Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-04-16 / 16. szám

plasztikával rendelkezik. Megjelenése tetsze­tős, organuma kellemes, játéka korrekt és finom. Közönségünk rokonszenves fogadtatás­ban reszesitette és több alkalommal nyilt jelenetekben is adott elösmerésénelc kifejezést. Méltó partnerje volt Lomniczy (Miklós) kit most először volt alkalmunk szerep körében lát­hatni. Megjelenésére és hangjára nézve pompás hős szerelmes. Pártos Etetheti (Judith) nem csa­lódtunk, midőn mult alkalommal tehetséges színésznőnek dektaráltuk. Mai alakításával csak fokozta ezen meggyőződésünket. A máso­dik felvonásban Breznay Annával való talál­kozási jelenetben mindketten brillíroztak. Lé­vay, Csókáné Szentmiklósy az est sikerében osztozkodtak. A va sgy áros. Ohnetnekszínpadunkon már több ízben előadott hatásos színmüvét szerdán adták distinguált közönség előtt. Az előadás határozott sikert aratott, s gratulálha­tunk az igazgatónak perfekt drámai személy­zetéhez. Breznay Anna Clairt művészi alakí­tásban mutatta be. Szerepét minden izében átgondolja és átérzi. Pártos Etel, ki Athenais szerepét adta, napról napra jobban megked­velteti magát. Csókáné a marquisnét személye­sítette. Kitűnt discrét játékával és megnyerő modorával, melyet minden alkalommal nála tapasztalunk. Lomnicy (Derblay) elemében volt. Szerepének hatásos jeleneteit kellőkép tudta érvényre emelni. Dobó, Kovács Kornélia és Szentmiklósy szerepeiknek megfeleltek. Adolovai nábob leánya. Her­czeg Ferencz óriási sikert aratott színmüve, mely a budapesti nemzeti színházban nemrég került először színre, nálunk csütörtökön mu­tatta be a társulat telt ház előtt. Herczeg ki rövid idő alatt az országban oly nagy hír­névre tett szert mint tárczairó, ezen színmü­vével a modern társadalomból merített ala­kok sajátszerű felfogását karakterizálja. S ez minden tekintetben sikerült is neki. A fővá­rosi sajtó annak idejében a legnagyobb elis­•meréssel emlékezett meg e darabról. A sze­replők mindegyike, dacára, hogy a darab betanulására oly kevés idő állott rendelkezé­sükre, kifogástalanul játszott. Dicsérettel kell meg emlékeznünk Breznay Annáról ki Vilma szerepében kitűnő alakítást mutatott be. Lom­uiczy snájdig Tarján volt. Meglátszott rajta, hogy szerepének tanulmányozására nagy gon­dot fordított. Pártos Etel méltó helyet foglalt el a darabban. Hidassy a hadapród szerepé­ben folytonos derültséget keltett. Szentmiklósy nagyon fiatal százados volt. Csókáné Lévay és Dobó a darab határozott sikerét minden te­kintetben előmozdították. Az ember tragédiája. Madách e remek darabja tegnap szombaton került színre. A darabról jövő számunkban referálunk. Senitsünk! Adakozzunk! u Megyénk székhelye Veszprém városa a lángok martalékává lett. Még néhány nap előtt virágzó város, ma már csak füs­tölgő romok vannak és a káter tenger fe­lett ott lebeg a pusztulás, a nyomor szo­morú képe. Gazdag emberek koldusbotra, szegény emberek pedig hajléktalanná lettek néhány óra alatt. Pápa város és vidéke közönségéhez emeljük fel szavunkat, ahhoz a közönség­hez, ki annyiszor vetekedve vett részt a humanismus és a jótékonyság munká­jában. Mi vagyunk első sorban hivatva e szörnyű szerencsétlenségben Veszprém váro­sát támogatni. Siessünk kenyeret és hajlé­kot adni a nyomorban szenvedő embertár­sainknak. Rendezzünk gyűjtést és adakozzon minden egyes