Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-09-29 / 40. szám

telezett vagy nincs, vagy pedig a bejelentés megtételében akadályozva van. A bejelentés szóbeli és a bejelentésre kötelezett, vagy annak megbízásából más oly egyén által teljesítendő, ki a születésről, illetőleg halálesetről közvetlen tudomással bir. Szülőházakban, kórházakban, letartóztatási intézetekben, dologházakban laktanyákban vagy egyébb polgári, vagy katonai közintézetekben történt születések, illetőleg halálesetek bejelentése, az intézet elöljáróságának kizárólagos kötelességét képezi. Az állami anyakönyvvezetönél azokat a születéseket és haláleseteket is be kell jelenteni, melyek f. évi október hó 1. napja előtt történtek ugyan, azonban október hó l-ig a felekezeti anyakönybe be nem jegyeztetik. Aki újszülött gyermekeket talál, köteles erről lehetőleg azonnal, de legkésőbb a következő napon, a községi elöljáróságnál jelentést tenni. II. Büntető határozmány. A bejelentésre kötelezett, ki a bejelentést a megszabott határidőben nem teljesitette, vagy aki tudva, valótlan bejelentést tesz, amennyiben cselekménye súlyosabb beszámítás alá nem esik, kihágást követ el és 500 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. Színészet Pápán. Komjáthy János színtársulata pénteken fejezte be működését városunkban és már tegnap Győrött kezdte meg a három havi idényt, „Bánk-Bán előadásával. A színigazgató városunkban kötelezettségét híven teljesitette amenynyiben közönségünk igényeit minden tekintetben kielégítette. Ezzel csak azt bizonyította, hogy méltó azon hirnévre, mely öt a vidék elsőrendű színigazgatói közé emeli. Közönségünk bár eleinte némi közönyt tanúsított, de lassanként belemelegedett a színházlátogatásba úgyannyira, hogy már az utóbbi időben telt házak előtt játszódtak le az előadások, Ezzel ugyan nem azt akarjuk jelezni, hogy a színigazgató nagy jövedelemmel távozik városunkból, de tekintve a pápai viszonyokat a színigazgató — mint alábbi búcsújából látjuk —- teljes megelégedéssel távozik városunkból s a viszontlátás reményében búcsúzik el a pápai kis, de hálás publikumtól. „Mélyen tisztelt n. é. közönség ! A mai előadással bucsut vévén szives körükből, kötelességemnek tartom egy szives „Isten hozzád"ot mondani önöknek. Ha működésűnk megelégedésükkel találkozott, ugy én is megleszek elégedve. Köszönet önöknek, köszönet a hatóságoknak és köszönet a helyi sajtónak, melyek törekvéseimet támogatták. A jövő évi viszontlátásra !" M sem mondhatunk erre mást, mint „A viszontlátásra !" Heti referádánkat következőkben adjuk : Szombaton színhazunkban először ,,Mi történt az éjjel" cimü francia bohózat került szinre telt ház előtt. Ez alkalommal a társulat újonnan szerződtetett bonvivánja Benedek Gyula mutatta be művészi alaalakitását Blanchon szerepében. Benedek egy routinirozott színész, ki színpadi otthoniasságával, öntudatos fellépésével és megnyerő modorával csak azt bizonyította, hogy méltó a társulathoz. Igen kedves volt Szabó Irma (Susanne) a hitves, ugyszinte Ruboó' Justanct nem könnyű szerepében. Sziklay igen hálás szerephez jutott a gyógvszerész szerepével, es annak minden egyes nüancát művészileg kidomborította. A közönséget egész estén át derültségben tartotta. Szilassy Róza a féltékeny nő szerepében segédkezett Sziklainak s több izben megnevetette a közönséget. Kovács és FollinnSZllé kisebb szerepeikben a minden tekintetben élvezetes előadás sikerét nagyban előmozdították. Vasárnap délután »A falu rossza« ment oly szép számú közönség előtt, mely beilett volna esti előadásnak. Finum Rózsi szerepét Szende helyett ki az előadás előtt rosszul lett Sárossy Aranka játszta igen ügyesen. Dalait több izben megtapsolták. Bökéssy hatalmas Göndör volt. Este másodszor »Mi történt az éjjel« cimő kitűnő bohózat ment. Az nlőadás igen precízül ment, a közönség igen jól mulatóit, a szereplők pedig ugyanazon impressiót gyakoroltak reánk mint az előző estén. Hétfőn »A királyné dragony >sai« cimü operetteben gyönyörködtünk. Dacára, hogy ezen operette ez évadban harmadszor került előadásra a nézőtér teljesen megtelt közönséggel és zajos tapsokkal jut Imazta a szereplőket. Rontay Boriska elemében volt. Kedvesen előadott dalaival és fürge eleven játékával több izben elösmeresre készteté közönségünket. Szikla,}) a süket gróf szerepében a közönség nevető idegeit bozla folyton rezgésbe. Békéssy érces bariton j iban és Rubos kellemes tenorjában gyönyörködtünk. A kar és zenekar kitűnően működött Tombor karnagy vezetése alatt. Kedden jőtékonycélu előadás volt. Az elaggott iparos >k segély egylete javára Suderman világhírű drámája ;>Otthon« került telt ház előtt szinre. Az est hősnője Komjáthy né voU, ki Magda szerepében oly alakítást nyújtott, melylyel a nemzeti színházban is méli ó elösmerest vívhatna ki. Szivszagató jelen teiben nagy hatást, és zajos tapsokat nyert, Művészi alakítást láttunk Szilágyi alezredes szerepében, ki művészi játékával nagy hatást ért el. Komjátyy elethüen adta a lelkészt ugyszinte Kovács Keller szerepében kitűnően alakított. Szilassy kis szerepében több izben derültséget keltett, A közönség nagy érdeklődése mel1-tt folyt le az előadás, mely egyike volt az évad legsikerültebbjének. Szerdán operette újdonság »Virágcs ita« ment telt ház előtt. Hire után az operettől többet vártunk. Egy-két enek számot kivéve nem találtunk a darabban valami különöst. Legjobban tetszett az egész előadásban Bontai Boriska és Rubos duettje. A báb utánzat ugy Rontainak, mint Rubosnak zajos tapsokat hozott sőt meg is ujríztatták. Szende Anna fürge és bálvány >zásig szép probir mamzell volt. Szilassy kitűnő komikájával egész estén derültséget provokált. Kitűnő maszkja volt Benedekne'c ki egy fővárosi gigerlit ábrázolt. Béfcéisy, Szilágyi, Beclcöy és Sziklay az est sikerében osztozkodtak. — Csütörtökön színpadunkon először »A takácsok« cimü szinmü adatott elő. Az országszerte szenzációt keltő szinmü előadását közönségünk nagy érdeklődéssel várta s zsuflblásig megtölte a nézőteret. A darab mely 5 felvánásból áll tulerősen színezi a takácsok nyomorát úgyannyira, hogy valóságos kínszenvedés volt az előadást végighallgatni. A darabnak sem meséje, sem drámai fordulata nincs, csupán epizód alakokat mutat be, melyek a nyomort ábrázolják és szitkokat szórnak. Az utolsó felvo násban láttunk egy kevés morált, de ez sincs kellőleg kidolgozva. Az előadás igen összevágóan ment, de hatást nem ért cl. Jó alakot ábrázoltak BékéssiJ (Becker) ki orgánumával imponált, Szilágyi, Benedek, Komjáthy, Bartha, Vágó es Beckoy. Az utolsó felvonásban Sziklay és Komjáthy nét tapsolta a közönség. A darabnak kitűnő rendezése dicséretet érdemel. Pénteken bucsuelőadásul és egyszersmind az igazgatópár jutalomjátékául, „Delila" c<mü színműben gyönyörködtünk A nézőtér, dacára hogy az izraeliták — kik a színházlátogató közönség nagy kontingensét képezik — a nagy bojt miatt nem jelentek meg a színházban, zsuffolásig megtelt díszes közönséggel. Komjáthy né a a ledér Leonora hercegnő szerepében brillírozott. A közönség egy gyönyörű csokor átnyujtásával és zajos tapssal fogadta a művésznőt, mely tapsok ugy nyílt jelenetekben, mint felvonások végén ismétlődtek. Méltó partnerje volt Komjáthy, ki Roszvein szerepét nagy hatás közepette játszta. Méltó elősmerés illeti meg Benedeket, ki Carnioli lovagot ábrázolta. Szerepében akadozott ugyan, de színpadi rutinirtsága ezen hiányt pótolni tudta. Bartha igen ügyesen játszta a zenetanárt ugyszinte Szabó Irma igen jó Mártha volt. Rubos a színfalak mögött énekelt dalaival nyert elösmerést. Az előadás fényes sikert aratott s a közönség az előadás végén zajos tapsok között^bucsuzott el a társulattól. g KARCZOLÁT 1 A mult hétről Azzal kezdem, a mivel Leoncavallo „Bajjazók" cimü operáját végzi : ,,Finita la comédia". Vége van a nagy napoknak, a szenzátiós eseményeknek, és már e héten a régi kerékvágásba a ,,dulce far niente" állapotba kerülünk. Most a midőn már vége mindennek, kezdem a nagy horderejű eseményeknek fontotságát megbecsülni. Addig mig központjába voltunk ezen nagy eseményeknek, fel sem tűnt ennek becse. De nem is csuda ! Abban a nagy chaosban, abban a zür-zavarban, abban az egymást nap-nap után kergető ujabb és ujabb szenzációt keltő eseményekben, elfásult a gondolkozás és azt hittük, hogy ennek most már igy kell lenni s nem mérlelgettük kellő mértékkel a nagy megtisztelést, mely városunkat érte. így jártam jó magam is. A sok fától nem láttam az erdőt. Az események torlasza elfelejtette velem a kötelességet, mely krónikái tisztemmel jár. Kábulttá tettek a nagyságok és ezen körülménynek tudom be, hogy a zavarosban halászva, a kis halakat fogtam meg, a nagyok pedig zavaromat felhasználva elmenekültek. Krónikámban mindenről megemlékeztem, csak arról nem, a mi Papát örökké emlékezetessé teszi.