Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-04-09 / 15. szám

lat kötelékébe s ig-y az igazgató kénytelen volt az elsőrendű szerepeket másodrendű tagoknak kiosztani. A közönség tájékozásául emlitjilk fel ezt, nehogy azon hitben legyenek, mintha a színigazgató a közönség bizalmával visz­szaélt volna. A legjobb hiszemben jelezte ő a tagok névsorában ezen elsőrendű ta­gokat, de ezek legutolsó pillanatban a szín­igazgatót cserben hagyták s máshová szer­ződtek. Ők meg lesznek büntetve az igaz, de ezáltal a mi közönségünknek nincs meg az elégtétel. Mint biztos forrásból értesülünk az igazgató intézkedett ezen hiányok pótlására és rövid időn belül a társulat kiegészítve lesz. Addig pedig legyünk elnézők a szín­igazgatóval szemben, kinek minden törek­vése oda fog irányulni, hogy irányába ed­dig tanúsított bizalmat a jövőre is kiérde­melhesse. Eltekintve ettől a társulat igen jó erőkkel rendelkezik. Hogy eddigelé még nem volt alkalmunk precis előadásokat látni, azt csakis azon körülménynek lehet be­tudni, hogy a társulat nagyobbrészt uj ta­gokból van szervezve s phisikai lehetetlen­ség ily rövid idő alatt egy kompakt egé­szet alkotni. Nagy feladat vár ugyan a társulatra, mert közönségünk a legutóbb körünkben időzött Makó Lajos első rendű színtársulata által elkényeztetett, de hisszük és remél­jük, hogy Dobó Sándor színigazgató tár­sulatát rövid időn belül szervezve, közön­ségünk igényeit ki fogja elégíthetni. Mielőtt még heti referádánkra átté­rünk, figyelmeztetjük az igazgató urat a zenekar kiegészítésére, mert ily zenekarral, dacára a karmester fáradhatlan önfeláldo­zásának, precis operette előadások nem pro­dukálhatok. * * * levelet . . . elolvastam, az egész világ, lá­baim innogtak, szemeim elhomályosultak. Hallgassák mi vau benne: Nagyságos asszonyom! A férje számára nálunk megrendelt, pa­puesmintákból leszek bátor délután néhány ujabb mintát fölvinni. Remélhetőleg ked­ves férje ismét távol lesz. Kezeit csókolva M é r y Márton cég megbízott. Oh én ostoba! Hogy is tehettem föl róla, ő a bárány, az ártatlan bárány, ki név­napi meglepetésül a rég óhajtott papucscsal akar kedveskedni. Igen, hozzámegyek, bocsánatot kérek tőle, megmondom neki, hogy csupán az iránta érzett forró szeretetem folytán vagyok oly féltékeny, hogy ne haragudjék. Tudom, hogy megbocsát, beösmeri ő is, hogy soha sem vádoltam , nem mondtam rosszat róla sohasem, s hogy kiabáltam, an­nak csak heves természetem az oka. Megkérem, megbocsát, lesz papucs; ti pedig férjek vegyetek rólam példát s ne le­gyetek féltékenyek! Pollatsek Frigyes. lff Húsvétvasárnap délutáni előadá­sul „A diurnista" Kövessy Albert bohó­zata került szinre. Sanyaró Vendelt Hidas sy Kálmán alakította. Élethűen adta a „Borszeni Jankó" figurájának mását. Melette kitűnt Lomniczy Béla, aki Kecskési Menyhért nősza­bót derültség mellett játszta. Szigethy Lujza Csalogány Zelma divatárusnőben határozott sikert aratott. Megemlítést érdemel még Né­meth János, (Huber bérkocsi tulajdonos) kiben színészi tehetséget vélünk látni. Feltűnő rossz hatással volt reánk a zenekar, de azon re­ményben, hogy a délutáni előadásokra nem fektetetik oly nagy suly azt esti előadásra hagytuk fel megjegyzéseinket. A madarász. Zellner e kedvelt zenéjü és hamar népszerűvé vált