polgár tehetsége szerint. A legcsekélyebb összeg is nagyra nő ott, hol a jótékonyság és humanismus magasztos | eszméje az uralkodó cél. Mutassuk meg, hogy azok, kik Pápa város és vidéke jóságáról és humanismusá­ról mindig elismeréssel nyilatkoztak nem is ! csalódtak. Itt van az alkalom ragadjuk meg azt, mert ha valaha, ugy a jelen eset az, midőn a humanizmus gyakorlásában zászlóvivőként kell szerepelnünk. Adakozzunk és gyűjtsünk Veszprém tüzkárosultjai részére! Szerkesztőségünk adakozásokat kész­séggel elfogad, s azt hirlapilag nyugtázza. * Weszgsrém lángokban. Csütörtökön délután 5 ómkor azon rémhir keringett városunkban, hogy Vesz­prém lángokban áll. Biztosat azonban nem tudtunk mig végre Teuffel Mihály tűz­oltó főparancsnok sürgönyt nem kapott az alispántól, melyben tudatja, hogy Veszprém városát pusztulás fenyegeti s segélyért folyamodik. Teuffel Mihály főparancsnok rögtön intézkedett s 18 emberrel felszerelten Kis­Czellig a rendes vonaton, Kis-Czelltől pe­dig külön vonaton, — melyet az alispán ur sürgönyileg a tűzoltók rendelkezésére bocsájtott — Veszprémbe utazott. Éjfélkor érkeztek tűzoltóink Veszprém­be, de már akkor Veszprém városa már lángtenger képét nyújtotta. Oltásról és a tüz lokalizásáról a lángban álló terület óriási kiterjedése és főleg vízhiány foly­tán, nem igen lehetett szó. Tűzoltóink reggeli 10 óráig segédkez­tek a mentésben, és a déli vonattal visz­szaérkeztek. Tudósítónk ki szemtanuja volt a tűz­nek következőleg értesit bennünket a tűz keletkezéséről és terjedéséről: A tüz egy óratájt ütött ki egy kőkép­utcai csizmadia házában. A Kőkép-utca a vasútról a városba vezető Palotai-ut egy mel­lékutcája, melynek alacsony házaiban nagyob­bára szegény mesteremberek laknak. A va­gyonosabb osztályból egyedül Beukő István városi tanácsos csinos, földszintes háza áll ezen a környéken. A tüzet csak akkor vették észre, mikor a lángok már a ház födelén csaptak ki. Mire az őrtoronyban a harangot félre verték, rövid néhány perc alatt a tüz már a két szomszé­dos utcára is átharapózott s az erős északi szél nemsokára beláthatatlan terjedelművé tette a ropogó lángtengert. Három óra tájban már a Kőkép-utcán kívül az egész Cserhát-utca és a széles Pa­lotai-ut felső része is teljesen lángokban állott. A Palotai-ut leégett részén vannak a város legtekintélyesebb lisztüzletei, néhány nagy füszerkereskedés, korcsmák, kávéházak és egy egész sereg apró bolt. Itt van a két nagy Rothauzer-féle terménykeraskedés, a Petőfi-kávéhnz és töhb szatócsüzlet. Mindezek az épületek egyszerre lángba borultak. A tüz rövid percek alatt átcsapott az utca túlsó fe­lére is, melynek házai a város nagy vásárte­rével érintkeznek. Három óra után a tüz a Palotai-ut túlsó feléről, hol többnyire vagyonosabb ke­reskedők laknak, hirtelen átcsapott a nagy Vásártér belső felére, s az egész óriási térség rövid percek alatt lángba borult. A város gazdagabb kereskedőinek ga­bona-raktárai, a nagy dohányraktár, egy csa­pat magánház lángja növesztette itt még a tüz területének határait. A fabódék, a Szarvas­hoz címzett vendéglő, Szabó Imre, a város országgyűlési képviselőjének szép emeletes háza hamuvá égett s 80—90 ház állott egy­szerre lángokban. A posta- és távíró-épület egész kör­nyéke lángokban állott, s óriási erőfeszítés kellett ahhoz, hogy magát a postát meg­menthessék. A Vásártérői a tüz a