Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-11-24 / 48. szám

kor, midőn közügyeinek egy oly har­cosát egy oly úttörőjét ismeri el dísz­polgárának, mint Láng Lajost. Mi Láng Lajos érdemeit lapunk­ban mindig kellőleg tudtuk méltányolni és azon többszöri felszólításokat Láng­hoz, hogy miért nem jö többször vá­rosunkba, csakis a jó ügy érdekében tettük, nem tudva azt, hogy Lángnak ezen ridegsége teljesen jogosult, amen­nyiben egy leguttóbbi ittléte alkalmá­val egy néhány uri ember nagyon is furcsán viselkedett vele szemben. Ezzel a gyenge néhány uri ember­rel szemben áll azonban Pápa város zöme, kik méltányolni tudják Láng Lajos érdemeit. Erre a közönségre apellálunk mi most és azt hisszük, hogy nem is fogunk csalódni. Válasszák meg Láng Lajost Pápa város díszpolgárává, mert ha valaki megérdemli Pápa városától ezen elis­merést ugy azt a jelenlegi körülmé­nyeink között egyedül csak Láng La­jos érdemli. Pápa városának méltóbb elismerés nem áll rendelkezésére, de ez most már Láng Lajossal szemben bizonyos tekintetben kötelessége is. Végül még valamit. Azok után a mi legutóbbi ittléte alkalmával tör­tént, Láng Lajos nem oly hamar fog városunkba jönni addig, mig erre fel­szólítást nem nyer. Hívja meg tehát Pápa város közönsége és mondja meg neki szemtöl-szembe : hogy igenis mi tiszteljük és becsüljük öt, tárt karok­kal fogadjuk öt, azok vagyunk a mik voltunk és kérjük meg öt, hogy le­gyen ö minekünk minden tekintetben ezután is az, ami eddig volt. Ezt megtenni Pápa város közön­ségének morális kötelessége. Erre Láng Lajos reászolgált! Villamosvilágitás Pápán. Újra visszatérünk ezen themara, melyre nézve nemrégibben egy tervet tettünk nyilvánossá és amely terv ma már aktuális voltánál fogva közhelyes­lés mellett tárgyai tátik magán körök­ben és nyilvános helyeken. Volt alkalmunk Pápa város utcái és tereinek villamos világítási lámpa elosztási tervezetét láthatni és őszintén megvallva most már csak a maradiság bélyegét sütnék reánk, ha ezen ujabbi tervezettel, melyet Fischer Sándor bu­dapesti elektrotechnikus a városhoz be­nyújtott, nem foglalkoznánk komolyan és nem törekednénk a villamos világí­tás berendezését városunkban létesíteni. A benyújtott tervezet a következő lámpaégési beosztást vette a világítás alapjául : A Tizesmalomtól, a Főtéren át egész a Széles viztg 18 ívlámpa volna felállítva, mely alkonyattól éjjeli 11 óráig égne. Ezenkívül még 2 ívlámpa a Kossuth Lajos utcában volna elhe­lyezve. Ezen 20 drb. ívlámpákon egy-egy izzólámpa lesz szerelve, mely egy antomatikus készülék által, mihe­lyest az ívlámpa világítás megszűnik, önműködően gyulád ki és világit reg­gelig. A tervezet szerint összesen világi­tana alkonyattól 1 1 óráig 20 drb. Ív­lámpa és 120 izzólámpa, 1 1 órától, reggelig pedig 77 izzólámpa. üzen 20 drb. ívlámpa és 140 iz­zólámpa világítást a vállalkozó cég évi Négyezer forintnyi általány összegért hajlandó elvállalni. válaszolt: — Nem . . . Nem őrült . . . Igazat beszél ... Megdöbbentem egy pillanatra. A kit a világ legbecsületesebb emberének hittem, gyilkosnak nevezik az utczán. Éreztem, hogy a fejembe szökött a [vér. A kivánesiságtöl nem volt nyugtom. Legalább a nevét sze­rettem volna tudni. Megkérdeztem ; — Hogy hívják azt az asszonyt V — Lonkayné... A többit majd egy­szer . . . Egy ösmerőse jött szembe és abban­maradt. Hozzánk csatlakozott, hát különben sem beszélhettünk volna tovább. Egy hét múlva a nőegylet valami bált rendezett s én is ott voltam a tánczosok között. Meg voltam lepve, mikor Bogáty bá­csit is ott találtam. Egy ősmerősével ment fel, a kinek először ment a lánya bálba. Ta­lán valami rokonságot is ki lehetett volna sütni. Annak a kedvéért vette magára a fe­kete ruháját. Nagyon megtetszettek nekem az ottani leányok. Egytől-egyig kedvesek voltak, de egybe meg éppen belebolondultam. A ne­vét nem mondom meg, mert holnap már tudná az egész város. Olyan pletyka lenne belőle, hogy borzasztó. Meg különben sincs vele semmi ezélom. Jól mulattam, vele : annyi az egész. Elég az hozzá, hogy ezektől a . kedves leányoktól a szünóra teljesen elszakított Bogáty bácsi odaintett magához és átölelte a vállamat. — Felmondom, öcsém, a Lonkayné dolgát. Jöjjön az asztalomhoz . . . Elvitt az asztalához. A sarokban állott, jó messze a többiektől. Nyugodtan beszél­hetett a szomszédok felől, v egkinált a fe­kete-piros egri borával és beszélgetni kez­dett . . . * ... A tavalyi farsangon is feljöttem egy bálba a fiotalok közé. Nagyon emléke­zem, hogy nem volt hozzá kedvem, de a sógorom erőszakolt. Talán éreztem előre . . Akkor vitte Lonkayné a legkisebb leá­nyát az első bálba. Lonkay Bandi is ott volt, de nem tánczolni jött fel, csak hogy a nővérét nézze. Az orvosvk megtilották neki a tánczot, de tán a beszédet is. A ne­gyedévi jogot végezte, mikor nagy betegen jött haza Budapestről. Egyszer találkoztam vele az utczán, de alig ösmertem meg. Nagyon megváltozott. A beesett arcza fakó volt, az ajka sápadt; a meggörnyedt, szánalmas alakja meg botra támaszkodott. Csak a szeme volt fényesebb mint máskor. A sorvasztó láztól égett . . . Mikor a bálba feljött, már jobban volt egy kissé. Ugy hallottam egy rokonától, hogy teljesen megszűnt a köhögése és tü­clővérzése is elállott. De azért nagyon szá­nalmas volt nézni azt a sorvadó, szótalan piakot,, a csiuos fiuk, meg a mosolygó lá­A világításiáramíejlesztés az »egyen­áram« rendszer szerint történik, mely rendszer az egyedüli, melynél hözbin­tonsági kockázat nélkül szabad légve­zeték alkalmazható. Ez alkalommal nem tartjuk még feleslegesnek a szerződés egyes főbb pontjait közölni, melyek ugy a város mint a magán fogyasztok érdekére minden tekintetben előnyösök. Vállalkozó köteles a vr.ros által megjelölendő helyeken, de mégis a vá­ros forgalmi belterületén 140 egyen­ként 16 normál angol gyertyafényü izzólámpát és 20 darab 6 amperes iv­lámpát felállítani, amelyek közül 120-nak az alkonyat beáltától éjfélig kell vilá­gítani. A világítás egy a város és vál­lalkozó által évről évre meghatározandó világítási naptár szerint történik. Ezen világításért Pápa város fizet vállalkozó­nak évenként negyedévi utólagos rész­letekben 4000 forintot. Ha pedig a város a 140-nel több izzólámpát akarna felállíttatni, ugy vál­lalkozó köteles ezeket a város forgalmi belterületén belül saját költségén felál­lítani, berendezni és árammal ellátni, a város pedig köteles egész éjjel égő iz­zólámpa után lámpánként és évenként 35 frtot. fél éjjel égő izzólámpák után pedig lámpánként és évenként 25 fo­rintot fizetni. A magán fogyasztók részére szol­gáltatandó világítási áram dija 100 wattonkint 4 1/: kr. A magán fogyasz­tók részére árammérő órák állíttatnak fel a vállalkozó által, vállalkozó költsé­gén. A 100 wattonkénti 4 !/j kr. ugy értetendő, hogy egy izzólámpa, mely­nek 16 gyertyafény ereje van egy óra alatt 50 wattot fogyaszt, tehát 2 XU nyok között ... É11 meg megvetéssel néz­tem . . . Van egy hibám, öcsém, de nem tehe­tek róla. Utálom a gyönge beteg embereket. De hisz a beteg is ugy van az egészsége­sekkel. Én nem tehetek róla. Talán azért, mert nem voltam beteg egy perczig sem . . . Meg szeretem szidni is a mai fiatalságot és gyakran emlegetem a régi jó időket . . . . Tudom, hogy bolojidság, de az öregség hi­bája . . . nem tudok leszokni róla ... Az otthoniak egészségére, öcsém .... Bogáty bácsi megkoczczintotta a po­haramat s azután tovább beszélt : — Éppen a csárdásnál voltak. Mikor a czigány abbahagyta, egyszerre felhangzott a „hogy volt." Újra tánczolni kezdtek. Sok­kal nagyobb kedvvel, százszor tüzesebben. Széjjelnéztem a kavargó tánczteremben s a szemem megakadt a Lonkay Bandi meggör­nyedt alakján. Aztán odaálltam elibe széjjel­vetett lábal és csípőre tettem a kezem. — Bandi öefeém, — mondtam a sze­mébe nézve, végtelen gunynyal, — hát ilyen a mai fiatalság ? Megszorítottam a vékony karját és ki­kaczagtam, — Gyönge legény ! Nézze meg az én hatvan éves izmaimat . . . Még nem is tánczol ? . . . Szégyeljc magát ! . . A mint reá néztem, láttam, hogy el­ölömlött az arczán valami beteges pirosság .. Elpirult és ma már eltudom képzelni: meny-

Next

/
Oldalképek
Tartalom