Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-10-13 / 42. szám

V. évfolyam. Pápa, 1895 október 13, 42 szam KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN .A'*. ' J MlXPEN VASARXAP. ICióTizeíesi árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám Ira kr. — Hirdetések es Ny U Merek felvétetnek a ki adohi zalaiban, es Nobel Ármin könyvkereskedésébe!'. Városi dolgok. A leghigadtabb jóakarattal se mondhatjuk azt, hogy Pápa város administrációja oly jó, amilyen lehetne s megfelel mindazoknak az igényeknek, melyeket. városunk jövőjének érdekében támasztani joggal lehetne. Animózitás a dolgok megítélésében nem vezet bennünket, miért nem is akarjuk minden hibáért, minden hiány, vagy inkább mulasztásért a város tiszti karát okozni, süt inkább hajlandók vagyunk azok nagyobb részét a felügyelet fogyatékosságának. terhére i rn i. A felsőbb hatóság hivatalvizsgálatai törvényszerűit csak alakiságokra vonatkoznak s a pénztárak megvizsgálására szorítkoznak ; csak azt keresik, hogy a beiktatott, vagy beérkezett ügydarabok el vannak-e kellő időben intézve, vagy nyilván vannak-e tartva : 111 agára az ad minis trác i 0 i rá n y fira az ónban nagyon kevés, vagy éppen semmi ! efolyással nem bírnak. Megengedjük, hogy a város irodájában ép oly jól íolyik a munka (?) mint amilyen rendben vannak a pénztárak — de ezzel korán sem mondm TARCA t a klubba! Iszonyúan hántotta szobájának némasága. Az óra egyhangúan ketyegett, a távoli kocsizürej halk melódiába veszett, s a járókelők léptei szinte zizenéssé váltan hatoltak fel. Ott fetrengett széles, puha divánján, mely tele volt a legédesebb emlékekkel. Ezek az emlékek fel-fel elevenedtek s kísértetekké váltak. A kisértetek kínozták. Fejszaggatást érzett s már-már phenacetint akart szedni, pedig undorodott az izétől. Az ízetlen izélő!. Fel s alájárt aztán a szobában, s mentő eszmét keresett, E közben az a* hite erősbödött meg, hogy kimehet, ah oly hamar felejtenek az emberek. Sokat gondolt arra az egyedülvalóság lázas óráiban, hogy mit fog tenni, ha eljö ez a pillanat. Most a pillanat ime itt van. Nagy idő két hónap, elfeledték őt is. az estét is, elfeledtek mindent. Mit is határozott ? Ah igen, tehát elsőben is felmegy a klubba. Este a színházba. Másnap a régi aszta!tárhatjuk azt, hogy az administrácio kifogástalan a városháznál. Arra volna szükség, hogy az adrninistrativ közegek előterjesztései és a képviselőtestület határozatai alapján •történnék valami a város gazdasági elő haladása s a közönség kényelme és általános jólléte érdekében, melyek egyúttal a város fejlődését eredményeznék anélkül, hogy n lakosság közterheit indokulaüanul szaporítanák. Ez volna a jó administrácio igazi feladata. Minálunk pedig e részben mi sem történik De e stagnáciő dacára a város admínistracioja évről-évre fokozza a közterheket, melyek egyedüli fedezető a városi adó. Csak vissza kell tekintenünk a legközelebbi évekre s azt fogjuk találni, hogy a városi közterhek fokonkin t növekedtek, de azért nem történt semmi, hogy e növekedés valamely jövedelmező beruházás által legalább a jövőben fedezetet nyerjen. Voltak a. városnak extra ordinárius jövedelmei, mint a regálé megváltás, de ezen jövedelem ma holnap el lesz fecsérelve, mert senki sem gondol arra, hogy ez ephemer lermészetü jövedelmet majd pótadóval kell idővel pótolni. Jó lett volna ebből tőkét képezni befektetésaságáva! ebédel. Aztán kimegy a korzóra, ah oly hamar felejtenek az emberek. Hogy az utczára kilépett, átköszönt a dohánytőzsdéiie a kisasszo 11 \ 1 iák. — Jó napot! Beteg volt? — Nem én. Egy hete, hogy itthon van s nem láttám, azt hittem . . . - Nem, csak sok volt a dolgom. - Hol utazott ? — Tanulmányúton voltam . . . Csakugyan, cz jó lesz. Azt fogja mondani, hogy tanulmányúton volt. Mi köze az embereknek lázas álmaihoz ? Éjféli kísérlethez '? Fájó szivének kínjaihoz. Csak kaczagnának. Eh, tanulmányúton volt. Ez mindent megmagyaráz. Az uton, a szembejövő ösmerősök mind megállították. -- Mi baja hogy oly halvány '? Beteg volt ? Nagy ideje hogy nem láttam ! — Dehogy ! Tanulmányúton voltam . . A ldubbhoz ért. A liften felsiklott a második emeletre s belépett az előszobába. Ah a nagyságos ur ... De rég nem láttuk — fogadja a szolga. — Mi újság Károly V — Hát kérem semmi, mint rendesen. sekre, nem pedig duceureket adogatni. Az ily gazdálkodásnak majd később isszuk meg a levét. Kit kell tehát okozni a programtalanságért, mely a város jövőjéről ily aggasztó képet tár elénk ? Nézetünk szerint első sorban a képviselőtestületei. Mert a képviselőtestület nagy többsége a városi ügyekkel mit sem törődik, az ülésekre el nem jár, ugy hogy a törvény értelme szerint három izben kell ülést egybehívni, mig a. közgyűlés határozatképes egy-egy foníosabb ügyben. Ka ez azt jelentené, hogy a távollevő

1' az ügyek menetelével meg vannak elégedve, akkor szó se férne eljárásukhoz, de tapasztalatból mondhatjuk, hogy ép azok kik nem járnak az ülésekre, ez a legelégedetlenebb elem. Igen kicsinyes személyi és kényelmi indokokból távol tartja magát a város közügyeitől, aztán duzzog, kritizál és elégedetlenkedik. Ez az oka, hogy a város administrációja se kellő ellenőrzésben, se kellő támogatásban nem részesülvén a képviselőtestület részéről, nem is felelhet meg a jogos igényeknek. .— Nem kerestek ? - Nem. Csak az urak beszéltek sokat a nagyságos urró!, ugy haliám, hogy ! párbajozott is . . . Hál' lst.cn semmi f - Semmi, Károly, semmi. Már azt hittem : fekszik. Az olvasótermen átsiklott s a kis tárí salgöba lépett. A régi ösmerősök rámeresz' tették a szemüket. . , — Mikor jöttél meg ? — A napokban. — Hol voltál ? — Tanulmányúton. Ugy '? Hát a karod begyógyult ? A karom ? Nem volt annak semmi — De hisz verekedtél. -- Mindennap, de csak iskolát. — Hát a mende-monda . . . — Nem Indok róla semmit. Lapot vett elő s olvasni kezdett. A kártyaszobában osztás közben suttogták : — Te, hazajött! — I lát az asszony ? 1 Asszony i . . . Azt mondja tanulJ mányuton volt. ^ — Hát persze ... azt mondja.