Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-09-22 / 39. szám

ánzni. A ,.marsch kupiét" mely tulajdonkép a darab egyedüli vonzereje zajosan megtap­solták és több izben megismételték. Óriási hatást keltett a „Tisza Kálmánéra vonatkozó kupié, melyet Sziklay ez alkalomra szerzett. Szilágyi Gólya szerepében nemkülönben Szabó Irma (Nelli) Rubos (Szalay) Szende (Toncsi) és KováCS (Tavaszi) az est sike­rében osztozkodtak. Kedden Szende Anna jutalomjáté­kául „Boszorkányvár" került előadásra. Kö­zönségünk kedvence bárha több közönséget érdemelt volna, mindazonáltal az anyagi si­kert pótolta azon íenomenalis erkölcsi siker, mely osztályrészül jutott a jutalmazandóuak. Szinreléptekor zajos taps fogadta, tisztelői egy virágkosárral, gyönyörű csokorral és egy értékes gyémánt gyűrűvel lepték meg. Sze­retetre méltó lényének varázsával óriási ha­tást ért el és bájos énekével a lelkes kö­zönséget valósággal elbűvölte. Dicsérőleg kell még megemlékeznünk llunfy es Bé­héssyről, előbbinek csengő tenorjában utób­binak érces baritonjában gyönyörködtünk. A kar es zenekar kitűnően működőit, mit nagy­részt Tombor karnagy ügyes vezetésének tudunk be. Szerdán Herczeg nagyhatású szín­müve „A dolovai nábob leánya" került szinre. Kacér Nina a címszerepben ragyogtatta te­hetségét és művészi játékával elragadta a közönséget. Szabó Irma a kapitányne sze­repében nem tudott elég erélyes lenni. Nem velünk rossz tanácsot adni az igazgatónak ha a két szereplővel szerepet cseréltetne. Szabó Irmának a Vilma szerepe jobban megfelelne, mig Kacér Ninának a Szentir­mayné szerepe határozott fényes sikert biz­tosit. Komjáthy fess és snajdig Tarján volt. Füredy (Szentirmay) és Kovács (Lóránt) szerepeikben igen jók voltak. SziJc­laytól már jobban láttuk adni Bilinszky sze­repét. Szilágyi igen diskrétöl játszta Mer­lint, nemkülönben Komjáthyné ki az öz­vegy szerepét játszta. Csütörtökön itt először „Tabarin ur felesége"' ment igen szép számú közönség előtt. Szilágyi Tabarin szerepében kabi­net alakítást nyújtott. Egyes megrázó jele­netei óriási hatással voltak közönségünkre. Méltó partnerje volt Kacér Nina, ki a ha­lálvivódási jelenetében mutatta művészi te­hetségét. A tragikomédia után „A paradi­csom" cimü operette adatott elő. A közön­ség igen jól mulatott a kedves zenéjü ope­retten, melynek libbrettoját Gárdonyi Géza ügyesen irta meg és melyhez a zenét Barna Izsó szerzé. Békéssy (Ádám) és Szende (Éva) kedvesen előadott énekszámokkal va­lódi élvezetet nyújtottak. Beckoi kitűnő maszkjával derültséget keltett. Pénteken Szabó Irma jutalomjátékául „Az uj honpolgár" került zsuffolt haz előtt szinre. A színtársulat naiváját zajos taps fogadta és tisztelői gyönyörű virágcsokorral tüntették ki. Sajnáljuk hogy oly ritkán van alkalmunk a színtársulat kedves naiváját va­lódi szerepkörében láthatni. Szépen csengő üde hangja és kedves játéka köpesse teszik őt a közönség elösmerésére, mit ez alkalom­mal is tapasztaltunk. Rubos a postatiszt szerepében méltó partnerje volt a jutáin n­zottnak. Kedves játékukért zajos taps volt az elösmerés. Sziklay a címszerepben ha­tárt nem ismerő túlzásokba ment át, mi a karzatnak nagyon tetszett és tomboló t: p­sokat eredményezett. Szilágyi, Kopács 1, Szilasy Róza és Vágó méltó enscmbb't nyújtottak. Szombaton először „Mi történt az éjjel?" adatott elő, melyről lapunk jövő szil­mában referálunk. S5H gog KARCZOLAT wf A mult hétről. Zűr-zavaros napokat éltünk át a mult héten. Minden nap ujabb és ujabb esemény adta magát elő, mely lázas izgatottságba hozott bennünket. Mondhatom kijutott nekem is bőven e héten. Ha 6 lábam és 6 kezem lett volna, mindegyiknek elég járni és tenni valója akadt volna, csakhogy a reám rótt köteles­ségnek megfelelhessek. A legerősebb nap mindjárt a hét ele­jén — vasárnap volt. Borzasztó ha reá gon­dolok 1 Reggeli 9 órakor vette kezdetét és hajnali 4 óráig tartott a főiskola ünnepélyes felavatása. Csak magam fajtájú ember tudja megilelni azt, mit tesz az: vasárnap reggel 9 órakor talpon lenni. Még csak hagyján lett volna, ha a programm az ünuepi istentisztelettel véget ért volna, de folytonos láncolatot képezett az ünnepi műsor, mely an íyi időt sem en­gedett, hogy jóformán kiszuszogja az ember magát. Álmosan kezdtem meg az ünnepélyes­ségek sorrendjét. De nem is csuda 1 Vasár­nap reggeli 5 óráig a nyomdába lenni és már 9 órakot egyházi beszédet