Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-05-26 / 22. szám

A mi a városi hatóságot és a városi képviselőtestületet illeti, annak nem szabad időt, fáradságot és áldozatot kimélai, hogy e vonal kiépitessék. Ezt reméljük s bizalommal tekina jövő vasúti jgócpontra, mely Pápa város virágzását van hivatva előmozdi.ani. A vasúti gépek zakatolása a felállított gyárak dübörgése, a villanyos csengetyü hangja — ébresszen fel bennünket a mult álmaiból és ábrándjaiból 1 Előre ! Excelsior 1 Színészet Pápán. Komjáthy János színtársulata szerdán kezdte meg" előadásait városi színházunkban. Az igazgató egy kifogástalan, jói szervezett társutattal erkezett hozzánk, mely nemcsak a mi műértő közönségünk igényeivel, hanem a fővárossal szemben is megailja helyét. Közönségünk a sziniársulatot igen rokonszenvesen fogadta, mit fenyesen igazolt az első ket előadás latogatottsagaval. Jóllehet a penteki drámai ciőadas igen gyer számú publikum előtt játszódott le, de ez előre volt látható. Kbbeu a drámai betegségben nemcsak a mi közönségünk, de a vidék legtöbbje — ha nem is ily mertekben — szenved. A társulat 12 előadásra tervezte ez évadot, de ugy latszik, hogy ezen drámai előadás sikertelensege elveue a kedvét uz igazgatónak az itteni maradasra es mar pénteken bucsuelőadást hirdet, kijelentve, hogy a 3 előadasra eső különbözeti összeget az igazgató visszatéríti. Nem tartjuk magúikat hivatottnak az igazgató belügyeibe avatkozni, de sehogysem tudjuk felfogni az igazgató inteutioit ez esetben. Azért, hogy u penteki előadás nem volt látogatott, azért nincs kizárva a lehetőség, hogy a tervezett többi előadások Malonyay gróf előtt meg még a hegy is meghajlik, hogy egy Szeverne, kiről még eiiensegoi sem mondhatnak iegkissebb roszszat sem, kedvesevé aljasodik 1 Arra nem született egy Malonyay gróf, de senki a világon ' A gróf megilletődve nézett a szép asszonyra, kinek villogó szemeiben a szenVedely vcszes lángja diadalmaskodott, A lang meiy körül Malonyay gróf ólálkodott, megperzselte vágyainak erős szárnyait. Epen válaszolni készült a szép asszony szavaira, midőn a rendező csengetyü hívására — az egy lesújtó tekintet kíséretében — faképnél hagyta. Hetek multak s Malonyay gróf nem jelent mng a koullissak falai között. Általán csodálkozás, hogy a kis tejfeles gróf — mint ahogy nevezték — nem látható hetek óta sehol. A rejtélyt csak egy volt képes megoldani, de ez nem is tartotta erdemesnek ez ügygyei foglalkozni. Nemsokára azonban a rejtélyt megöl dották a hírlapok, hozván a hymenhirt hogy ; Malonyay Endre gróf, jegyet váltott Vdry Alice comtesse-eL A szép asszony diadala teljes volt. a kellő pártfogásban részesülnek. Tudtunkkal az igazgatónak nem sietni, de minél tovább ná unk időzni — volna az intentiója. Máskülönben az igazgató tudja, mit csinál. Mi részünkről nagyon sajualjuk hogy igy történt, de őszintén bevallva, eddigelé nem ismerjük a bün-bakot. Közönségünket, az eddigi magaviselkedese utáu — erre a szerepre nem állithatjuk oda. Hisszük, hogy az igazgató a lefolyt hét után igazat fog nekünk adni. A közönségtől pedig reméljük, hogy támogatni fog bennünket ebben a feltevesünkben, A bemutatott előadásokról szóló referádánkat adjuk a következőkben : Szerdán bemutató előadásul Sardou hírneves történeti vígjátéka »Szókimondó asszonyság* került szinre. Remek előadásban gyönyörködött közönségünk, mely színültig megtölte a nézőtérét. A pazarul kiállított díszletek a fenyes kostümok es a szereplők művészi játéka egy oly ensemblét tártak elénk, melyhez hasonlót még nem volt alkalmu ik szinh

\zunkban láthatni. A címszerepet Komjáthy ne személyesítette, kit közönségünk színpadra léptékor zajosan megtapsolt. Régi kedvencünket az ily zsanrii szerepben nem volt meg alkalmunk láthatni, s csak arról tett bizonyságot, hogy művészi játéka ebben a szerepkörben is érvényesül. A férjével való együttlét, a fenséges asszonyokkali perlekedes, a Napoleonnal való számla kiegyenlítés, mind megannyi kabínetalakitás volt. Kitűnő alakítást mutatott be még. Komjáthy Napolcon szerepeben. Eltekintve maszkját, mely frappánsul élethű volt, kimagasló művészettel oldotta meg a Napóleonban kitüntetett szenvedelyek minden rrüáncát. Dicsérettel kell még megemlekeznünk Szilágyi (Fuché) Békéssy (Lefebre) és Kovács (rendőrminister) Füredi (Neiperg) nemkülönben Kacér Nina (királynő) és Szillasy Rózsa (Eliz) alakításairól, kik mindanyian méltók voltak a közönség elismeresére. A közönség több izben fejezte ki a szereplőkkel szemben elismerését ugy nyilt színen, mint felvonások végen. Egy oly előadást láttunk, melyet talán a