Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-11-24 / 48. szám

kor, midőn közügyeinek egy oly harcosát egy oly úttörőjét ismeri el díszpolgárának, mint Láng Lajost. Mi Láng Lajos érdemeit lapunkban mindig kellőleg tudtuk méltányolni és azon többszöri felszólításokat Lánghoz, hogy miért nem jö többször városunkba, csakis a jó ügy érdekében tettük, nem tudva azt, hogy Lángnak ezen ridegsége teljesen jogosult, amennyiben egy leguttóbbi ittléte alkalmával egy néhány uri ember nagyon is furcsán viselkedett vele szemben. Ezzel a gyenge néhány uri emberrel szemben áll azonban Pápa város zöme, kik méltányolni tudják Láng Lajos érdemeit. Erre a közönségre apellálunk mi most és azt hisszük, hogy nem is fogunk csalódni. Válasszák meg Láng Lajost Pápa város díszpolgárává, mert ha valaki megérdemli Pápa városától ezen elismerést ugy azt a jelenlegi körülményeink között egyedül csak Láng Lajos érdemli. Pápa városának méltóbb elismerés nem áll rendelkezésére, de ez most már Láng Lajossal szemben bizonyos tekintetben kötelessége is. Végül még valamit. Azok után a mi legutóbbi ittléte alkalmával történt, Láng Lajos nem oly hamar fog városunkba jönni addig, mig erre felszólítást nem nyer. Hívja meg tehát Pápa város közönsége és mondja meg neki szemtöl-szembe : hogy igenis mi tiszteljük és becsüljük öt, tárt karokkal fogadjuk öt, azok vagyunk a mik voltunk és kérjük meg öt, hogy legyen ö minekünk minden tekintetben ezután is az, ami eddig volt. Ezt megtenni Pápa város közönségének morális kötelessége. Erre Láng Lajos reászolgált! Villamosvilágitás Pápán. Újra visszatérünk ezen themara, melyre nézve nemrégibben egy tervet tettünk nyilvánossá és amely terv ma már aktuális voltánál fogva közhelyeslés mellett tárgyai tátik magán körökben és nyilvános helyeken. Volt alkalmunk Pápa város utcái és tereinek villamos világítási lámpa elosztási tervezetét láthatni és őszintén megvallva most már csak a maradiság bélyegét sütnék reánk, ha ezen ujabbi tervezettel, melyet Fischer Sándor budapesti elektrotechnikus a városhoz benyújtott, nem foglalkoznánk komolyan és nem törekednénk a villamos világítás berendezését városunkban létesíteni. A benyújtott tervezet a következő lámpaégési beosztást vette a világítás alapjául : A Tizesmalomtól, a Főtéren át egész a Széles viztg 18 ívlámpa volna felállítva, mely alkonyattól éjjeli 11 óráig égne. Ezenkívül még 2 ívlámpa a Kossuth Lajos utcában volna elhelyezve. Ezen 20 drb. ívlámpákon egy-egy izzólámpa lesz szerelve, mely egy antomatikus készülék által, mihelyest az ívlámpa világítás megszűnik, önműködően gyulád ki és világit reggelig. A tervezet szerint összesen világitana alkonyattól 1 1 óráig 20 drb. Ívlámpa és 120 izzólámpa, 1 1 órától, reggelig pedig 77 izzólámpa. üzen 20 drb. ívlámpa és 140 izzólámpa világítást a vállalkozó cég évi Négyezer forintnyi általány összegért hajlandó elvállalni. válaszolt: — Nem . . . Nem őrült . . . Igazat beszél ... Megdöbbentem egy pillanatra. A kit a világ legbecsületesebb emberének hittem, gyilkosnak nevezik az utczán. Éreztem, hogy a fejembe szökött a [vér. A kivánesiságtöl nem volt nyugtom. Legalább a nevét szerettem volna tudni. Megkérdeztem ; — Hogy hívják azt az asszonyt V — Lonkayné... A többit majd egyszer . . . Egy ösmerőse jött szembe és abbanmaradt. Hozzánk csatlakozott, hát különben sem beszélhettünk volna tovább. Egy hét múlva a nőegylet valami bált rendezett s én is ott voltam a tánczosok között. Meg voltam lepve, mikor Bogáty bácsit is ott találtam. Egy ősmerősével ment fel, a kinek először ment a lánya bálba. Talán valami rokonságot is ki lehetett volna sütni. Annak a kedvéért vette magára a fekete ruháját. Nagyon megtetszettek nekem az ottani leányok. Egytől-egyig kedvesek voltak, de egybe meg éppen belebolondultam. A nevét nem mondom meg, mert holnap már tudná az egész város. Olyan pletyka lenne belőle, hogy borzasztó. Meg különben sincs vele semmi ezélom. Jól mulattam, vele : annyi az egész. Elég az hozzá, hogy ezektől a . kedves leányoktól a szünóra teljesen elszakított Bogáty bácsi odaintett magához és átölelte a vállamat. — Felmondom, öcsém, a Lonkayné dolgát. Jöjjön az asztalomhoz . . . Elvitt az asztalához. A sarokban állott, jó messze a többiektől. Nyugodtan beszélhetett a szomszédok felől, v egkinált a fekete-piros egri borával és beszélgetni kezdett . . . * ... A tavalyi farsangon is feljöttem egy bálba a fiotalok közé. Nagyon emlékezem, hogy nem volt hozzá kedvem, de a sógorom erőszakolt. Talán éreztem előre . . Akkor vitte Lonkayné a legkisebb leányát az első bálba. Lonkay Bandi is ott volt, de nem tánczolni jött fel, csak hogy a nővérét nézze. Az orvosvk megtilották neki a tánczot, de tán a beszédet is. A negyedévi jogot végezte, mikor nagy betegen jött haza Budapestről. Egyszer találkoztam vele az utczán, de alig ösmertem meg. Nagyon megváltozott. A beesett arcza fakó volt, az ajka sápadt; a meggörnyedt, szánalmas alakja meg botra támaszkodott. Csak a szeme volt fényesebb mint máskor. A sorvasztó láztól égett . . . Mikor a bálba feljött, már jobban volt egy kissé. Ugy hallottam egy rokonától, hogy teljesen megszűnt a köhögése és tüclővérzése is elállott. De azért nagyon szánalmas volt nézni azt a sorvadó, szótalan piakot,, a csiuos fiuk, meg a mosolygó láA világításiáramíejlesztés az »egyenáram« rendszer szerint történik, mely rendszer az egyedüli, melynél hözbintonsági kockázat nélkül szabad légvezeték alkalmazható. Ez alkalommal nem tartjuk még feleslegesnek a szerződés egyes főbb pontjait közölni, melyek ugy a város mint a magán fogyasztok érdekére minden tekintetben előnyösök. Vállalkozó köteles a vr.ros által megjelölendő helyeken, de mégis a város forgalmi belterületén 140 egyenként 16 normál angol gyertyafényü izzólámpát és 20 darab 6 amperes ivlámpát felállítani, amelyek közül 120-nak az alkonyat beáltától éjfélig kell világítani. A világítás egy a város és vállalkozó által évről évre meghatározandó világítási naptár szerint történik. Ezen világításért Pápa város fizet vállalkozónak évenként negyedévi utólagos részletekben 4000 forintot. Ha pedig a város a 140-nel több izzólámpát akarna felállíttatni, ugy vállalkozó köteles ezeket a város forgalmi belterületén belül saját költségén felállítani, berendezni és árammal ellátni, a város pedig köteles egész éjjel égő izzólámpa után lámpánként és évenként 35 frtot. fél éjjel égő izzólámpák után pedig lámpánként és évenként 25 forintot fizetni. A magán fogyasztók részére szolgáltatandó világítási áram dija 100 wattonkint 4

