Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-09-15 / 38. szám

V. évfolyam. Pápa, 1895. szeptember 15 38 szám KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak : Egész évre 6 frt. Félevre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések es Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. A főiskola felavatása. Lélekemelő ünnepet ül ma városunk közönsége s a közügyek és társadalmi téren egymást karöltve támogató felek csatlakoznak az ünnepélyhez, hogy annál fényesebb, annál impozánsabb legyen az. Ma avatják fel ünnepélyes szertartással a dunántuli ev. ref. egyházkerület által újonnan épitett főiskolát és ezzel a ténnyel az egyházkerület régi óhaja és reménye lép a megvalósulás stádiumába. Még élénk emlékezetünkben van, azon kulturharcz, mely Pápa és Komárom városok között folytatódott hosszú időn át ezen főiskola székhelykérdését illetőleg, tudjuk mily nagv áldozatok árán voltunk csak képesek kultúrintézményeink ezen diszét városunknak biztositarii és éppen ezen szempontokból most, midőn ezen főiskolával városunk egy monumentális épületet, kulturális intizményünk egy uj diszes otthont nyert, kettős örömmel ünnepeljük főiskolánk felavató ünnepélyét. Ennek a tudata indit most bennünket arra, hogy mindazoknak köszönetet mondjuk, kik nagyobb vagy kisebb összegekkel az épités költségéhez hozzájárultak. Előttünk az adomány értéket nem annak nagysága határozza meg, hanem az a nemesen érző sziv, melynek sugalatából s a szent ügyre való azon lelkesedés határozza meg, a mely által vezerélve adatott. Szent ez az áldozat, mert a nemzeti közművelődés s igy a haza oltárára van letéve. A dunántuli ev. ref. egyházkerület és a főiskola évkönyvei örökittendik a nemes szivü és lelkű áldozok neveit s a késő utókor is áldani fogja őket, hálásan emlegetve érdemeiket. Ezen főiskola nemcsak városunk és az egyházkerület disze, hanem ennek felépítésével egygyel ismét szaporítottuk azon hatalmas oszlopok számát, melyeken a magyar állam épülete nyugszik. Növeltük azon csarnokok számát, melyekből az életbe a tudományt, igazságok ismeretét viheti a fiatalság. Az újonnan felépült főiskola az Isten vezetése alatt épült, kívánjuk, hogy működésében is az Isten kezét lássuk. Legyen a bevégzett munkának és az emelt főiskolának erős védelmezője, nemzeeékröl és nemzedékről fentartója! Mint a sajtó képviselői, mint a közügyek éber őrei, nem maradhatunk közönyösek ezen kulturális ünnepélylyel szemben, melyet a dunántuli ev. ref. egyházkerület főiskolájának felavatása alkalmával kifejezésre juttat. Jól tudjuk, mily missiót van hivatva teljesíteni ezen uj intézmény és ép ezen körülménynél íogva ünnepeljük meg mi is ezen napot. Gyűljünk össze minél többen ezen ünnepélyes felavatásnál, hirdessük kulturális érzékünket és áldozatkészségünket, melyet elvit atni tőlünk — nem engedünk. Fölemeltük nagy áldozatok árán kultúrintézményünk e díszes otthonját — illő is, hogy azt méltó ünnepélyeséggel adjuk át a közhasználatnak. Ezen érzelmek hatják át a mai ünnepnapon kedélyünket és ezen érzelmek befolyása mondatják tollúnk alá e sorokat. Azzal a jeles mondattal gondoljuk legméltóbban bevégezni ezen közlerhényünket, mely az "diujonnan épült főiskola homlokzatán szeleg: Az egyházkerület Istenné k, Hazának, Tudománynak! TÁRCA. iig§ Agatha kisasszony. Mióta Szent-Lörincz-Káta járásbíróságot meg adóhivatalt kapott, az addig csendes város képe egészen megváltozott. De hát hogy is ne, mikor ezekkel a hivatalokkal egyszerre annyi finom uri nép költözött abba a poros fészekbe. Az asszonyok irigykedve nézték a divatos ruhákat, a leányokat meg a fiatal emberek közül való választás hozta zavarba. Eddig a káplán, a tanító s a kit legeiül kellett volna említenem a segédjegyző között oszlott meg az érdeklődés. Nem volt összejövetel, hogy ezekről ne pletykáztak volna jobb ügyhöz méltó igyekezettel. Ebben különben a lányos mamák vitték a vezérszerepet, élénk fantáziára való híresztelésekkel akarván a három szálnyi fiatalságot a házas élet igájába bele kényszeríteni. Reménységük nem is volt alap nélküli, mert hisz a Bórcsökék Zsuzsiját is ilyen módon boronálták össze az agglegényi sorban lévő Kaczor Vilmossal. Igaz, hogy Kaczor ur az egybekelés előtt jövendő apósával az összes adósságait kifizettette, de hát ennyit csak megtehet egy földet turó paraszt azért, hogy a leányából telekkönyvi betétszerkesztőné lehessen. Börcsök uramnak nem volt ugyan Ínyére ez a házasság, de a feleségének annál inkább tetszett, a mi természetes is, az asszonynépben mindig több levén a hiúság. A vő néven a „társaságba" jutott aszszony másik leányának már okvetlenül kisasszonynak kellett lenni. Uri nevelést akart neki adni, mert ki tudja, lehet ebből még akár szolgabiröné is. És csakugyan, a parasztos Ágnesből Agathává lett kisasszony már mint felsőbb leány is fényes bizonyítékát adta előkelő hajlamainak. A gyér népségű iskolában a főszolgabíró, járásbiró, meg az őseire büszke Wérmessy Adélon kivül senkivel sem barátkozott, nehogy a többi közönséges leányok őt is magukkal egyenlőnek gondolják. Hanem e háromnak aztán mindent megtétt hogy barátságukat biztosítsa s ily módon lassanként nélkülözhetetlenné vált reájuk nézve. II. Mikor igazi nagy leányok lettek, akkor már ő vitte köztük a vezérszerepet. De nemcsak itt, hanem otthon, a családban is. Ozsonnákat rendezett, barátnőket fogadott s az udvarlóknak egész serege járt állandóan a házukhoz. Az öreg Sörösöknek igaz, hogy mindez nem tetszétt, a ködmönös ősökre hivatkozva nem egyszer szemrehányást is tett érte az anyjuknak, de hiába, czélt nem ért, sőt elszomorodva kellett látnia, miként kerülnek lomtárba az egyszerű ősi bútorok, hogy helyet adjanak holmi czifra csecsebecsének. Aztán az az ÖÍ^iíÖS dinom-dánom is bántotta az öreget. Az otthon vakácziózó, az egész évet át korhelykedő diákok, a költségeit a „hazai csöndcs"-en beszerző városi napidíjas, a XIV. osztályú adótiszt, meg a czitromsárga czipős urasági írnok folyton náluk lebzseltek. A disznósajt termetű vasúti .gyakornokjelölt szintén ellátogat vendégszerető házukba s nagy szorgalommal tömi magába az ízletes csókokat, dobostortákat, vagy issza a filoxera előtti időből megmarádt ó-bort. Napi sétái alkalmával mindig két-három fess fia ki cőri Agatha kisasszonyt, ki bájos