antal valóságos belső titkos tanácsos, aranykulcsos vitéz, több érdemrend tulajdonosa stb. stb. a tarkái kastélyban jobblétre szenderült. Mindegyik hozzátette, hogy gyermeket nem hagyott hátra s egyetlen örököse neje született Őrley Elvira s zárjelben odatették — a nemrég zajosan ünnepelt művésznő, a bájos Elviránk .... A báró urat eltemettette a fiatal bárónő. Eekete gyászruhában ott sirt zokogott a koporsója felett s midőn a sírboltba bevitték a testet s a kripta ajtaja után becsapódott kitépte makörnyezetéből utána akart rohanni . . . .sikoltani kezdett mint az őrült, hogy ne rabolják ei tőle az ő drága egyetlenét . . . va &y temessék őt is melléje. Aki pedig a bárónőt figyelmesen nézte láthatta , hogy egyik szemével titkon félre tekintget mintha valakit keresne . . . Végre megpillantja s szemével azt kérdezi — hogy jól játszom a szerepemet ? S az a valaki visszaintett. — Nagyon jól bárónő. IV. És niincs a komédiának vége ?