hallgatni a templomban, ez nem zsurnalisztikái gyomor­nak való 1 El is aludtam szépen a padsor­ban Arra ébredtem fel hogy mozogtak a mellettem ü'ők. Azt mondták, lioTy szép beszéd volt, elhittem nekik, sőt nui ~>k kér­dezősködést ire több dicséretet mondiam reá mint hallottam róla. Alig hogy felébredtem a templom'. in, az ünnepély a tornacsarnokban tolyta'ódott. Azon reményben, hogy majd itt cl alvóm az időt — csalatkoztam. Egy pár e'l<< sett urihölgygyel szemben az udvariasság szabá­lyait kellett követnem és el kellett hagynom a már jól felmelegített székemet. Nem ma­leheur ez! Végig álltam az ünnepi beszéde', mely körülbelül fél I óráig tartott. Tantulus kínjai az enyémekhez képest csak b'dh 1 csípések voltak. Nem merten állva ela'udni, — mert hisz akkor oda a dekórum, jóllehet egy pár­szor leragadtak a szempilláim és csak a mellettem ülő hölgy legyezőjének szele mentett meg ettől. Ezen különös véletlennek tudom be, hogy az ünnepi beszédet hallottam, melyet akaratom ellenere élveztem. Utólag örven­dek, hogy el nem aludtam, mert ily beszé­det nem oly hamar lesz alkalmam élvezni. Alig hogy vége volt a tornaterembeli aktusnak, már a Griff terembe kellett vo­nulni a diszebédre. Itt aztán már kiment egy időre az álom a szememből. Csudálatos, én rendesen ha enni vagy inni kell nem tudok aludni. Még jóformán be sem végeztük az ebédet már a színház csergetyüje szólalt: meg a díszelőadás kezdetére. A színházban már lámpavilágót láttam — kezdődött az én nappalom. Most már otthon éreztem magamad. Kezdtem magam jól érezni, és igy nem vehető tőlem rossz neven ha színház után nem feküdtem le, ha­nem felmentem a Griff szálloda nagytermébe és ott voltam reggeli 4 óráig, mig csak az utolsó csárdást le nem füjták. A Griff terembeni mulatság volt reám nézve az ünnepély sorrendjenek a legérde­kesebb része, melyről legszívesebben szeret­nék megemlékezni. De minthogy magáról az ünnepély főmomemtumairól oly álmos módon emlékeztem meg, nem tartom opportunusnak — a helyzet signaturájára való tekintettel ép ezen részéről a mulatságnak bővebben megemlékezni. Kedden volt alkalmunk ö felséget a királyt is láthatni, de csak ugy vonat futtá­ban. Ezzel is megelégedtek azok, kik még soha sem láttak »élo királyt«. Még volna sok téma a megemlékezés­re, de e héten nem akarok 5 óráig reggel a nyomdában kuporodni, ée ezért rövidebbre szabom a memóriámat. Lefekszem és kialszom magam jól, mert egy rókáról két bőrt nem lehet szedni. Engemet sem látnak többet vasárnap reggel 9 órakor isteni tiszteleten ! Frici. Az hírlik ... Az hírlik, hogy a polgármester­nek már letelt a szabadságideje, és moít u/a elkezdi a semmitevést, Az hiriik, hogy a főiskola fölava­tása alkalmával, a lelkesedés tüze égett »Láng«-nélkül. Az hiriik, hogy a városi tanács azért nem világit mert rossz a »veze­tékei Az hiriik, hogy Pápán az átvoouló huszárezredek » Kóstolót« tartottak. Az hiriik, hogy Bock papa az ezredéves kiállításra két púpos tevén fog bevonulni. Az hiriik, hogy Huszár Marcsa a hadgyakorlatok alatt »felderítő szolgá­latod teljesített. Az hiriik, hogy Treszka frájlát, azért nem érte semmi veszély a gya­korlatok alatt, mert jól volt fedezve. Az hiriik, hogy egy apáca sori varróleány abbeli bujában, hogy egy helybeli festő által lepingáltatott, örökké lemondott a férjhezmenetelről. Az hírlik, hogy a s. vásárhelyi káplán, Tresenszky néppárti honleány­nyal közösen működik a néppárt ér­dekében. Az hiriik, hogy a főiskolai mulat­ságon egy somló-vidéki kisasszony bí­rói hangulatba esett. Az hiriik, hogy a főiskolai ban­ketten, többeknél az éhség szülte a tósztot. Az hiriik, hogy Devecserben a »gazemb~r« megszólítást már nem is veszik sértő kifejezésnek. Az hiriik, hogy a főiskolai mulat­ságon egy tanító kisasszony »posta-se­bességgel,« robotolta a táncot. Az hiriik, hogy Bock papa orrán ritka példányú tyúkszem látható. Az hiriik, hogy Pápán azért indí­tanak válópert a házasfelek, hogy tar­tási dijt követelhessenek. Az hiriik, hogy a dohánygyári lá­nyokat mindennap megvizitálják. Az hiriik, hogy egy főiskolai ta­nuló azért volt oly szomorú a főiskolai mulatságon, mivel nem érkezett meg a »galamb« jelvénye. Az hírlik, hogy az izr. templom­ban a mult napokban nehéz szag volt észlelhető. Az hiriik, hogy Eszter frájla olyas­mit kóstolt, a mitől rosszul lett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom