Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-11-24 / 48. szám

Pápa, l895 november 24. fB KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész cvre 6 frt. Félévre 3 frt Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Láng* Lajos Büszke önérzettel és a lelkesedés igazi melegével irjuk lapunk élére e nevet, azon kiváló férfiú nevét, ki nemrég a képviselőházban a budget vita alkalmával tartott remek beszédével az ország szine előtt nyert elismerést, azon kiváló férfin nevét, kinek neve Pápa város haladásával és virágzásával sokkal szorosabban fűződik össze, semhogy annak hosszas fejtegetésébe bocsájtkozni szükséges volna. Nem levén politikai lap, nem foglalkozunk azon epochális beszéddel, melyet városunk orsz. képviselője a liberalismus érdekében mondott és a mellyel csak ujabb fényes bizonyítékát szolgáltatta államférfiúi nagy tehetségének, de igenis kötelességünk foglalkozni azon örvendetes eseménynyel, mely ezen lelkesedésünk közepette egyidejűleg érte városunkat azzal: hogy a kövezetvám szedesi jog városunk részére ujabbi 10 évre biztositatott. Szükségtelen talán felemtitenünk azt, hogy ezen kövezetvámszedési jognak 10 évre való ujabbi meghosszabbításánál, Láng Lajost illeti meg az érdem oroszlán része. 0 volt az, ki már első izben városunk érdekében a kor| mánynál ez ügyben közbenjárt s ez alkalommal is minden befolyását érvényesítette, hogy városunk részére ezen jog további 10 évre biztositassék. Hogy pedig mily jövödelmi forrása ez városunknak, azt is szükségtelennek tartjuk említeni, hisz azzal tisztában van városunk minden egyes lakosa. De nem ez érdemben kívánunk ez alkalommal felszólalni. Nem e cikk szűk keretében akarunk megemlékezni mindazon nagyhorderejű intézmények létesítéséről; melyeket Láng Lajos érdemének kell hogy betudjunk, de igenis elérkezettnek látjuk az időt, hogy Pápa város lakossága elismeréssel adózzon Láng Lajosnak, annak a kiváló férfiúnak, ki városunk közügyeinek tán tori thatlan hive, védője és harcosa. Igenis rójja le tartozását, ép ugy, mint lerójja más város. Vegyen példát Veszprém városától. Csak nemrég láttuk mily ünnepélyességek között adla át városunkban a veszprémi küldöttség B'enyvessy Ferencz orsz. képviselőnek a díszpolgári oklevelet, abból az alkalomból, hogy a veszprémi tüzkárosultak'javára 10000 forintnyi segélyt gyűjtött.' Korántsem akarjuk kicsinyleni a Fenyvessy érdemeit a veszprémiekkel szemben azzal, ha jelenleg a LángLajos érdemeit Pápával szemben emiitjük. Ha Veszprém városa a Fenyvessy érdemeit azzal jutalmazta, hogy megválasztotta díszpolgárának, ugy azt hisszük a pápaiknak Láng Lajost háromszor kellene díszpolgárának megválasztania. Igen uraim, mert itt már van érdem, a mely előtt le a kalappal ! Itt a dohánygyár, földmives iskola, regale váltság, kövezetvámszedési jog és még a folyamatban levő kultúrintézmények megvalósítása, ezek mind Láng Lajos nevéhez fűződnek. Jóllehet vannak egyesek, kik mindenáron tőle ezen érdemeket igyekeznek elvittatni és másokra átruházni, 110 de ez csak szőszellö, melyre csak nevetni tudnak azok, kik benfentesek voltak ezen intézmények megvalósításában és kik teljes mértékben tudták és fogják tudni Láng Lajos érdemeit Pápával szemben méltányolni. Régi tartozást ró le, régi mulasztást tesz jóvá Pápa város közönsége akkor, midőn Láng Lajost városunk orsz. képviselőjét a közügyeink terén szerzett érdemei elismeréseid d i s zp 0 1 g á r á v á válasz!ja meg. Rég megilletti már őt ezen megtiszteltetés s a mely tőle sokáig megvonatott. Pápa város önönmagát ajándékozza meg akBa TARCA Bogáty bácsi. Az ítélőtábla elnöke abba a városba nevezeit ki joggyakornoknak, a melyikben az öreg Bogáty bácsiék laktak. Ha vissza akartam rájuk emlékezni, egész a gyermekkorig kellett visszamennem. Néha azért mégis ugy éreztem, hogy csak a mult héten volt, mikor ntoljára voltam velők együtt s ugy képzeltem ilyenkör, hogy megösmerném azt a két arezot —- a melyet mosolygó gyermek-szemmel néztem meg .utoljára — száz ember kőzött is. Sokszor beszéltünk róluk odahaza és a gyakori levelekből lerajzolódott a képzeletemben a IJogáty bácsiék egész alakja. Változtak, vénültek előttem a leveleikben. Megéreztem a hetükből, s mondatokból, hogy a Bogáthy bácsi keze már reszket egy kissé, ha pennát vesz bele s könyezik a szeme, ha az újságol olvassa. Kiolvastam belőlük, hogy lassanként megfehéredett a elfésült sötét haja, s hogy a fekete bajüszat ugy megőszült, hogy már nem használhat töb bé baj uszpedrőt. A néni leveleiből meg azt éreztem ki, hogy kék rékli helyett már feketét varr magának a reszkető kezével, s hogy az orrára tizenhatos pápaszem került . . . Egyszóval minden legkisebb változásukat megéreztem leveleikből s egész komolyan elhittem azt a két alakot, a melyet elképzeltem magam| nak az én szerető fantáziámmal. Sokat meghagyott azért képzeletem a tizennégy év előtti Bogáthiekból is, Bogáty , bácsit az ősz haja mellett sem tudtam máskép elképzelni, mint széles, erős vállal, fér1 fias tartással, hatalmas izmokkal. A karját I is épp oly erősnek képzeltem, mint régen 1 volt, mikor még hajmeresztő mutatványokat • végeztem rajta, s mikor még dobálódott vélem a levegőben. Biztosra vettem, hogy a néni még most is megköszöni, ha kezet csókolnak 1 neki s letörli a széket a kötényével, ha vendég érkezik. Tudtam, hogy a kávéjára még mindig büszke, és lenézi azokat az asszonyokat, a kih pékkenyeret adnak férjüknek a tölLöttkáposztához. De azt is biztosra vettem, hogy engem is azzal a régi - szeretettel szeret, a mely még a dátumot is megkönyezi levelemben. És csakugyan olyanok voltak, a milyennők elképzeltem őket. Képzeletben csakugyan kisérni tudtam az ő minden változásukat 1 tizennégy éven keresztül. • Mikor meglátogattam őket, osaknem összevesztek rajtam, ugy a kedvembe jártak. Ébédet a néni maga főzött s minden az volt, a mit én szeretek. Ebéd után a bácsi el akart vinni a városba, de a néni akkor is lealkudott egy órát. Mikor aztán végre kijutottunk, apróra elmagyarázta a város minden nevezetességét. A református templom mellett éppen 1 a piaezot dicsérte, meg az uj kaszárnyát, de egyszerre abbanhagyta. Nagyon kellemetlen jelenet következett. Egy alacsony, feketeruhás asszony közeledett felénk s mikor elhaladt mellettünk, Bogáty bácsira pillantott a villogó szemével és féktelen gyűlöletben tört ki : — Gyilkos ! . . . A fiam gyilkosa ! Felnéztem a bácsira. Az arcza veres volt,, a szemét meg zavartan jártatta a kő. vezet koczkalapjain. Közelebb mentem hozzá és súgva kérdeztem tőle : I — Örült V Intett a fejével és bizonytalan hangon