operettjével mutatta be magát a társulat a tulaj donképeni szín­házlátogató közönségünknek húsvétvasárnap estéjén. A nézőtér megtelt diszes közönséggel. Az előadás eltekintve néhány szereplőt oly deprimálólag hatott közönségünkre, hogy vol­tak többen, kik az előadást ott hagyták. A zenekar eltekintve, hogy kevés tagból áll, ha­misan játszik. Ha az igazgató nem intézkedik a zenekar szervezését illetőleg ugy legjobb lesz az operettet a műsorról levenni, mert ily előadásokkal nemhogy a közönség rokon­szenvével, de határozott ellenszenvével fog ta­lálkozni. Szigethy Lujza. Postás Milka egyik force szerepében mutatta be magát. Hangja igen kellemes, színpadi megjelenése megnyerő, játéka eleven. Közönségünk régi kedvencét rokonszenvesen fogadta. Dobó Sándor Csörsz báró szerepében kitűnő alakítást mutatott be. Brrleszk komikumával folyton derültségben tartotta a megjelent publikumot. Pártos Etel a fejedelemnő szerepét adta. Színpadi meg­nyerő alakjával és kedves játékával könnyen megnyerné rokonszenvünket, de hangja hatá­rozott gyenge és nem kolaratour énekesnő. Máskülönben is rekedt volt mi a darab si­kertelenségét fokozta. Ily kritikát mondha­tunk Nagy Gyida Szaniszlójáról is. Hangja kellemes de gyenge. Kezdő színész kinél még hiányzik az iskolázottság. Rajcsány A. Mada­rász szerepében nem aratott sikeré. Van ugyan szép hanganyaga, de nem tudja érvényre juttatni. Játéka félszeg volt és erőltetettt. Az egész előadás dacára Szigethy és Dobó min­den igyekezetének vontatott volt, a kar gyenge, a zene kritikán aluli s evvel az operette bemutató jellemezve van. Hisszük és remél­jük azonban, hogy az igazgató sürgősen fog intézkedni egy koloratour és egy tenor meg­szerzése végett. Ne hagyd magad S chles in­ge r bohózat húsvéthétfőn délutáui előadásul került szinre. A széreplők közül Szigethy, Pártos, Csókám', Lomniczy, és Dobó érdemel­nek említést. Apja leánya. Vidor népszínműve hétfőn este szép számú közönség jelenlétében játszódott le. Ez előadás már sikerültebbnek mondható mint a Madarász. Ugy látszik, hogy a társulat tagjai a népszínmű és víg­játékokban sokkal otthoniasabbpn érzik ma­gukat mint az operettben. Lassanként talán össze fognak szokni a tagok egymáshoz és kerekded precis előadásokat fognak produ­kálni. Szigethy Lujza, Pártos Etel, Csólcáné, Dobó Sándor, Szentmiklósy és Németh János mindannyian megfeleltek szerepeiknek s kö­zönségünk elismerésének több ízben adott ki­fejezést. A pezsgő. Murai Károlynak a fővá­rosban is senzatiót keltett 3 felvonásos víg­játéka szerdán került gyér közönség előtt színre. A darab egyik legjobb szerepét Pártos Etel, (Lotti) játszta. A mily hidegen fogadta közönségünk eddigi felléptét, oly elösmerőleg nyilatkozott felőle a mai szerepében. Szép megjelenésével és feltűnő garderobejával im­ponál. Kellemesen társalog, játéka diskrét és színpadi routinra vall. Kár, hogy koloratour partiekra vállalkozik, midőn ily szerepkörben határozott sikert biztosithatna magának. Mél­tó dicséretet érdemel Csókáné Julin ki Özv. Habnét ábrázolta. A szó szoros értelmében színésznő. Otthon érzi magát a színpadon, i Megnyerő külseje és rokonszenves játékával rövid idő múlva mint a közönség kedvenoét fogjuk ösmerni. Lomniczy (Hóka Ottó) nem szerep körében mozgott. Lévay (Polka) ügye­sen