1/: kr. A magán fogyasztók részére árammérő órák állíttatnak fel a vállalkozó által, vállalkozó költségén. A 100 wattonkénti 4

!/j kr. ugy értetendő, hogy egy izzólámpa, melynek 16 gyertyafény ereje van egy óra alatt 50 wattot fogyaszt, tehát 2

XU nyok között ... É11 meg megvetéssel néztem . . . Van egy hibám, öcsém, de nem tehetek róla. Utálom a gyönge beteg embereket. De hisz a beteg is ugy van az egészségesekkel. Én nem tehetek róla. Talán azért, mert nem voltam beteg egy perczig sem . . . Meg szeretem szidni is a mai fiatalságot és gyakran emlegetem a régi jó időket . . . . Tudom, hogy bolojidság, de az öregség hibája . . . nem tudok leszokni róla ... Az otthoniak egészségére, öcsém .... Bogáty bácsi megkoczczintotta a poharamat s azután tovább beszélt : — Éppen a csárdásnál voltak. Mikor a czigány abbahagyta, egyszerre felhangzott a „hogy volt." Újra tánczolni kezdtek. Sokkal nagyobb kedvvel, százszor tüzesebben. Széjjelnéztem a kavargó tánczteremben s a szemem megakadt a Lonkay Bandi meggörnyedt alakján. Aztán odaálltam elibe széjjelvetett lábal és csípőre tettem a kezem. — Bandi öefeém, — mondtam a szemébe nézve, végtelen gunynyal, — hát ilyen a mai fiatalság ? Megszorítottam a vékony karját és kikaczagtam, — Gyönge legény ! Nézze meg az én hatvan éves izmaimat . . . Még nem is tánczol ? . . . Szégyeljc magát ! . . A mint reá néztem, láttam, hogy elölömlött az arczán valami beteges pirosság .. Elpirult és ma már eltudom képzelni: meny-