Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.
1895-08-04 / 32. szám
2. PAPAI KÖZLÖNY 1895. AUGUSZTUS 4. lakbérosztályzatba való soroztatása hivatvák. Már évekkel ezelőtt, megtehette volna ezt s nem kellett volna évenként 3—400 forintot haszontalanul kidobni. De a mit nem tett eddig-, - ugy tegye meg most. Kérvényezze a kormánynál a lakbérosztály emelést és tekintve Pápa város jelenlegi helyzetér, több mint bizonyosra vesszük, hogy a kormány a város kérelmének helyt fog adni. Ezen lakbérosztály emeléssel nemcsak városunk pénztárát kiméli meg a városi tanács a lakbér többletek fizetésétől, de reméljük, hogy ezáltal városunkban az építkezési kedv is fokozódni fog, és nem lesz kitéve a város oly kellemetlenségeknek, mint ki van téve jelenleg az alezredesi lakás kijelölésében. Mi meg vagyunk győződve, hogy ''zen lakbérosztály feleineléssel sok háztulajdonos fog vállalkozni alkalmas lakások építtetésére. Nézetünk szerint ugya is ezáltal az állami hivatalnokok lakbér illetményei is emelkednének, miáltal a csinosabb lakások is keresetebbek lennének. De máskülönben is városunk rohamos fejlődésnek indul, és több ujabb intézmény felállítása van küszöbön, melynek nyomába a népesség szaporodása jár. Már pedig a népesség szaporodásának helyet is kell csinálnunk. Városunk érdeke tehát siir '-nsen követeli, hogy ezen lakás mizériákon segítve legyen. A legutóbb megtartó'r váró i közgyűlés az ezredparancsnokhág .Viratára vonatkozólag azt határozta, ho"v a városi tanács intézkedjék mihamarabb az alezredesi laká? kijelölésére Nézetünk szei Jin f tehát a városi tanácsnak most már sürgősen kell intézkedni ez ügyben s nehogy a város pénztárát ujabbi megterheltetésnek tegye ki — mi előreláthatólag be kell, hogy következzék — ajánljuk ezen expedienst, melyet az államnak, lekintve a jelenlegi lakás viszonyainkra, kell hogy méltányoljon. Elvárjuk tehát a városi hatóságtól hogy e'ső sorban is a mulasztást íogja helyrepótolni és a kormánvná. a lakbérszabályzat felemelését fogja kérvényezni. Ennek elnyerése esetén nézetünk szerint az első lépés meg ltsz téve arra, hogy városunkban az építkezési kedv fej lesz tessék, de a mi fő, a városi hatóság nem lesz kitéve annak, hogy a helybeli huszárezred parancsnokságát ily átiratok megirásara kényszerítse. Mi megmutattuk az utat, hol bizhatunk az orvoslásba, most már a városi hatóságtól várjuk a kötelesség teljes i lését. Pollatsek Frigyes. Állami tanítóképezde Pápán. A város képviselőtestületének legutóbb megtartott közgyűlésen felolvastatott V a r g y a s Endre tanfelügyelő zzon átirata, melyben tudatja Pápa városával a közoktatásügyi minister azon határozatát, hogy városunkban állami tanítóképezde! szándékszik felál li tani. Az átiratban részletezve vannak az egyes pontozatok, melyek a város anyagi hozzájárulására vonatkoznak és tekintve ezek fontosságát nem tartjuk feleslegesnek a tanfelügyelő átiratát tájékozás szempontjából egész terjedelmében közölni. Az átirat következőkép hangzik: Örömmel hozom tudomására Pápa rend. tanácsú város tek. képviselőtestületének, hogy a nm. vallás és közoktatásügyi m. kir. Minister ur f, évi julius hó 11-én 36.371 sz. a. kelt magas elkatározása szerint az 18(>8 évi XXXVIII. t. cz. 81 §-ában megadott jogánál fogva Pápa városában egy állami tanítóképző intézetet óhajt felállítani. A minister ur Ö nagyméltósága azonban kellő biztosítékot kíván uyerni a felől, hogy ezen szándéka kivitelében a város "nagymérvű áldozatkészségére ís számithat. Ehhez képest a minister megbízta ezen kir. tanfelügyelöséget, hogy ebben az ügyben indítsa meg haladéktalanul a tárgyalásokat. Ennek alapján felkérem a tek. képviselőtestületet a következők iránt : 1. Saját kebeléből küldjön ki haladéktalanul egy bizottságot s a bizottság tagjainak névsorát közölje velem, hogy velük a tárgyalásokat megkezdhessem. 