tudta érvényre emelni kis szerepét. Dobó Sándor (Hóka Tóni) mint rendesen megfelelt szerepének. Kovács Kornélia a naiv bakfist és Hidassy Kálmán az önkéntes úrfit a kö­zönség rokonszenvesen fogadta. A kis m o 1 n á r n é. Újra operette. Stojanovits 3 felvonásos operettje gyér közön­ség jelenlétében csütörtökön került szinre. Ez előadásról sem mondhatunk egyebet mint a bemutató Madarász előasásáról. Kínosan hat közönségünkre ily szervezetlen operette társulat. Bár Szigethy mint fejedelem hercig játékával, Dobó Gerstl művészies alkotásával és Németh ügyes és talpraesett mókáival, igye­keztek a darabot megmenteni, nem sikerült. Nem volt ki Czelesztát, nem volt ki Oláht, személyesítette volna. A zenekarról nem is teszünk említést, mert ez nem is méltó em­lítésre. Mi várunk türelemmel még egy rövid ideig, csak ajánljuk az igazgatónak, hogy in­tézkedjék minél előbb, mert a közönség tü­relme is bir határral. A próbaházasság. Gerő Károly óriási feltűnést keltett énekes vígjátéka, mely a fővárosban és minden vidéki színpadon sen­zációs sikert és tüntetést aratott, tegnap szom­baton került zsúfolt ház előtt szinre. Az elő­adás folyamáról nem adhatunk tudósítást, mi­vel lapunk zártakor még az előadás javában folyt s igy csak a jövő számunkban fogunk ez előadásról megemlékezni. KARCZOLAT. A mu!i hétről. Azt kérdezte e napokban tőlem egy uri ember: Nos Frici barátom e héten tudomá­som szerint nem volt sem Bécsben sem Buda­pesten, kíváncsi vagyok miről fog e héten kar­colatot írni. Eleinte nem voltam biztos, váljon iró­niával, vagy pedig titkos journalistikai kém­mel — mert ilyenek utóbbi időben gomba módra vannak városunkban — van dolgom, tehát egyelőre adós maradtam a felelettel ajánlva neki a „Pápai Közlöny" legközelebb megjelenő számának elolvasását. Minthogy pedig adósa nem akarok sen­kinek maradni (kivéve szabóm és suszterem­nek) tehát megadom kérdésére a feleletet, még pedig soha könnyebben mint e héten. Oly zajos volt e hét, hogy tulajdonkép azt sem tudom, hol kezdjem. Talán legjobb lesz sorrenndben kezdeni. Feltámadás a keresztényeknél, húsvét az izraelitáknál. Ünnepi ruhát öltött az egész város. Húsvétvasárnap az aszfalton és a vár­kert oldalán alig lehetett megmozdulni. A közlekedés a szemközt jövők és menők között csak „nagy balance"-al volt lehető. Mielőtt a húsvéttal leszámolnék meg kell említenem, hogy a tradicinális „öntözés" sem maradt el. A fin de siéle hozta magával, hogy nem kora reggel — mint az régente szokásban volt — hanem a délelőtti órákban tegyék meg a benfentesek az illető családoknál láto­gatásokat. Nem nagy kárt csináltak a ruhákon, csak markírozták az öntözést. Nem az öntö­zés volt a cél, hanem .... Ha nem volna oly puskaporos és nyi­latkozatos a levegő nem pontoztam volna ki e mondatot, de igy jobbnak látom ezt igy s inkább áttérek a hét másik és ritka esemé­nyére. Eljegyzések in infinitum. Ha az utcán fiatal leányokat nőtlen fiatal emberrekkel lá­tunk, ugy egy-két hét múlva bizton eljegy­zik magukat. E héten is nem kevesebb mint 5 eljegyzés történt. Ha igy folytatódik ugy direkt e czélra „Hymen Ujság"ra lesz szüksé­günk. Szerkesztőről nem kell gondoskodni, akad Pápán quantum satis. Hogy mi okozza városunkban ezen el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom