Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-04-07 / 15. szám

tus verésre fektetik a fősúlyt, miáltal intentióit a zenekarnak teljes erejéből szuggerálja. Inkább az arcjátékával, mint a teste mozgásával hat, szóval a zenekar fölött uralkodik. A közönség frenetikus tapssal jutalmazta a zenekart, ugyszinte a karmester szerzőnek a lámpák előtt fejezte ki tetszés nyilvánítását. Ezt követte Nagy Gabriella szavalata, ki Kiss József »Gedővár asszonya« cirnü költeményét szavalta el érzéssel, a közönség zajos elismerése között. A szavalat után újra a Jókai kör zenekarában gyönyörködtünk. A zenekar Kis József helybeli zongoratanár »Intermezzo Synphonia« cimü uj szerzeményét adta elő oly virtuozitással, mely bármely legmagasabb színvonalon álló zenekar becsületére válna. Kis József e szerzeményével fényesen igazolta zeneképzettségét. A zeneszerző Maseagni nyomdokain halad, mi csak becsületére válhatik. A közönség zajos tetszéssel fogadta az »Intermezzot« és szerzőt nyilt szinen kitapsolta. Ezután a »Három női kalap« cimü felvonásos vígjáték került szinre. A főszerepet Barthalos Olga (Jeanne) játszta. Minden mozdulatán meglátszott, hogy otthonos a színpadon. Játékában nem egy műkedvelőt, de egy routinirozott színésznőt véltünk látni, ki az egész közönséget zajos tapsokra késztette. Dicséret illeti még meg Tóth Gizit, ki a szobaleány szerepét ügyesen és hatással játszta. Weber Olga (Lucie) és Baly Jolán (Clarísse) kis szerepeikben méltó helyet foglaltak el a keretben. A férfi szereplők Á'émeth József (Morisset), Körmendy Béla (Gobineau) és Az ágyben nem volt senki. Fehér kis levelkét talált, melyben Vilma arra kérte, hagy szegény anyját ne bántsa miatta, Némán állott egy perczig, mint súlyosan megsebzett vad, azután fellármázta a cselédséget, s szinte orditva kiáltotta az álmos embereknek, hogy fogjanak be a kocsiba, nyergeljenek neki lovat. Mikor a kocsis befutott, ő már nem volt a szobában Dem győzte bevárni,

# lassúnak találta alutást s eszeveszetten rohant el gyalog, egyedül. Künn az őszi eső csendesen hullott; sár, pocsolys támadt nyomában. A szélvihar csak néha tör ki, de ekkor a sárba tiporja a letördelt ágakat. A kétségbeesett ember a viharral fut versenyt, egyik utcából ki, a másikba be ; ott, hol a lámpa homályos fénye előtt elsuhat, sötét árnyéka messze benyúlt az éjszakába. A kutyák tompán, unalmasan vonitottak a tovanyuló árnyék után • , A város végén egy rozoga viskó világos ablaka előtt megállott, bepillantott a kis szobába s ott — egy szőke nő, egy barna siheder karjaiban zokogott. A szomorú párt egyszerre vad, orditás riasztotta fel . . Az orditást hallották, aztán ismét néma lett ratnden, mint az éjszaka, mint a temető. Szemere Márton (Richárd) a közönség tapsaiból méltó részt vehettek ki maguknak. Az estély műsorát az »Előképek« fejezték be. »Az aranyos nagymamák« melyben Lázár Vilmácska és Pakrőcz Vilmácska szerepeltek, »A szerencsétlen és a szerencsés kérő,« melyet Eanauer Sarolta, Horler Józsa, Wittmann Honor, Gulden Rezső, Éeguly Dezső és Steinberger Bruno alakítottak. Az élőképek mindegyike gyönyörű látványt nyújtottak a közönség nek, mit a zajos tapsok is fényesen igazoltak. Második estély. A színház nézőtere mondhatni majdnem ugyanazon közönséget foglalta magában, és ugyanazon elismeréssel adózott a megjelent közönség a szereplőknek, mint az előző nap estélyén. Nem vélünk az előző estély fényes eredményéből semmit sem levonni, ha azt állítjuk, hogy ezen estély siker tekintetében jóval tölülmulta azt. Nem az egyéni impressio, de a közhangulat mondatja ezt velünk. Az estély műsorát újra a Jókai kör zenekara nyitotta meg, előadva Franki »Concert Nyitány«át. Az orkeszter Gáthy Zoltán karmester vezetése alatt csak bizonyságot tett a mult estélyről adott referádánknak. Precíz, összevágó és kiíogástalan hangszine; zettel játszott, mi a közönséget zajos ; tapsokra és folytonos újra kiáltásokra 1 késztette. Az »ujra« elmaradt és következett az estély »piéce de resistance«ja a műkedvelői előadás. Szinre került »Egy nő, ki az ablakon kiugrik« Seribe 2 felvonásos vígjátéka, oly előadással, melyet nem műkedvelőktől, de egy elsőrendű színtársulattól sem várhattunk jobban. A pompás kis vígjáték nem épen könnyen előadható darab, hisz jellemmé kell alakítani és ki kell dolgozni benne a legtöbb szerepet. Annál nagyobb dicséret illeti tehát műkedvelőinket, hogy összevágó, élvezetes és sikerült előadást tudtak felmutatni A főszerepet Pentz Mariska (Gabriella) játszta oly routinnal, minőt csak elsőrendű színésznőtől várhatunk. Sok tanulmányt Igénylő szerepét nagy ügyességgel és sikerrel oldotta meg. A közönség ügy nyilt jelenetekben mint a felvonások végén zajos és frenetikus tapsokkal jutalmazta. Kis Vilma (Rózsi majorosné) szintén elemében volt. Már több izben volt alkalmunk őt a színpadon láthatni, de ily művészi temperamentumot nem árult el. Minden jelenete hatásos volt s több izben nyilt jelenetben nyert a közönség részéről elismerést. Pentz Eliz a büszke grófnő szerepét élethűen ábrázolta* Minden mozdulatán meglátszott, hogy szerepét átérezte s otthoniassan érzi magát a színpadon. Tapsokban ő sem szenvedett hiányt. A'euhauser Imre a báró szerepében kitűnő alakítást mutatott be. Csinos alakja jó organuma és helyes maszkja képesítették erre a szerepre, melyet ő bravourral meg is oldott. Körmendy Béla (Jenő) szerepkörében érezte magát s annak minden tekintetben meg is felelt. Jobb kedvvel és nagyobb ambitióval játszott mint előző estén, mert ezen szerepkörben otthoniasnak érezte magát, mig a tengerész kapitány organurnával sehogysem tudott megbarátkozni. Nehéz szerepében kitűnő volt és többször tapsra és éljenzésre ragadta a publikumot. Fekete Pál, a néma inas szerepében zajos derültséget keltett, mit az ügyes maszkjának tulajdonítunk. Fényes sikere volt a műkedvelői előadásnak, és a függöny legördülésekor többször hívták lámpák elé az öszszes szereplőket. Az estélyt az »Élőképek« bemutatása zárta be. Alakításra került »A féltékeny« Margittay festménye után, Unger Izabella, Wittmann Olga és Varga Rezső által. »A modern Párizs« alakítva Harmos Etelka, Jakubovich Marián, Wittmann Olga és Zámbó Béla által. Végül »A kettős lecke« alakítva Tóth Jolán, Wittmann Honor, Gulden Dezső és Tauber Ödön által. Az élőképek fényes sikerét igazolják azon tüntető tapsok, melyek a közönség részéről minden egyes alakitásnál elhangzottak. Előadás után a jelenlevők nagyrésze a Jókai kör helyiségébe vonult, hol társas vacsorához ültek Vacsora után megindult a táncz, a melyet ritka jókedvvel és fáradhatlanul éjfél után i óráig járták. Fényes sikerrel végződtek tehát az estélyek s így azt hisszük mindnyájunk érzelmeit tolmácsoljuk, ha kérjük, hogy a Jókai kör minél több ily estélyek rendezésével, fejlesszen társadalmi életünket. 1 KARCZOLAT Ü A mult hétről. Érdekes estélyekről kell beszámolnom e héten, melyeket a Jókai kör rendezett mult szombaton és vasárnap a városi szinházban. Nem tartozik hivatásom körébe, hogy részletes es hű képét adjam ez estélyeknek, mivel ez inkább a tudositó kollegám szerepkörébe vág, de mindazonáltal igyekezni fogok amennyire csak lehet és rovatom határa engedi a£ estélyek érdekes és epizodszerü jelenségeiről tárgyilagosan megemlékezni. Mindkét estélyen nagyrészt csak a kör tagjai vettek részt, mivel a nagy közönség már hozzá van szokva, hogy az ily estélyeken nincs számukra hely, és nem is próbálkoztak a színházba tolakodni. Csak az estélyek után való napon értesültek, hogy a »zsuífollás« elnevezéstől ők mentettek meg a színházat, de akkor már késő volt Horváth főszolgabíró, ki büszke szokott lenni