népszínház sem produkálhatott volna jobban. Csütörtökön délután »Az aj honpolgár« ment szép szamu közönség előtt. Sziklay a címszerepben és Szilágyi Gólya szerepében folytonos derültségben tartotta a zóna hívőket. Feltűnt meg Szabó Irma csengő organumával és bájos játékával, ki e kis szerepében is megmutatta, hogy a társulatnak méltó tagja. Este másodszor »Szókimondó asszonyság« került előadásra, Az előadásról ugyanazzal az elösmeréssel írhatunk mint már egy izben, azzal a különbséggel, hogy a közönség cz alkalommal zsufifolásig megtölté a színházat. Fenteken majdnem üres ház előtt adták Váradi Antal pályadijat nyert szomorújátékát »Charitás«t. A címszerep K'aezér Ninának jutott, ki művészetét teljes pompájában ragyogtatLa. Leghatásosabb jelenete a 2-ik ielvonásban volt, hol mint dalnok a király előtt bocsánatot esdekel a száműzött Salamon számára. A közönséget lebilincselte bűbájos játékával, mely egyéniségének teljes diadala volt. Méltó partnerje volt Komjáthy, ki a gőgós, a hatalomért bosszúállásra kész, pártütő Salamont nagy hatással játszta. Megrendítő volt átkozódása utolsó perceiben, eltordulva az Istentől és hirtelen szelidülése, mikor Charitást mellette látva, ahhoz édes szavakat sug. Jó alakítást nyújtottak meg Follinuszné (Anastasia) Komjáthy ne (Zsófia) Szilágyi (Opos) Füredi (László király). Az előadás sikeret a páratlan összjáték, a korhű jelmezek és szép dekoratiók csak emeltek. Szombaton »lvlári« operette került előadásra, melyről jövő számunkban referálunk. KARCZOLAT A mult hétről. Miről is lehetne másról megemlékezni e héten, mint a varosunkban időző és működő színtársulatról. Nagyreszt régi ösmerősök, kiket már az őszi szezonból ösmerünk és mégis olyan idegennek tűnnek fel. Egyik tagban sem találom fel már azt a bohém vért, mely a srineszre vall, mintha metamorfozison mentek volna keresztül. Nagy remenyeket fűztem hozzájuk és csalódtam. Szerencse, hogy nem sokáig tart ez az állapot, mert még az én bohém hangulatom is csorbát sz,en*ed, melyre büszke vagyok, és mellyel imponálni tudok még magamnak. Hja ! nem ugy van ez, mint volt régen ! Pünkösdi királyság, a hol a csörgő sapka talmi aranyokkal van telve! Juj! ha tudnám, hogy én is így meg fogok változni valaha, inkább megtagadnám a személyazonosságomat. Nem is ösmerek a régi jó gárdára, Még néhány nappal ezelőtt Szombathelyen találkoztam velők, semmi bajuk nem volt, és most egyszerre merevek lettek, mintha »Elektra«oan statisták lennének, Szégyeljék magukat! Ezelőtt még csak volt egy kis muri és egy kis cécó, de most még a gondolattól is irtóznak, ha ezt emlegetik. Szolidak lettek, mintha félnenek, hogy egy ily átélt éjszaka után a purgatoriumba jegyzik be a nevüket! Pedig hiába 1 Az ő nevök az; enyémmel együtt ott fittog a »TarLozik« rovatba, azt bünbánással nem lehet oly hamar letörültetni. De máskülönben ís, mit érnek vele, ha itt s zimulálnak, es másutt folytatják a mestersegüket. Fogadják meg az én jó tanácsomat. Ne törődjenek sem mi vet, ne játszanak a szivükkel és folytassák a régi, megszokott életmódjukat. Mit sanyargatják magukat egesz 12 napon át, hisz ezzel csak ártanak az egészségüknek. Nincs elegendő bérlet ? Lelke rajta a ki nem bérelt. Nincs publikum? Majd megboszulia magát rajtuk egy majdan városunkbaérkező ripacs nemzedék. Nincs maecenás ? Az sem baj, majd leszünk mi magunknak maéeerások, addig mig futji, ha nem futja, majd tui a vendéglős Utánunk. Bohém vér ne tagadd meg magadat mert akkor jösz csak igazán a purgatoriomba. Valóban nevetséges látni azt a kimértséget, melylyel a társulat tagjai a vasora »Platz«-ját otthagyják. Alig hogy a »bérletet« megettek meg jóformán körül sem nézhetni, már kong az ürességtől a terem. Hol vannak az aranjuezi szép napok ? Az etteremben éjfélig, a kávéházban hajnalig, zene, mulatság es »Macskajaj« -a próbakon. Pedig nem is oly régen volt. , Egy reményem van ugyan még, hpgy a kezdet nehézségevel küzdünk és' nincs kizárva az eshetőség, hogv még ezen élkeseredetsegem jővá fog fordulni. Hisz sirva vigad a magyar. Az eshetőség pedig nincs, kizárva, mert anyag van hozzá. Együtt van a társaság zöme és azt hiszem, hogy egy »Szeles«-re volna szükség, ki a tüzet élessze. Ott vannak egy csoportban a regi gárdabeliek. csak nincs egy komend is, ki a vezényszót elég hangosan tudná megadni. Még van egy egész hetünk, hogy a megejtett csorbát kiköszörüljük és ^ emélem, hogy nem hagyjuk magunkon a szégyenfoltot. Ha már általánosságban, de egyszer mégis csak ki kell rugní a hámíából, ugy Isten igazában, hogy méltók legyünk a bohém névre és ne hozzunk szegyent a fejünkre.