Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-08-04 / 32. szám

V. évfolyam. Pápa, 189^ augusztus 4. 32 szam. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 írt. Félévre 3 írt. Negyedévre 1 írt 50 kr. Egyes szám ara 15 kr. — Hirdetések és NyiUterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Annin könyvkereskedésében. mag; Kérjük a lakbérosztályzatot! Mi már több izben teljesít ve hír­lapírói kötelességünket, felemeltük sza \unkát lakásviszonyaink türhcletlensége érdemében, de szavunk elhangzó't a pusztában, dacára, hogy érveléseinkkel támogattuk, ezen tűrhetetlen állapotot. Felszó'alásainkban kiejnel'ük, hogy ezen lakás mizériák oly mérveket öl­tenek már, melyek városunknak kárára és hátrányára fognak szolgálni süt vá­rosunk jöv >j nek lesz meg akasztója. Hogy mily h< lyesen ítéltük meg ezen bekövetkezendő állapotot, fényes bizonyítékul szolgál erre a legutóbbi képviselőtestületi közgvü'é^en felolvasott átirat, nvlyet a helybeli huszárezred pa­rancsnokiig 1 d/. álezred lakás érd Í­1 Ty'ben az alispáni híva álhoz intézett. Az ezredparanc* mkság ugyanis jelentést te t az ali-pá. nál. hogy a 'helybeli polgái mesteri hivatal többszöri felszólna; dicira sem kép s a váró snnkban á" helyezeti alezredesnek az őt megillető természetbeni lakást ren­delkezésére bocsájtani. Jóllehet az átiratban az ezred pa­rancsnokság a polgármesteri hivatalt ezen eljárását rosszakarat nak véli be­tudni, mely véleményét mi ez esetben nem osz'juk, hanem igenis helytelen t ­jük a városi tanácsnak azon közönyös­ségét, melyet a lakásviszonyok rende­zésénél tapasztalunk. Tudtunkkal Pápa városa évenként r>z ezredes lakásánál 200 friot, az alez­redesi lakásnál eddigelé roo frtot fizet reá, azért, mivel Pápa városa a katonai lakbérosztályzat VII ik — utolsó — osztályzatába lett besorozva, és nem igyekezett azon, hogy ezen hely'elen beosztás ellen az áiIámnál a szükséges lépéseket megtegye, ugy mint azt más városok megtették. A városi hatóságnak ezen közö­nyösségén mult, hogy a város már éve­ken keresztül kénytelen a lakbérilleté­kekre tetemes összeget ráfizetni és ennek tudjuk be azt is, hogy oly nere­í.en tud LZ alezredes részére lakást bére-ni. Köztudomású dolog ugyanis, hoey \'áro unI-ban 1—2 év óta nagyobi) la­kásokban nr.gy hiány mn'átkozik a mi a lakbérek felszökkenésé' okozza, hogy egy 3 — 4 szobás lakásén már most is 400 — 500 forin'o' kell fizetni s hogyha] e lakáshiány állandó fog maradni, va­lószínűleg ezért késnbb már ilyen lakást sem lehet majd kapni. Ez' nálunk mindenki tudja, de kel­lemetlen voltát most legjobban a vá­ron' tanács érzi, mert ha az alezredes­nek ör, megillető lakást akar rendelke­zésre bocsájtani, ugy a lakbétille'é'-re ráfizethet vagy 400 forintot — ha ugyan kapha'ó lesz egyáltalán ilyen lakás. Tudomásunk szerint több város és közs g u. m. Debrec/.en, Déva, Rima­szombat, Székely Udvarhely, Kapuvár, Nagybánya s t l>. városok éltek a tör­vényadta ioguknál fogva, hogy a lakosz tály magasabb fokozatba való sorozá­sát kérvényezhessék — ugyanazon ok­ból mint mi tehettük volna — és azt a kormány engedélyezne is. A kormány ezen engedélye a tör­vényezikk következő részében nyert elintézést : »Az 1893. évi IV. törvényezikk 3 § ának utolsó bekezdésében a kor­mány fe'halalmazást nyer arra, hogy amennyioen az a helyi v i s z o­11 y o k n á 1 fogva indokoltnak látszik, egyes városokat és községeket egyik lakpénzosztalyból a másikba soroz­hasson.« Nos ha valamely város, ugy Papa városa teljes joggal hivatkozhat ik a helyi viszonyokra, és a bekövetkezett kö­rülményekre, melyek őt a magasabb TÁRCA i A. t Mulatságban. Keringjetek' mint a szélvész boldogságban aszó hérész, Tánozo Íjatok szédülésig, Még a hajnal messze késik. Én csak nézem 1 Lt a terem szögletében, Mint az árva, Kitől elment édes párja Messze tájra és öt várja . . . Mert bizony ón nem tánezolok liju urak, kisasszonyok; Nehéz arra az én lábam, Felbukhatnék h a 1 n arj á b a n, S mint hülyének J ó Ízűen 11 eve Iné nek A pajkosok. 1 íju urak, kisasszonyok, Bocsánat, én nem tánezolok. É11 is járom a bolondját, Ha kiürítem a kocsmát ; Csak kettősben, hej a többi Dehogy merne oda jönni. Kivül nézik A mulatság java részit ; Én meg járom S egész éjjel egy a párom, Az angyalát, még se bánom F­Valahányszor rágondolok arra az egy­szerű, szomorú történőire, szivein összeszo­rul. szemeimből könnyek törnek elő . . Tavaly történt. A Kárpátok kies völgyében van egy kicsiny falu, mely arról nevezetes, hogy na­gyon sok benne a szép leány. Mindannyi egy-egy rózsabimbó ; egyik szebb, virulóbb a másiknál de legszebb mégis csak Sipos Kata volt. Alig volt még 19 éves. Liliom karcsú termetű, ében fekete hajú, szeme egy-egy darabja volt a tiszta kék menybol­tozatnak. Gyermekkorában elvesztette "már szülőit. Szive nem érezte át azt az égető fájdalmat, melyet a szerető szülök halála okoz; fájó emlők nem mardosta keblét ; ő esak mosolyogni tudott. Katát a jó nagyapó vette gondja alá. 0 nevelte fel, ő őrizte éber figyelemmel, ö öntő lelkébe a szerelet tiszta érzelmét. Sze­rette is őt Kata igazán, no meg aztán egy kicsit Juhász Bandit is. Már gyermekkorukban megszerették egymást, abban az ártatlan korban, midőn Bandi először kezdett Katának ébenfekete hajában gyönyörködni, midőn először nézett Kata mélyen Bandi bogárszemébe. -Volt 'is abban a sötét szempárban valami kimond­hatatlan, valami meg nem nevezhető ; a ki egyszer ezekbe tekintett, nem birta többé elf'elej teni. Amit a két gyermek először érzett egymás iránt, az barátság volt, az ifjú szi­vek legtisztább szeretete. De mikor az évek­kel együtt a szivek is változtak, akkor ez az érzelem nem volt már barátság, több volt : szerelem . . . Az a virágos-bokros kis kertecske ott a ház előtt volt a találkozó hely minden al­konyatkor. Az a vadszallővel befuttatott lu­gas, imly őket szelíden takarta el a kíváncsi szemek elől, oly alkalmas hely volt arra a

Next

/
Oldalképek
Tartalom