báró Todesco­féle nagy fadepotba csapott át, a hol a fel­halmozott több ezer ölnyi fatömeg egyszerre kigyuladt. Ugyancsak kigyuladt a Weisz-féle szomszédos tótvázsonyi tüzifaraktár is. Ezek a raktárak még a késő éjjeli órák­ban is égtek, de ezekkel nem törődött senki, mert a depotok a Balog-tó mellett levő sza­bad mezó'séggel érintkeznek, a merről nem volt imminens veszedelem. Este nyolc órára már 120 ház állott lángokban. Á vásártér túlsó részén a tüz a zsidó hitközség szép templomát is fenyeget­te, de ez nem égett le. Az egész háztömeget, mely a szélvész irányában állott, a tüz menthetetlenül el­pnsztitotta. A legnagyobb baj az volt, hogy a tűz­oltóknak nem állt rendelkezésükre elegendő vízmennyiség, s hogy a lakosság többi része, mely teljesen fejét veszítette, nem bírt segíteni a mentés súlyos munkájában. A lángokat a szomszédos falvak lako­sai is észrevették, s az esti órákban a ká­dártai, rátóti, füredi tűzoltóság és sok száz szekér ment be Veszprémbe, tűzi fecsken­dőkkel, mentési eszközökkel fölszerelve. De mentésről már ekkor, a lángban álló terület óriási kiterjedése folytán, nem igen lehetett szó. A lángokban két ember életét vesztette. Sokan súlyos sérüléseket szenvedtek. Számos család lett földönfutóvá. Több mint 1000 ember áll hajléktalanul. Sok te­hetős kereskedőnek mindene odaégett. A kár megközelítőleg legalább 500,000 írtra tehető. A pusztító elem, mely Veszprém vá­rosa nagy részét elhamvasztotta, még tegnap nem volt megfékezve. A vészharangok egyre konganak és Ő v á r y orsz. képviselő, tűzoltó főparancsnok emberfeletti munkát végez a tűzoltósággal, hogy a pusztító tüzet elnyomja. A borzasztó szélvihar, mely oka volt a nagy szerencsétlenségnek, a tegnapi éj folya­mán kissé csendesült, de meg nem sziint. Sok szegény család, mely mindenét el­vesttette, szabad ég alatt nyomorog. K o v á c s Imre polgármester tegnap reggel dobszóval szólitoita fel a jelentkezésre azokat, akik rögtöni segedelemre szorultak. * * * Lapunk zártakor vettük tudósítónktól a következő ujabbi tudósítást. Péntek délután 3 óra tájban ujabb tüz ütött ki a cserhát városrészben. A lakosságot őrült rettegés fogta el. A segélyre érkezett tűzoltók már mind hazamentek a veszprémi tűzoltók pedig már teljesen ki vannak me­rülve. A tüz roppant gyorsasággal terjedt s mintegy 70 házat hamvasztott el. Köztük a lutheránus templomot, az izr. iskolát. Az úgy­nevezett cigánydomb tökéletesen leégett. Esti 7 órakor a tüz lokalizálva látszott s a lakos­ság nyugodtabb lett. Egyszerre azonban újra megkondult a vészharang. A rémület ekkor tetőpontját ér­te el. Egy uj negyedben a püspökkerttel szem­ben ütött ki a tüz és a vármegyeházat is fe­nyegette. A palotai-utca két sora két tűzfal, melyek között jajgatva és szaladva rohannak a szerencsétlen emberek. Leégett a Petőfi könyvnyomda, a Szabadi-utca teljesen el­pusztult. A városi kórházat roppant erőfe­szítéssel sikerült megmenteni. A jutási pusztáról is jeleznek tüzet, de mindenki saját maga magával van elfoglalva. A szél 9 óra tájban elcsendesült, s azon re­ményben voltunk, hogy sikerülni fog végre valahára a tüzet lokalizálni. Egy óra múlva nzonban újra félrehúz­ták a harangokat. Most a temetőhegyen ütött ki a tüz, öt szalmafedelü ház égett le. A vá­rosban elterjedt azon hir, hogy a tüzet gyuj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom