Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.
1895-07-21 / 30. szám
4PAPAI KÖZLÖNY 1895. JULIUS 2 1 H KARCZOLAT | A mult hétről. Kiki sorsát ki nem kerülheti. Megjött hozzánk is a kánikula és ezzel egyetemben a »holt idény«. Irigylek mindenkit ilyenkor, csak a heti krónikást nem. Vezérczikket, tárcát, kacsa hireket még csak lehet irni, de mit irjak én a »mult hetről« mikor absolute nem tőrtént semmi. Alig van Pápán most valamire való ember a ki nem a szőllőhegyekbe, vagy pedik elment nyaralni valahová a rokonokhoz, azok pedig akik itthon maradtak, otthon hüselnek a szobában, és csak este látni őket rövid időre az aszfalton. Tessék ilyen eseménytelen korszakban heti krónikát irni a »muít hétről.« 1 Pedig irni kell, ha tőrik-szakad ez a jelszó a mi redákciónkban. Inkább a vezérczikk maradjorí el, azt majd az »Előfizetési felhivás«sal töltik be. de a »mult hétről« azt meg kell irni, ha máskép nem, hát »hasból« kell fantáziálni. Ebben a tudatban már a het elején fog el az elkeresedés. Rendes körülmények között a vasárnapi nap a legkellemesebb napom szokott lenni, mert ilyenkor kinyugszom a fáradalmakat, most azonban egészen ellentétes viszony uralkodik. A legunalmasabb napom a vasárnap, mert nincs hol szórakozzam. Üres a város, alig-alig, hogy embert lehet az utcán találni. Tessék ilven időszakban heti krónikát irni a »mult hétről.« Ilyen desparatus helyzetben voltam a mult vasárnap is, midőn egy eszme villant meg agyamban. Két helybeli bicyklista balancirozott el mellettem, kik kérdezősködésemre azzal hagytak ott a »platzon«, hogy ők Dákára mennek egy »spricerre«. Dáka ! Olyan ösmerős volt előttem ez a nev ! Gondolkoztam és végre rájöttem, hogy hisz Dáka az a község, a hová engem nemrég egy igen derék uri ember meghívott egy kis szórakozásra. Most már a biciklistákat kezdtem irigyelni, de nem soká, mert az én dákai jó uram nem feledkezett ugy meg én rólam, mint én Dákáról. Kocsit küldött be értem és én kapva-kaptam az alkalmon, hogy Dákára érhessek. Útközben kezdtem gondolkozni Dákáról. Eszembe jutott, hogy Dákán van a Bathány kastély, ösmerek látásból ott egy hercig leánykát a pápai elite bálokból, ott van a pápai járás egyik legderekabb jegyzője, de mindezek után nem tudtam elképzelni, hogy »mit csinálok én majd délután 3 órakor Gyöngyösön ! pardon Dákan« ! Most, miután már mint reminiscentiára gondolok vissza Dákára, elmondhatom, hogy délután 3 órakor Dákára jönni igen kellemes foglalkozás, kivált akkor, ha oly vendégszerető házigazda, háziasszony és házikisasszonyok fogadják az embert, mint engem fogadtak Dákán délután 3 órakor. Ha nem tudnám biztosan, hogy Szigeti József ezelőtt busz évvel irta meg »Tündérlak Magyarhonban« cimü népszinmüvét, ugy azt mondanám, hogy ehhez a darabhoz az adatokat Dákán gyűjtötte az ott nyaraló budapesti vendégszerető családnál. A magyar vendégszeretet prototypját találtam fel. A háziasszony kedvessége, a házigazda előzékenysége, a házikisasszonyok egyszerű és mindamellett finom modora elfeledtette velem, hogy uj ösmerősök vagyunk s csak ugy éjjeli 11 órakor vettem észre magam, ugyszinte a két biciklista pajtás, hogy tulajdonkép jó lesz már schliszolni. Apropos ! Elfeledtem, megemlíteni, hogy a biciklista urak a »spritzert« nem mint rendesen a nagyvendéglőbe, hanem az egyik kollega ösmeretsége révén velem együtt a vendégszerető házigazdánál spricerezték. ö velük is megtörtént az, a mi mar sok biciklistával megtörtént, hogy biciklin jöttek és anélkül mentek haza. Az is igaz, hogy ők bizony nem vitték a háton, nem is gyalogoltak, hanem kocsira ültek, ugy jöttek haza s -a biciklit meg másnap küldték be utánuk. Nehogy azonban azt higyje valaki talán, hogy a sok »spritzer« miatt történt ez, ki kell jelentenem hogy nem az volt az oka a bicikli elmaradásnak. Az okot »Keresd a lámpában« kell keresni, melyet még egy előrelátó kerékpáros sem hord mindig magával, kivált akkor ha csak egy >>spriczerre« megy Dákára. De ki is tudhatta azt, hogy Dákán délután 2 órától ésti 11 óráig kellemesen lehet eltölteni az időt. Most már nem csak tudom, de meg is vagyok róla győződve. Most már vivát Soroksár ! Nincs többé kopaszfej, nincs többé részemre unalom 1 Nem félek már többé a vasárnápi desperatiotól — legalább a nyári idényben nem. Ne ijedjenek meg kérem kedves dákai ösmerőseim ! Nem azt értem ezalatt, hogy most már minden vasárnap ott fogok inni, enni, táncolni, mulatni, habár önök elég kedvesek volnának ezt is tűrni, de ezzel azt akarjam mondani, hogy most már feltaláltam azt a módot, hogyari nem kell nyáron unatkozni és hogyan kell anyagot gyűjteni a »mult hétről« rovatba. Ha nem lesz Pápán, majd kerül a vidékből, ha nem Dákán, ugy Kt. Lakon, ha nem Kt. Lakon, ugy elég nagy vidéke van Pápának, a hová egy »spriczerre« el lehet biciklin menni. Mert most már megtanulok ám biciklizni is ! Frici. Az hirlik ... Az hirlik, hogy a polgármester »jó képe« ugy látszik nemcsak Wekerlének, hanem Wlasits miniszternek is imponált. Az hirÜK, hogy a Csajthay telek csütörtök óta 2000 forinttal emelkedett. Az hirlik, hogy Pápán néhány uri embernek most van a farsangja, mivel a felesége fürdőn van. Az hírük, ho~y Bock papa taka rékossági szempontból, az uszoda helye*t a Cincában fürdik. Az hirlik, hogy Fenyvessyre többen csakis azért aprehendálnak, mivel nem hivja meg őket ebédre. Az hirlik, hogy a Flórián szobornak nem marad már más hátra, mint csődöt kérni maga ellen. Az hirlik, hogy »Huszár Marcsa« az éjjeli gyakorlaton nem vehetett részt, mivel fel van lovagolva Az hirlik, hogy Treszka frájlának kilátása van nemsokára a fináncoknál szolgálatot tehetni. Az hirlik, hogy ama bizonyos tengerész, ki a Tapolcát szándékolta körülhajózni —elvitorlázott a vasúton. Az hirlik, hogy egy Flórián u fcai dohánygyári leányt azért hagyta el az udvarlója, mivel belátta, hogy »közös lónak lurós a háta.« Az hirlik, hogy a Szt.-László utcai unokanővérek közösen keresik a »gyökereket. « Az hirlik, hogy a Kalap utcában jó »házi koszt« kapható. Az hirlik, hogy a Tapolca folyó nemcsak a malmokra, hanem a fürdő asszonyok nyelvére is mozgató erővel hat. Az hirlik, hogy a Gráf kávéház kasziros frajlája viselkedésén nagyon is meglátszik, hogy nemrég került el a mosogató dézsa és telién fejés mellől. Az hirlik, hogy Dákán a libákat napernyő alatt őrzik. Az hirlik, hogy a Salétrom utcái varróleány előrelátásból a téli idényre uborkát savanyit be. Az hirlik, hogy az Újváros utcai Eszter egy pár sárga cipőért feláldozta az egészségét. Az hirlik, hogy egy Kis utcai festősegéd akácfa levéllel hizlalja magát. Az hirlik, hogy Pápán mostanában sokan a jeggyürüt a mellényzsebben hordják. Az hirlik, hogy Bock papa az aratás idényre elszerződött »madárijesztő «-nek. Az hirlik, hogy a pöcegödör-tisztitók órája rosszul járhat, mivel esti io óra hflyett már 8 órakor mozgósítják a »hagyatéki« kocsikat. Az hirlik, hogy egy bástya utcai dohánygyári leány az orrát »hidas«nak használja. Az hírlik, hogy a vasu'i vendéglő melletti rozsvetésben talált miederek tulajdonosául, két dohánygyári leány jelentkezett. HÍREK. — Személyi hirek. V é g h e 1 y Dezső megyénk alispánja ma délbe érkezik városunkba, néhány napi tartózkodásra. — Barna Izidor a „Pesti Napló" felelős szerkesztője, családjával együtt, hétfőn délután érkezett néhány hétre városunkba. — Városi közgyűlés. A város képviselőtestülete f. hó 27-én—szombaton — délután 3 órakor a városháza nagytermében közgyűlést tart. A közgyűlés napirendjére aKorona vendélő megvétele, a kórházügye, a villamos v i 1 á g i t á s és még egyébb más fontosabb ügyek vannak kitűzve. Elvárjuk a képviselőtestületi tagoktól, hogy — tekintve a közgyűlés napirendjére kitűzött fontos kérdéseket — minél számosabban megjelenni a szombati közgyűlésen — erkölcsi kötelességüknek fogják tartani. — A villamos világítás ügye. A városi tanács tegnap tartott ülésében foglalkozott a villamos világítás ügyével és a vállalkozó által beadottszerzödést a pénzügyi és jogügyi bizottságoknak adta ki véleményadás végett. Egyszersmind intézkedett, hogy ezek javaslata