2. A bizottságot hatalmazza fel arra, ho r;y a tervbe vett tanítóképző intézet Elállításának és fenntartásának költségeihez készpénzzel, telekadományozással, "vagy más egyébb természetű anyagi támogatás megajánlásával hozzá járulhassanak, amelyre nézve ha kölcsönös megállapodás létesül, az együttes javaslat jóváhagyás végett a képviselőtestület elé mielőbb beterjeszthető legyen. 3. Hasson oda a t. képviselőtestület, hogy az adományozásokra vonatkozó kötelező nyilatkozat torvényhatóságilag is mielőbb jóváhagyassák, hogy azután ennek alapján az összes halk csevegésre, edes csacsogásra, amit csak a szerelmes sziv ért meg . . . A legény halkan suttog oda annyi széliét, annyi édest, amire olykor-olykor elpirul Kata szép arcza. Azt aztán meg kell persze fehéríteni ! Kész volt. Bandi erre is ! Hátapasztotta lázas, szerelemittas ajakát Kata rózsapiros arczára, de minél jobban csókolta, annál pirosabb lett az 1 . . . Ezen aztán jót nevettek mindketten ; tetszett nekik ez a gyerekség, hisz még oly fiatalok s oly boldogok voltak. Irigyelte is boldogságukat a faluban mindenki. Különösen a leányok, kik közül igen sok vetette szemét a szép Juhász Bandira. Nem csoda hát, ha Kovács Tera is megirigyelte őket, hiszen az ő szeme is megakadt Bandin. Siposék mellett lakott, mindennap látta Bandit, amint előtte elhaladt; tudta nagyon jól hogy Bandihoz semmi jussa, mégis megkívánta azt! Kovács Tera fiatal özvegy volt. Haja aranyszőke, ajka piros, mint a kettéhasadt. csere'snye. Bomlottak is utána a legények ! Akárhány adta volna oda mindenét, egyetlen csókjáért, feláldozta volna még lelki üdvösségét is érte ! De mikor neki olyan különös természete volt. Nem kellett az. amit önfeledten odakínált az a sok legény. Neki Bandi kellett,' a szép Juhász Bandi. Mikor a nap elbujt a Kárpátok mögé, Kovács Tera magára vette legszebb selyem viganóját, kiállott az uteza-ajtóba s ott várta be Bandit. S an| nák éppen a háza előtt kellett elhaladnia. - Hej édes lelkem, Juhász Bandi, nem állana meg egy szóra ? - Akár kettőre is ! - Azt mondják, mióta Sipos Katával 1 jegyben jár, nem is akar más szemébe nézni .... - Mondják V . , . No akkor igazuk van. Úgysem gyógyul meg a nézéstől senki ! És ha én meggyógyulnék '? . . Bandi Összerezzent erre a. váratlan, suttogó hangra. Felemelte szép szemét Tera kigyúlt arczára, egy darabig ott feledte azokat a piros ajkon, azokon a csábító szép szemeken. Aztán hirtelen, mintha valamit gondolt volna, megfordult s szó nélkül hagyta ott ,a csalfa asszonyt. Az pedig önelégülten suttogá : — Enyémnek kell lenned 1 . . Bandi egyenesen Siposék háza felé tartott. Kata ma már nem hallott tőle annyi szépet, mint máskor. Észrevette, hogy Bandi ugy el-elgondolkodik valamin. Amit" mond, az nem oly víg, nem oly szívből jövő, mint máskor. Ott látta kedvese homlokán azt a. borongó felhőt, de a világért sem kérdezte volna, mi űzte oda azt. Bandi sem tudta ' hogyan, de folyton Tera volt eszében. Szinte rosszul esett neki másnap, hogy nem találta az ajtóban. Félt tőle s mégis ugy szerette volna, ha folyton látná ; szerette volna elfelejteni, de annál jobban csengett fűiében az átkozott kérdés : „És ha én me^gyÓTyulnék ?" De benézett az ablakon, valahányszor elhaladt előtte, kereste ott a megkívánt arezot ; fájt neki hogy nem találta. Egyszer aztán nem állhatta ki tovább. Bátorságot vévén, benyitott Térához. Ha máskép nem láthatja meg, legalább felkeresi . . . Kata arcza egyre halványabb lett a bútól, nefelejts-szeme vörös lett a sírástól. — Hol marad Bandi, nagyapó ? — Nem tudom édes gerliczém. Bizonyosan sok a dolga : . . — Sok a dolga ? . . . mondja rá Kata elgondolkodva. líizony sok dolgot adhatott Tera szeme Bandi szivének ! . . . Bucsu nap volt a faluban. Ezen a napon kellett volna oltárhoz vezetnie Bandinak Katát. A Mózsi zsidónál szokás szerint vígan járták a csárdást. x\ ki csak birta, tánezra perdült Bandi folyton Torával járta. Oly délezegen, oly kecsesen mint ő, egy legény sem tudott tánczolni. Tüzes szeme rátapadt Terának hófehér vállaira. Karjai reszketve szorították annak liliomkaresu derekát. Önfeledt hevében észre sem vette, midőn kata a terembo lépett. De
