Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.
1895-05-26 / 22. szám
V. évfolyam. Pápa, 1895 május 26. 22 szam, KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félevre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Annin könyvkereskedésében. Hirdetések Pápa-törvcnyliatóság'? Minden város csak abban az esetben bir létjogosultsággal, ha meg van benne az előlörekvés eszméje. Ebből az elvből indulva ki, lehe telién, hogy oly felfogás akadhatna, mely Pápa városának önálló törvényvényhatósági jog utáni törekvését roszszalná, avagy e célja elérhetése elé akadályokat gördíteni óhajtana. Pápa városának ez a mozgalma nem mai keletű, több évvel ezelőtt már megtétetett az indítvány az önállósításra nézve. Azóta ez a kérdés több izben került felszínre, hogy aztán ismét bizonytalan időre lekerüljön a napirendről és hosszú álmát aludja valamelyik ministeri bureau labyrínthszerü irattárában. Készséggel elismerjük, hogy ily fontos tárgyban elhamarkodva ítélni nem szabad, mindamellett elérkezettnek látjuk immár azt az időt, hogy városunk e régi óhaja teljesedésbe menjen. Sokat meghányt-vetett dolog már ez s igy felesleges ezúttal is felsorolnunk mindama jogcímeket, melyek Pápa városának önálló törvényható* sági joggal való felrunázását mintegy megkövetelik. Tiszta magyar lakosságának józan hazafiusága, meglehetős fokú intellígentiája, szerencsés földrajzi fekvése, kereskedelmi, ipari és gazdasági jelentősége; mindmegannyi argumentum a város önállósítása érdekében. Legnagyobb, legadázabb ellenségünk .icm tagadhatja a tényt, hogy Pápa városa néhány év alatt óriási léptekkel haladt előre. A rohamos külső emelkedés természetszerűleg vonja maga után a lakosság gyors szaporodását, mely szaporodásra jövendő kombinációinkat, jövendő tervezgetéseinket ala* pitjuk. Köztudomásu dolog, hogy közigazgatásunk mai rendszere gyökeres átalakulásoknak néz elébe s Így ha valamely városnak vannak komoly, életrevaló tervei, melyek a törvényhozó testület intézkedését és hozzászólását teszik szükségessé ; ugy a kínálkozó és kedvező alkalom most itt van. Most kell határozni és cselekedni. Felesleges talán itt, felemlítenünk, hogy aspirációink érvényesítésében, melyeket mindig csak a haladás utján iparkodtunk célhoz vezetni, nem egy esetben bénitólag nehezedett reánk a vármegye hatóságának gyámkodása. Elvégre túlléptük már a gyermekévek korát, benőhetett, már a fejünk lágya. Itt az ideje, hogy tudjuak a magunk eszével is gondolkodni ; és midőn a polgárság egyéni megterheketésről van szó ; akkor merőben felesleges és célszerűtlen is egy homogén érdekű hatóságnak, mint a vármegyének szükségtelen és felesleges gondnoksága. Ön n álló törvényhatósággá kell Pápa városának alakulni !. Ez legyen most, a jelszó. Ezt tegye megfontolás, vita és határozat tárgyává a város. Pápa váro£ fejlődése és virágzásának sorsa el van döntve és ezek kétségbevonhatlan bizonyítékot szolgáltatnak arra nézve, hogy Pápa városának meg vannak mindazon feitételei, melyek ügyének önálló, megyei gyámkodástól független vezetésére indicálják, Ezen megindokolt és jelzeit viszonyaink és körülményeink teszik kötelességünkké, hogy előrántsuk az önállóság kérdését a feledés homályából és városi hatóságunk figyelmét ezen nagyhorderejű kérdés megoldására felhívjuk. Az idő és alkalom soha se volt és talán nem is lesz oly kedvező, mint a jelenlegi helyzetben. Rajta tehát : tegyünk és dolgozzunk e fontos cél elérésében. A cél, melyet ezzel elérünk igen TÁRCA. SÍ Egy színésznő életéből. A kis Malonyay gróf, Szever asszony fett omenalis scenája után, mely a telt házat — nyílt színen is tapsra, tombolásra ragadta — sietve hagyta el a páholyát, hogy a coulissák mögött az elsők között gratulálhasson a fiatal szép asszony lélekemelő művészi játékáért. Szever asszony, kit a tar-fejű habitüek altalánosan »a kis hercig« elnevezéssel tüntettek ki, már »en gros« fogadta a bődolatokat, mikor a kis Malonyay gróf — nagy ügygyel-bajjal áthaladva a esoportulatokon — oda érkezett. —- Bravouros játéka — hadarta a grö^ — az egész házat magával ragadta. A kegyed művészete, szép asszony — a tapsok között fejlődik, miként nemes gyümölcs a jó termő földben. Fogadja gratulatiomat !« A kis hercig asszonyka mosolyogva nyújtotta csókra hófehér, puha, gondozott kacsóját, mit a gróf mohó vágygyal emelt szár.tz, színtelen ajkaihoz. —— Valóban — kedves gróf ön a leghívebb bálvány rozója művészi alakításaimnak, Ha jól emlékszem — ez ideig egy jelenetem, szerepem sem volt, miről ön elragadtatással ne nyilatkozott volna. Ön az én örökké hálás publicumom 1 A kis gróf alig palástolhatta zavarát. Röstelte, hogy igy lefőzték, de egy szép asszony még szebb szemeiért szívesen tűrte az efféle csipős megjegyzéseket. A szép asszony tovább folytatta : —• Gróf ur ! nem mennénk inkább a társalgóba ? Itt nagy a léghuzam s könnyen náthát kaphatok. Azután önnel is kívánok »entre nous« beszélgetni. A társalgóban senki sem volt. A gróf fesztelen, megszokott mozdulattal foglalt helyet a szép asszony r mellett, ki egy kissé izgatottnak látszott. — Kedves gróf —- rövid az időm, mert egy félóra múlva jelenetem van. Egy néhány őszinte szavam van önhöz, melyre mint egy »genllement« emberhez illik, őszinte feleletet is várok. Igaz e az a lappangó hir, hogy önnek mennyasszonya van ? Való-e, hogy ön titkos jegyese Vary Alice comtesnek ?« A gróf elsápadt, azonban még ideje korán összeszedve a váratlan kérdő pontoktól szétkergetett tarka gondolatait, higadtan dobta föl monokliját s mosolyogva nezett a szép asszimy szemei közé . . . — Esküszöm, mig sötét, eszbontó szemeibeu szivem boldogságának visszfényét láthatom, mig bajos egvénisegeben, szívhez szóló melodikus hangjában, egekig fölemelő écles bűbájjal finoman takart mosolyában gyönyörködhetem — eszembe sem jut, magam a házas élet súlyos rabláncaira kárhoztatni. Jsmeri elveim, jól tudja mennyire lebilincsel igéző valója, művészete . . . Mesebeli tündérkert a kegyed köre, egy édes álom, melyre éd:s álom visszaemlékezni. E bűbájos kert tündérének rabszolgája én vagyok, ki egy mosolyáért, egy csókjáért örömmel feláldozná jövőjet, üdvösségét . . . mindenet ! Emlékszik-e még első szerelmi vallomásomra ? Játéknak, nagyúri szeszelynek, futó felhőnek tulajdoaitotta. mely pillanatnyi, minden igaz erzelem nélkül. Emlékszik-e ? A szép asszony Üegcs mozdulattá 1 felelt.
