Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.
1895-09-01 / 36. szám
Nem szenvedhet pedig* kétséget, hogy egy oly városban mint Pápa, hol ma is lakás szükség van, egy uj vasúti vonalnak megnyílta és egy uj tanintézet felállítása ; a lakbéreket tetemesen emelni fogja. Mai nyomasz ló lakbér viszonyaink s a közel jövőben beálló helyzet elviselhetetlensége bátorít fel bennünket arra, hogy Nagyniéltóságodhoz fordulva esedezünk. Kegyeskedjék az 1873. évi IV. t. cz. 3 §-ának végpontjában adott felhatalmazás alapján a nmélt. 111. kir. kormánynál Pápa városnak a IV—VIik lakbér osztályba való sorozása iránt előterjesztést tenni. Ez a tartalma a kérvénynek, melyet az értekezlet megbízásából M ik 0 v i n y i kir. ítélő táblai elnök mint az értekezlet elnöke és a mozgalom kezdeményezője, ugyszinte Karmos Zoltán a helybeli adóhivatal pénztárnoka aláirt, és mely kérvény a városi tanácshoz azon kérelemmel nyújtatott be, hogy azt pártolólag terjessze fel pénzügyministerhez. Részünkről csak újból örömünknek adunk kifejezést az állami hivatalnokok ezen üdvös mozgalmával szemben és most már elvárjuk, hogy a városi tanács is megteszi a kötelességét. Elvárjuk pedig a városi hatóságtól, hogy városunk érdekében ez ügyken sürgősen fog intézkedni és a pénzügyministerhez intézett ezen kérvényt a legmelegebb pártfogással fogja felterjeszteni. Hisszük és reméljük, hogy a magas kormány, tekintve városunk jelenlegi helyzetét az állami tisztviselők ezen^kérelmének helyt fog adni és Pápa város részére a lakbérosztály emelését engedélyezni fogja. Lóverseny Pápán. A hadgyakorlatokra városunkba érkezett cs. és kir. 9-ik számú huszárezred tisztikara, Ottó főherceg tiszteletére, fényesen sikerült lóversenyt rendezett mult vasárnap, a városunk közelében levő Gyula pin/dán. Délután V2 2 órára volt kitűzve a lóverseny kezdete, de már dél felé vette kezdetét a Kocsik kivonulása s egész özöne a gya'ogmenő közönségnek lepte el az u'at a várostól a Gyula pusztáig. Megszámlálha 1 vn hosszú kocsisorokban érkeztek a vendégek s a verseny kezdeténél nemcsak Pápa város és vidéke összes intelligentiáját, de a szomszéd megyékből érkezett arisrokráciát teljes számban ott láttuk, kik nagy érdeklődéssel kisérték a versenyek lefolyását. A lóversenyt ér e célra külön lett átalakítva. A rendezőség ugyanis a közönség kényelmére egy fedett tribünt állíttatott fel úgyannyira, hogy minden egyes verseny lefolyása igen könnyen áttekinthető volt. Ezenkívül két bírói páholy is volt felállítva a versenybírák részére. A verseny gyönyörű verőfényes időben vette kezdetét és csak az 5. és 6-ik futam között támadt erős zivatar akasztotta meg rövid időre a verseny folyását. Egy negyed órai várakozás után, az idő kitisztult és újra folyta'ták a versenyeket, mely mindvégig igen kellemes lefolyású volt. A lóverseny, mely 11 futamból állott s a melyhez a cs. és kir. 2-ik gyalogezred zenekara (Bécsből) szolgáltatta a zenét, igen érdekes és szép befolyású volt. Az akadály és a nagy akadályversenynél történt ugyan egy kis baleset, amennyiben ló és lovas elbukott, anélkül azonban, hogy komoly utókövetkezményei lettek volna. A gát T-ersenynél RuprecLt hadnagy, a nagy akadályversenynél Seutter hadnagy bukott le a lóról, de mindkettő újra nyeregbe ült, sőt utóbbi még a harmadik dijat is nyerte a nagy akadályversenyben. A bírói páholyban Ottó főherceg, Barkassy ezredes, Esterházy Móric gróf, Lónyay és Eaillon alezredesek és Mariántsik őrnagy foglaltak helyet. A versenyek lefolyását adjuk a következőkben : I. Tiszti dijlovaglás. Tiszteletdíj : elsőnek adja Frigyes főherczeg, másodiknak Siebert vezérőrnagy, harmadiknak Schaumburg Lippe herceg százados. Tis'.tek és hadapró dok tulajdon vagy szolgálati lovaikon. Négy tiszt jelentkezett a díjlovaglásra a birói páholy előtt. Thllll grót sAzados (Train blanc), Ziegle?' százados (Linka), Saffiil hadnagy (Jód) és Obermciljer főhadnagy (Cavalier). Első dijat Ziegter százados, másodikat Sdffin hadnagy, harmadikat Obermayer főhadnagy nyerte el, ki Saffin hadnagy »Cavalier« lovát lovagolta. II. Altiszti clijligratás. Századonként 1 — 1 altiszt 6 ugrás. Három tiszteletdíj adja Ottó tőherceg. Minden század a legjobb lovasát és legmegbízhatóbb lovát küldte a díjugratáshoz. Első dijat Koviondy Gyula szakaszvezető (3. század), másodikat, Váczi Jáno s Miért kell annyit szenvedni, mit vétett vájjon, hogy az ég egyetlen örömétől meg akarja fosztani. Nem teljesítette kötelességét, nem volt hü nő talán ? Hogyne lett volna az, mikor egész élte egy nagy ; véghetetlen szerelem volt. Lelkének minden ize csak azért a férfiért remegett mindég, kinek neje lőn. Szerette hiven, igazán öntudatlanul, már kicsiny korában, midőn oktató szavaira ügyelt, szerette, ha büntette, ha nyájasan térdére vonta, ha dorgálta vagy dicsérte, egyformán ; romlatlan gyermeklány szivéhez ki is áll közelebb, mint tanítója, aki megnyitja előtte a tudás paradicsomának kapuit, aki által tanulja csak a természetet fenségesnek, a csillagoknak ragyogónak ismerni. Serdülő korában mily boldog, elnyomott " mosolylyal hallgatta barátnői fecsegését, kik egy-egy a szomszéd utczáböl, bajusztalan éretlen jogászoktól kapott levélkéket rejtegettek. Ö nem beszélt, pedig ő mindenik dicsekvését elnémította volna. Neki irt a legszebb, már szakállas férfi, messziről, messziről s ugy dobogott szive, ha újra, meg újra olvasta a dél hevétől izzó sorokban, hogy Olaszország mosolygó ege, a tenger szépsége. Murillo angyalai (melyekre különösen féltékenykedett) mind nem birták az ö képét abban a nagy szivben elhomályosítani. S '-mikor végre hazajött s apja jelenlétében ünnepélyesen, komolyan megkérdezte : „Akar-e igazán feleségem lennt ?" Remegve, pirulva, mint iskolás leány korában, kicsibe mult, hogy azt nem felelte rá: „Ha a tanár ur parancsolja !" Hibát követett el, midőn nejévé lett, megbocsátható, de súlyos, helyrehozhatatlan hibát, melytől nem ment a legtöbb menyaszszony. Szerette őt, de nem igaz alakjában, hibáival, erényeivel együtt, hanem rajongó képzelete felruházta őt eszménykép gyanánt oly tulajdonokkal, melyekkel sohasem birt s később felfedezvén a hiányt, szivében .jogtalan, keserű szemrehányásókkal illette. Pedig Jván- nem volt kártyás, a pohár fenekére sem nézegetett kelleténél jobban, csak egy hibája volt — szépsége. Mindenki szeretett vele beszélni, mindenki kényeztette, s ő társaságban utolérhetetlenül szedemes, kedves udvarias volt. De ha hazajött, belefáradva a nagy szeretetreméltóságba, neje számára ritkán akadt nyájas szava, hisz' a mit ketten beszélnek, úgyse hallja senki' nem mérvadó a világ véleményére nézve. Rossz kedvében belekötött minden csekélységért s nem egyszer boszusan fejtette le a nyaka köré fonó engesztelő gyöngéd karokat. A szivére ilyenkor láthatatlan, súlyos hideg kar nehezedett, elakasztva dobogását, büszkesége összetört a visszautasítás miatt s azontúl ö igyekezett hidegnek lenni. Tudják is azok, kik a kedves távolléte miatt sóhjtanak prózában s zokognak a lanton, hngy mi az a gyötrelem V Ezerszeres kin, ördögök agyában fogamzott pokoli tortura, szemtől-szemben, napról-napra együtt élni azzal, kit szeretünk, és meg szoríthatni kezét és meg nem érinteni az ajkait, melyekre életünket csókolnánk örömest, — mert a sértett önérzet parancsolja igy. És igy nyilt meg közöttük az örvény, lassan, észrevétlenül, először kis hézag, melyet egy mosoly, egy tréfás szó kön íyea áthidal, aztán mind nagyobbra nőve, mig végre mélyébe hullottak ábrándok, vágyak", örömök, a kölcsönös bizalom s ha az a parányi, öntudatlan lény ott a bölcsőben nem nyitja föl többé szemeit, menthetetlenül elnyeli az utolsó kapcsot, az oltárnál elhangzott esküt is. A fiatal anva elfordította tekintetét a bölcsőről, szemeiből két súlyos, égő könycsepp gördült alá, aztán kimerülten odatárnasztotta fejét a falhoz s a virrasztástól fáradt pillái lecsukódtak. A kis baba lélekzése pedig mind egyenletesebbre vált, az égő pir halványult arczöcükáin, s egyszjrre csak szép kerekre kinyitotta szemecskéit — körülnézett. A falról nyájasan mosolyogtak felé a kurta repülő-szoknyás ballerinák, de hiába nyújtogatta feléjük kacsóit, nem lehetett azokat elérni; hanem mellette ott feledték a lázmérőt, ha más nincs, jó az is babrálni. A kurta tömzsi ujacskák addig forgatták, emelgették, mig a bölcső szélére csúszott, s onnét is lekívánkozva a parketten ezer darabra tört szét. A csattanástól megijedt a baba s elkezdett torkaszakadtából sirni. Mintha villamos ütés járta vén át lelkét, ugy ugrót fel helyéről az apa, magához