Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-11-24 / 48. szám

4. 1895 • NOVEMBER 24. gKARCZ01^r"Í|l A mult hétről. Ha ugy volna, mint volt régen, ugy ez alkalommal a Jókai kör állal rendezett estélyröl szólna az ének, mely mint mond­ják eltekintve — az eltekin'endőktől — igen mulatságos volt, de hát a szerkesztő határozott utasítása folytán a Jókai kört agyon kell hallgatni. Eleinte nem tudtam hogy mit ért a szerkesztő az agyonhallgatás procesussa alatt, és csak később tudtam meg, hogy ez bizo­nyos tekintetben kölcsönös bizalomra vezet­hető vissza. A Jókai kor és a mi szerkesz­tőségünk egymást hallgatja agyon. A Jókai kör nem vesz tudomást rólunk, a szerkesz­tőség pedig a tapintatlan eljárásból levonja a konzekvenciákat. Furcsa egy állapot is ez ! Ez csak igazán Papán történhetik meg. Azért mert a szerkesztő nem fuj egy nótát Fenyvessy­vel, ö mint a kör elnöke nem vesz tudomást a solidáritásban élő másik lap szerkesztősé­gevei s az történik hogy egy irodalmi kör estélyen még a helyi sajtó riporterje sem vehet reszt. Már ha én volnék a szerkeszt^, biz én máskép intézném a dolgot. Miért nem hi­zeleg Fenvvessynek ? hisz ez nem kerül pénzbe ? Mit törődik azzal, hogy a Jókai kör csakis azért létesült, hogy Fenyvessv szekerének kereke jobban forogjon ? Miért i-iigyli Fenyvessytől, hogy a Jókai körben a nők voksait a mardátumához biztosítani akarja? Mit irigyli tőle, hogy ezen mulat­ságokat csakis azért rendezi, hogy a »Ma­gyar Ujság«ban másnap az ő nevét dics­hymnusr okban zengedezzék és a fényes si­ker oroszlán részét neki tu'ajdonitják ? ín ha szerkesztő volnék, mindezzel nem törőd­nék s hagynám Fenyvessynek ezen taktikát követni. De hát ilyenek a szerkesztők í Ha egyszer a hiuságukat megsértik, üldözik őket egész a sir széléig. Mit törődik a szerkesztő, ha én nem adhatok riportot az estélyröl, nem emlékezhetem még budapesti kollegám felolvasásáról és Fenyvessy rög­tönzött és feltűnő módon eszközölt tapsairól, ő megboszulja magát, hogy nem vesz tudo­mást róluk, de hogy én hogyan felelek meg riporteri kötelességemnek az neki »kolbász.« Pedig igazán szerettem volna részt venni az estélyen. Az igaz, hogy Diamant Lipót azaz pardon D'amant Leo budapesti zongora művész német betegséget kapott s nem jött el programmszerüen, de azért az est műsorán nem esett csorba. A Jókai kör helyisége tőszomszédsá­gában van a sörödé helyiség konyhája s igy legalkalmasabbnak véltem a szakácsné­tól magamat imformáltatni az estélyröl, ki mellesleg mondva művészileg képzett s ily alkalomkor a konyha ajtalánál érdeklődik az estélyek iránt. Attól tudtam meg, hogy igen szépen zongorázott egy ur, ki máskor a zenekarban a nagy dobot veri és hogy Fenyvessynek nagyon jól tetszett mulatni, és ő adta min­dig a jelt a tapsra. Attól tudtam meg azt is, hogy Fenyvessy tösztozott, de nem ér­tette mit mondott, mivel csak a német nyel­vet birja. Ugy hirlik a rossz nyelvektől, hogy saját maga-magát köszöntötte fel. A szer­kesztő már ezt nem hinné, ha én mondanám, pedig lássák én a jó egyetértés fenntartása végett még ezt is elhiszem. Mondtak még sok egyet-mást az es ­télyről, de én ezt nem reprodukálom, mivel az ily másodkézből vett információk közlése rossz vért szülhet. Magam nem voltam jelen, tehát hallgatok az egész estély lefolyásáról s megemlékezem arról a heti eseményről, melynek szem es fül tanuja voltam. Rendkívüli közgyűlés volt vasárnap egybehiva a városháza nagytermében. Rend­kívülinek mondható nemcsak azért mert 40 városatya kérelme folytán hívta össze a pol­gármester, de azért is, mert nem szómba ton délután? hanem vasárnap délelőtt Ijtt megtartva. A városatyák valami nagyobbszerü heccet képzeltek s tömegesen jelentek meg a gyűlésre. Reményökben azonban teljesen csa­lódtak. Semmi különös nem történt. A pol­gármester mint rendesen örömmel üdvözölte őket és mint rendesen anélkül hoSy felosz­latta volna a gyűlést a városatyák maguk hagytak ott a termet. Azaz pardon ! volt mégis valami uj. A polgármester jelentette hogy megkaptuk újra a kövezetvámof s lesz makadam a Csóka vendéglőig, és meg Barthalos is felszó­lalt. Barthalos felszólalása olj'as féle csűrés csavarás volt, melyből újra a Csajthay telek lólába látszott ki, de behúzta nemsokára, mert meg a fegyverhordozói sem hitték el neki, hogy ez a közérdeket akarná védeni. A közgyűlés napirendjére tűzött Woyta­Hets féle csoportra nezve azt határozták, hogy 30 nap múlva fognak határozni. Még egy eseményről kell megemlékez­nem, mely már napok óta izgatottságban tartja városunk lalosságát és ez a mező­gazdasági statisztika összeállítása. Azt hiszik ugyanis polgáraink, hogy ez ujabb valami adóbevallás előjele és megtagadnak minden felvilágosítást, Pedig hiába való az aggódás, ez csak a milleneumnak szól. De hát hiába mondogatják ezt nekik, nem hisznek ők már az ily kérdezősködé­seknek, sokszor mondták ezt már nekik, a vége mindig adóemelés volt. Hja ! azt mondják, hogy huncut a né­met, nem hiszünk neki. En nem mondom, de lehet, hogy van benne valami igaz is. Frici. Az lűrlik .. . Az hirlik, hogy a város képvise­lőtestülete a legutóbbi rendkívüli köz­gyűlésen azt határozta, a mit egyko­ron a mádi zsidók határoztak. AZ hirlik, hogy Barthalos városi képviselő a legutóbbi rendkívüli köz­gyűlésen újra Csajthayt akart fogni. Az hirlik, hogy Fenyvessy annyit tapsolt a legutóbbi Jókai kor estélyén, hogy feldagadt a tenyere. Az hirlik, hogy Bock papa ugy néz ki, mint a hét sovány esztendő. Az hirlik, hogy a Jókai kör ze­nekarának az igazságügyminiszter dol­gozott be legjobban. Az hirlik, hogy a Jókai kör, ha külön vál is a zenekartól, mégis »banda« marad. (Mégis banda a banda.) Az hirlik, hogy a csóthi plébá­nosra ráolvasták, hogy nem annyira néppárti, mint »fehérnép« — párti. Az hirlik, hogy Pápán nemcsak [ a sertés tulajdonosok de a kártyások ' is erősen panaszkodnak, hogy a disz­nók döglenek. Az hirlik, hogy a Jókai kör leg­utóbbi estélyén nem állit ották fel a spanyolfalakat, mert kevés »látni« és »hallani« való volt. Az hirlik, hogy a Jókai Mór utcai pletykagyár a szüreten erősen »forrt.« Az hirlik, hogy Pápán mostaná­ban irják össze a statisztikát, melyből eddigelé azt íünik ki, hogy kevés a szamár, de annál több a marha. Az hirlik, hogy a csóthi plébános­nak az ugodi község elölj írósága oly díszoklevelet nyújtott át, melytől foly­ton gilisztákat köpdös. Az hirlik, hogy a devecseri kép­viselőtesteletből a kaputos embereket kidobálják. Az hirlik, hogy Horváth Lajos még Losoncról ís puskázik a pápai vá­rosi hatóságra. Az hirlik, hogy Huszár Marosá­nak maholnap már lejár az előmunká­lati engedélye. Az hirlik, hogy Treszka firájIának a »Baleset elleni biztosító társaság« három heti tápdijat utalványozott. Az hirlik, hogy Eszter frájlának igen jól ütött be az üzlet Gyimóthon. Az hírlik, hogy a s. vásárhelyi káplán Karakó Szörcsökre jár ször csölni. Az hirlik, hogy a Széchenyi tér egyik ablakában igen szép »rózsa« nyílik. Az hirlik, hogy Fenyvessy a leg­utóbbi kör estélyén »cercle«-t tartott, a melyen 47 nőt tüntetett ki megszó­lítással. (Az lehetetlen hísz annyiai' nem is voltak.) Az hirlik, hogy a Pápa város és vidéke takarékpénztárnál nemcsak ék­szerekre, hanem »Mieder«-re is adnak előleget. Az hírlik, hogy Jola barátunk most tanulmányozza »a stempli nyalás« titkait. Az hirlik, hogy a Kossuth Lajos utcai kassziros frájla még néhány hó­nap előtt cseresznyét árult a győri állomásnál. Az hirlik, hogy Kossuth Lajos utcában egy megcibált paróka talál­tatott. Az hirlik, hogy az aszfalton egy varróleány tegnapeste óraszámra »kin­tornázott.« Az hirlik, hogy a helybeli dohány­gyárban sok a »Jung's mit Reis.« Az hirlik, hogy a helybeli dohány­gyárban is működik egy kitűnő banda. Az hirlik, hogy Pápán a mult hé ten a ,,Murci« többeknél felfolyamodás­sal élt. Az hirlik. hogy Pápán sok gyerek jár a kavéházba, mert a biliárd aszta­lon sok a foltozás. Az hirlik, hogy Pápán divatba jött hasábos ,,Jónap"-ot kívánni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom