Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-11-03 / 45. szám

megérdemli Veszprém 13,000 lakosával egye­temben, 'hogy a könnyű élhetés a tüzelő anyagban való ezen nagy megtakarítás -által is részére lehetővé tétessék. Ami a tüzelő-anyag tekintetében Vesz­prémre és Pápára, áll a Bakonyon tul terülő egés/, vidékre, beleértve a zirczi járás felső­s a pápai járás nagy részét. Különben magának Pápának előnyös helyzetét Veszprémmel szemben nem irjgy­ség keltése végett emelem ki. Másnak anyagi sikeren örülni kell. Hiszen emberek vagyunk, s jóleső érzés, ha embertársaink boldogu­lását szemlelhetjük. S ha az egyeseknél, bi­zony fokozottabb mértékben az az emberek ezrinél szemlélve. Igy akarom a kérdést tár­gyalni és megítélni. Pápa életre való ör­vendetes fejlődesben. Történjék érdekében minél több. Egész odáig, hogy miatta ne nyomják el más helyek és vidékek jogos érdekeit, De a tervezett vasút létesülte, amely vasút ügyében szólok, Pápának ezen fellendüléséhez jelentékeny mérvben hozzájá­rulni alkalmas. Ez pedig nem frázis. Pápának s vidé­kének nincsen a szent-lászló-bicske-bodajki vasúttól félteni valója. Pápáról azon 565,875 metermázsa gabonából, a mi a pápai vasúti állomáson 1894-ben feladatott, Budapestre talán sémmit, hanem azt Grácz és Győr felé szállították. Bajjal fogják a gabonaforgalmat Bánhida fele terelni, de hogy Bicske felé nem, ha százszor vasút épül is Bicske felé, ez egészen bizonyos. Pápa es vidéke sem­mit se termel, aminek elárusitását és forgal­mát a vasút Bicske felé terelhetné. Igy van egyebekkel is, Pápának két­ségtelen kedvező fekvése inkább utalja őt nrra, hogy Grácz, Csorna-Sopron es Győr­Bécs felé szállítson, s a banhidai vasút ezt ugv lehet, fokozza. Helyi érdekű vasútról lévén szó, a törekvés is a Bánhida környéke érdekeltséget Pápa körébe vonni, Megtalálja Pápa ezt Tatában. Ezt a szent-lászlo-, eset­leg varsány-bodjk-bicskei irány hátrányosan nem befolyásolhatja. Inkább fokozhatja ugy, hogy amint Tata és vidékének kivitele irá­nyulhat Pápa fele, irányulhat Csák vár es vi­dékének kivitele arra felé, Pápának kétség­telen előnyére. Mivel helyi érdekű vasútról van szó, sem a pápa-bánhidai tervnél, sem a szent­lászló-, esetleg a varsány- bodajk-bicskei tervnél ennél tovább menni alig lehet. Amint ezen tul megyünk, amellett, hogy ez már nagyon is a távol jövőben való kalandozás jellegét viseli magán, ott megszűnik helyi érdekről szó lenni. Ertem a budapest-gráczi irányt és összeköttetést. Ma Budipesthez Kis-Czell Győrön át 216 kilométer, Fehér­vár-Veszptémen át 191 kiometer, Bicske­Csákvár-Bodajk-Szent-László, esetleg Var­sány-Pápán át körülbelül 20 kilometerral még rövidebb, s rövidebb mint Bánhida-Pá­pán át. Ez el nem vitatható. Ha majd a magyar állam elég gazdag és fejlett lesz arra, hogy 10 — 20 kPometei távolságért a Grácz felé vezető két vonal mellett egy har­madik vonal létesiteset is szükségli, ez a harmadik Pápa felé, de nem Bánhidán át fog vezetni s vezetne még akkor is, ha a pápa-bánhidai helyi érdekű vasút kiépülne, a szent-lászló-, esetleg varsány-bodajk-csák­vár-bicskei azonban nem. Azonban ha ez valamikor elkövetkezik, hogy ez a vasút állami érdek lenne, a bánhidai vasútra cs érde­keltségére semmi tekintet sem lesz, nem is lehet, mint helyi érdekű vasút nem is veszt­het vele semmit, de Bicske-Csákvár-B )dajk­Szent-László, esetleg Varsány fele levén ezen rövidebb irány, akkor az állam a törzsrész­vények alakjában a törvényhatóságok, köz­ségek és egyesek által a vasútépítéshez nyújtott segélyt készpénzben visszafizeti. De ha ez az idő elkövetkezik, Pápának s vidé­kének és Veszprém vármegyének érdeke ek­kor is nagy mértékben ervényesűlne, mivel azon akkora már fővonal a vármegyét vi­rágzó ipartelepek során derékon szelné át. Egyelőre még csak egyet. A pápa-bán­hidai érdekeltseg körülbelül biztos felőle, hogy ama vonal kiépítése nevehez fűződik, En aszent-lászló-, esetleg varsány-bod ajk­bicskei vonalról nem mondhatok hasonlót, s ez lehet előnyük, s e felszólalás indokai előnyére is, ahogy veszszük. Egészseges magból lesz életerős fa, s ezen helyi érde­kűnek tervezett s vármegyei hozzájárulással ilyenek esetleg ki is épített vasút idővel a viszonyok fejlődésénél fogva elsőrendű vo­nallá válhat. Bőven meghozva s kamatoz­tatva a vármegye közönsége javára a hoz­zájárulást, amivel a vármegye közönsége lenne S nem üres szóláskép végzem azzal: az egyetértés nagyokat művelhet. Az érde­keltek lássák be, — hiszem be is fogják látni , hogy közös érdek, létesüljön mind a két vasnt, s közös érdek, és a közönség­érdeke, hogy a vállatok életrevalóságáról fel­j világigositasséa s amig azt támogatja, léte­1 sitése előnyeinek kihasználására is képes ! leend. P. Szabó Károly. 1835-1885. Nagy gyász érte városunkat a mult héten. P. Szabó Károly a ref. főiskola érdemdús tanára, a tűzoltó­egylet elnöke, társadalmunk egyik ve­zéroszlopa hosszas szenvedés után örökre elköltözött körünkből. Ebben a mindent nivelláló korban az egyéniség is eltűnik az átlagos em­ber formai mögé. Jó szem kell hozzá, hogy meglássuk valakinek egyénisé­gét, kidomborító vonásokat, mert hisz erényeink és hibáink is oly átlagosak ma már, hogy ha az emberi lelket boncolni lehetne, _ egéiz az unciákig egyforma mértékben lehetne megta­lálni a mai emberben az erények és hibák mikrophobjait. A miben átlagos felfogás szerint, különböznek az emberek, az a t u d á s. Rég* n meg van írva a könyvek könyvében : »Ember tedd kötelessé­gedet" s a ki manapság ezen egyet­len életszabály követője tud lenni, mondhatja el csak magáról : »homo­sum, hnmani nil a me alienum puto.« P. Szabó Károly a kötelességtu­iiás példanyképe volt. Tudása, értelme ÍJ zivéne k szolgálatában állott s nem másokat használt fel saját céljai­nak elérésire, de magát áldozta fel mások javára. Pápa városa, ha fájó érzelemmel fogadta a megboldogult halálát, még külön oka is van a gyászra. Mert nemcsak a közügyek harcosát, de vá­rosunk kultúrintézményének leghívebb, le^buzgóbb veterán tagját vesztette el, kiben meg volt a szívből jövő jóaka­rat, odaadás és igyekvés, a mely a lelkiismeretes munkánál is többet je­lent. A mily részvéttel fogadja váro­sunk a megboldogult halálát époly, de talán sokká 1 nagyobb veszteséget érez a ref. egyház. Ha nem is pótolhatlan, de tátongó ürt hagy hátra a népneve­lés veteránja egyházában s nehéz gon­dot rót reája, az utóda választásában P, Szabó Károly 37 éven át volt a helybeli ref. főiskola tanára, mely idő alatt nagy érdemeket szerzett a paedagogia téren. Harminchét éven át volt ő főiskolánk büszkesége, és ugyan­annyi éven át társadalmunk köztiszte­let és közbecsülés tárgya. Tanári működése közepette a köz­ügyekben ís élénk részt vett, mint kép­viselőtestületi tag. A helybeli tűzoltó egyletnek, az önképző körnek elnöke volt s ebben a két minőségben mind­két in'ézmény egyik vezéroszlopát vesz­tette el. Nyílt modora, puritán jelleme, ál­talánosan el volt ösmerve, mely ritka szép jellemvonásokat érdemeinek ko­szorúiba kell fonnunk. Meghalt ! Elment oda honnan visz­szatérni nem lehet. Ott alszik most a sir mély ölében azon vigasztalással, hogy a hazának hü polgára, egyházának tán­torithatlan bajnoka volt. Ezen vigasz­talással a nyugodt tiszta lelkiismerettel, a viszontagságos élet e legdrágább kin­csével lépte át a túlvilág küszöbét. Legyen emléke áldott közöttünk ! A család a következő gyászjelen­téssel tudatta a megboldogult halálát. Alulírottak ugy a maguk mint az ösz­szes rokonság nevében mély fájdalommal je­lentik a jó fiu, testvér, a szerető atya, ipa, nagyapának P. Szabó Károly főgymnázi­í érni tanárnak élete 60-ik évében f. hő 29-én, : történt gyászos elhunyt. A drága hamvak f. hó 31-én d- u. 5 órakor lesznek az ev. ref. 1 egyház szertartása szerint az alsó-városi sír­kertben örök nyugalomra helyezve. Pápa, 1894. okt. 29. Béke lengjen porain ! Édes anyja: özv. Szabó Istvánné. Testvérei : Szabó Lsjos. Szabó Júlia, özv. Csizmazia Károlyné. Gyermekei : Ida, Mariska Bolla Endréné, Margit, Juliska. Veje : Balla Endre. Unokái : Bandika, Károly. Temetése csütörtökön valóban im­pozáns részvét mellett ment végbe. Pápa város . társadalmának szine-java jött el, hogy a kegyelet adóját leró­hassa az elhunyt derék »Karoly bácsi« iránt. A tűzoltóság — melynek az el­hunyt elnöke volt — ugyszinte a ref. főiskola ifjúsága tanárjai élén, testüle­tileg részt, vettek a gyászszertartáson. A halottas háznál K i s Gábor helybeli ref. lelkész mondott szivreható gyászbeszédet és bucsuztata el a halot­tal a c calád tagjaitól. A gyászbeszéd után a főiskola növendékei vállaikra vették a számos koszorúkkal borított koporsói s ugy vitték ki az alsó-városi sírkertbe. A. sírkertben K i s József theolo­giai tanár mondott szép búcsúztatót, melyben a páratlan és igazságos tanár­tól, a társadalom fáradhatlan tagjától, jő baráttól érzékenyen vett bucsut. A fiatalság nevében C s o m a s z Dezső I. év. theologiai növend. szólott, igen szépen kiemelve az elhunytnak nemes tulajdonait, ugy hogy emlékét mindenki,

Next

/
Oldalképek
Tartalom