Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-08-25 / 35. szám

PÁPAI KÖZLÖNY 1895. AUGUSZTUS 25. maguknak Pápa város közérdekét szol­gálni. Vannak pedig ilyenek többen, kik ezt maguknak vindikálják s ezen ve­zérlő egyéniségekhez fordulunk, hogy a város jövő évi költségvetésével ne ugy bánjanak, mint a mult évivel. Fon­tolják meg, mi az egy város költség­vetése s mily szolgálatot tesz minden egyes képviselő a város érdekének, ha a költségvetés érdekében ott a hol arra szükség van, szól emel s nem nézi közönynyel mint gazdálkodnak a város vagyonával. Vegyék komolyan felszólallásunkat, lássanak hozzá, tegyenek a város ér­dekében valamit, mert ha passióból, ülnek ott a városháza termében, ügy Pápa városa nem a haladás, hanem hanyatlás útjára tereltetik. A bölcs vá­rosatyák ne kíméljék kényelmüket, liá­néin lássanak hozzá és tanul Hiányoz­zák egy kissé a jövő évi költségirány­zatot. Reméljük, hogy a ^árosi képvise­lők ez értelemben fognak eljárni és a költségvetés tárgyalásnál tudni fogják, mi a kötelességük. Pollatselc Frigyeo. A polgári kör mulatsága. — 1895. augusztus 20. — A polgári kör kedden — Szt.-István napján — tekeversennyel egybekötött táncmulatságot rendezett a kör kerti helyiségében, mely mulatság ugy anya­gilag mint erkölcsileg igen zép sikert eredményezett. Jóllehet ezen mulatság n^m érle el az előző évben kimutatott fényes anyagi eredményt, mindazonáltal igen szép társaság gyűlt egybe a kör kerti helyiségbe és szép összeggel gyarapí­totta a kör könyviára jövedelmét. A tekeverseny délután 3 órakor velte kezdetét, mely versenyben igen számosan vettek részt. A verseny 8 órakor nyert befejezést köv etkező ered­ménnyel. Az első dijat Marhó József (10 korona), a második dijat Szente Ödön (5 korona), a harmadik dijat, Szeglethíj Jizi,cf és Nagy Sándor (3 korona) nyerte meg. A táncmulatságra 8 óra után kez­deti gyülekezni a társaság és már 9 órakor nagy tűzzel és hévvel járta a fiatalság a táncot. Az első négyest 24 pár táncol'a. A négyes alatt Brenner Ferencz ügyes­kedett röppentyűk feleresztésével és gö­rögtüzek meggyujiásával. Gyönyörű lát­ványt nyújtott a négyes alatt a párok megvilágítása, mely látványosságért a megjelent társaság zajos éljenzéssel is­merte el Brenner ur fáradozását. Éjfélkor szünóra tartatott, mely idő alatt a társaság teritett asztalok mel­lett ülve, kedélyes és vidám hangulat mellett fogyasztotta Málics József a kör vendéglőse konyhájából kikerült Ízletes étkeket. Szünóra után ujult tűzzel és határt nem ismerő ujrázások között járták a táncot, melynek csak a hajnal vetett véget. Tndósitónk a megjelent hölgyek névsorínak összeállításánál a követke­zőket jegyezte íel. Asszonyok : Hauptmann Istvánné, Kis Tivadarné, Hajnóczky Beláné, Svoboda Vencelné, Szeipt Imréné, Iglauer Jánosné, Grofstik Vilmosné, Piatsek Gyuláné, Balogh Gyuláné, Hock Károlyné (Dáka), Jilek Fe­renczné, Neubauer Imréné, László Józsefné, a hajadon-szűzzé fejlődött egykori kis piruló leánykának, az ö hajdani /játszótársának be­szédét. . - ' V Mi minden történt azóta, hogy Péter és Zoltán távól vannak, ebben a kicsi falu­ban. A Tarján Miczi férjhez ment, a Hajdú Balázs felcsapott színésznek, egy vándorló társasággal illant el a szülői háztól. S mindezt oly édes, csevegő hangon, oly mélyen átérzett fontoskodásával mondja el a leány, mintha bizony a világon ezeken kivül más sem esett volna. S megkérdi azután Mártha Zoltántól, hogy ő is elmegy-e már holnap Budapestre Péterrel ? E kérdésre Péter szivén valami heves indulat, valami féltékenységszerü izgalom vágtat keresztül. Karjai reszketni kezdenek, szemei pillái le-le csukódnak, hirtelen fel­nyíló remegéssel s lezáródnak aztán hosszan, hogy a lecsukott szemek a felforgatott lélek bensejében merüljenek el. — Ni, Péter elaludt, szólt halkan Mártha s mosolyogva mutat a lezárt pillájú férfiura, kivel együtt növekedett három éves kora óta, s kihez testvéri vonzalom fűzte. S Péter azután ugy tett, mintha alud­nék. A hosszuszára pipa is kieset kezei kö­zül s ő diátrahanyatlott a széken, sóhajos lélekzetvétellel, egy állompalástolö nyöször­géssel. S azután Zoltán és Mártha közelebb húzódtak egymáshoz ; suttogva, lágyabb han­gon beszélgetve, nehogy Pétert zavarják. Zoltán megfogta Mártha kezét s bele nézett szemeibe. Azokba a gyermeki tiszta­sággal ragyogó kék szemekbe, melyekben az első szerelem ábrándtüze szelid fényét most gyújtogatta. Egy csók, a hosszan odatapadt, a lé­lekzetet szüntető, hosszú pillanatot bezáró ajk csókja hangzott. Mártha ijedten kapta el kezét Zoltán ajkaitól s rázkódva nézett Péter felé : Péter szemei felnyíltak. II. Egy halálos kimenetelű párbajról be­széltek a hírlapok, melyet két magy..r ifjú külföldön, valahol a svájczi Alpok alatt ví­vott. A hir eljutott a tiszamenti kis faluba is és Mártha valami nehéz sejtelemszerü gyászt érzett e hirre. Álmában már látta Zoltánt elterülve, vérésen a mezőn, a mint Péter füstölgő fegyverrel áll fölötte s nézi kielégített bosz­szuszomjjal a lelőtt vetélytársat. Az erőszakos, a hirtelenkedő Péter, ki mielőtt útra kelt volna, éjnek éjjelén bejött hozzá . . , Óh félelmes, iszonyú emlékű éj..., Először könyörgött, hogy legyen mátkája, el­jegyzi . . . S mikor a leány testvéri érze­lemmel mosolyogva, tréfásan, majd a további unszolásra komolyan válaszolt, hogy tört rá vadállati szenvedélylyel, lihegő kebellel ; mi mindennek nevezte, Zoltán szeretőjének, Kaiser Edené (L.-Patona), Weber Dánielné, Vörös Gyuláné, Viz Ferenczné, Grosz Edéné, Sseglethy Józsefné, Lippert Sándorné, Hannig Gyuláné, Schrantz józsefné (Jákó), özv. Freiszbergerné, Herbert Antalné, Magyar Gyuláné, Regner Ferenczné, Bauer Károlyné, Kutrovácz józsefné, Vinhoffer Károlyné, Győry Józsefné. Hudy Józsefné (Szemere). Leányok ; Hauptmann nővérek, Kis Vilma, Kutrovácz Anna, Freisberger Paula, Regner nővérek, Hock Miczi (Dáka), Neu­bauer Ilona, Kovács Antónia, Kramarits Aranka, Csoknyay Eliz, Ferency Böske, Vö­rös Ilona , Grosz Mariska, Máliss Gizella, Horváth Mariska, Schrantz Klári (Jákó), Zubek Petronella (A.-Tevel), Benes Erzsike, Kitty Katalin, Weiland Margit, Klapfl Ju­liska, Niesner Vilma, Győry Lilla (Szemere). Tudósításunk végeztével még em­lítést kell tenünk arról, hogy a mu­latságon ígen gyér számban volt az uri osztály képviselve, holott utóbbi időben ezen rossz szokásról már le­mondom készültek és a polgári kör mulatságain résztvettek. Nem akarjuk elhinni, hogy azon rossz szokásukat újra meg akarják honosítani és ezen elmaradásukat csak a véletlennek tudjuk be. Igen jó néven vette az egybe­gyűlt társaság Fenyvessy Fe­rencz dr. orsz képviselő megjelenését a mulatságon, ki elösmert előzékeny­ségénél lógva csak fokozta a társaság vidám és kedélyes hangulatát. Színészet Pápán. Komjáthy János színtársulata mult szombaton kezdte meg el- idasait városi színházunkban. Mi már több ízben kifejtei tűk né­zetünket e társu'at felől s igy szükség­telennek is tarijuk, azt most ujolag tenni. Máskülönben maga a közönség czéda leánynak, hálátlan utszélről felszedett fatytyunak. S e borzalomnak csak az álmából fel­riadt vak asszony, ít világtalan anya s a cselédek vetettek véget. S Mártha szomorúan, hangtalan, mint egy árny suhanva járt ezután a szobákon végig. Már gyászt is öltött, mintegy hervadó örök menyasszony. Ha nem volna e gyámol­talan, e világtalan asszony előtte, a kihez annyi hála köti, menne, menne világgá, vagy valarríely kolostorba. S megadta már magát a szomorú gon­dolatnak egészen, s egészen megnyugtatókig hatott a bizonyosság a még kételyes világí­tásban gomolygó sejtelmekre, midőn Péter­től levél érkezett. A világtalan, a rég távollevő gyerme­keőrt aggódó anyához szomorú örömmel sietelt a levéllel s elolvasta, hogy mit ir Péter. S minden héten jött a levél, mindig más és más helyről keltezve, mint egy bo­lyongó vándortól, ki sehol nyugtát nem leli, ki nem is vár választ soraira. A tizedik levél is megérkezett s csak ennek olvasása után, a hogy Mártha hosz­szan nézte a vonásokat, valami gyanú éb­redt fel benne. Mintha nem is a Péter írása volna. S rágondolt a többi levelekre, melyek­ben Péter oly forrón, oly mámoros gyönyör­rel, oly elfojtott komorsággal beszél ő ró.aj,

Next

/
Oldalképek
Tartalom