Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.
1893-08-06 / 32. szám
Kölcsönös bemutatások után, mely alkalommal a rabbi nejének egy gyönyörű virágcsokrot nyújtottak át. a menet megindult a kijárat felé. A rendezőség hivatásának megfelelőleg a menet rendezésére a szükséges intézkedéseket megtéve, a közönség folytonos éljenzése! közt megindultak lassú léptekkel a város felé. A menetet három rendező lóháton vezette, kiket a pápai iparos gyámolító egylet és a Yáhrmann Mór egylet tagjai gyalog követtek. Az első kocsiban Mészáros Károly rendőrkapitány és Kende Ádám dr. városi képviselő ültek. A második kocsiban Róth M. A főrabbi, Mayersberg Salamon hitk. elnökkel foglalt helyet. A menetet egy beláthatatlan kocsisor láncolata re kesztette be. A városba érve a város közönsége tömeges csoportokban várta a menetet s folytonos éljenzéssel fogadták a rabbit. A házak az erkélyek mind tömve voltak kíváncsiakkal, kik az uj rabbi iránt érdeklődtek. A menet a hitk. templománál állapodott meg, a hol is az uj rabbi székfoglaló beszéde volt programmba véve. Mig a rabbi a templom mellékhelyiségébe tért rövid imát mondandó, addig a templom bejárata valóságos ostromnak volt kitéve. Mészáros Károly rendőrkapitány és segédkezésére kirendelt rendőröknek csak nagy nehezen sikerült a rendet fentartani. A templom ezalatt zsúfolásig megtelt férfi és hölgyközönséggel. Városunk notataszitva őt magától, a haldokló kebelére borul. A könnyek elfőj ták szavát s a vadul tomboló vihar zúgása elnémitá a szerencsétlen Margit zokogását, görcsösen átkulcsolja karjaival a haldokló iíjut, kinek sebéből csak ugy omlik a Yér. — Bélám! Edes egyetlenem! Ne halj meg, ne hagyj el! Élni akarok érted, veled, hogy boldogítsalak lángoló szerelmemmel, tied életem, szivem, szerelmem! Nem felelsz? Hadd tegyem kezem szivedre . . . Ugy-e értem ver még mindig? Ugy-e szeretsz? oh egek ! Nem dobog többé. Te meghaltál értem, kit szerettél. De megboszulom halálodat, mert még a sírban is imádlak, szeretlek és utolsó sóhajom, imám a te neved s szerelmed lesz. Megállj Béla ! Követlek — utánnad megyek. Szólt és visszatért a kastélyba. A vihar lecsöndesült, a nehéz felhőket szétkergeté a szél, kiderült az ég s a csillagok rezgő fénye bűvösen világitá meg a kastély homlokzatát. Margit a mint szobájába ért, körültekintett még egyszer — utó Íj ára. A rózsás lámpa azelőtti félhomálya olyan sápadt volt s a kandallóban elhamvadni készülő parázs fel-íéllobbanó kékes lángja mintha csak jelezni akarta volna a haldokló életét. Margit íróasztalának fiókjából egy kis damaszk tőrt vett elő, melyet keblére rejtve újra lesietett az erkély lépcsőjén a lugasba halott kedveséhez. Megáll, egy pillanatig némán tekint a márvány arcra, aztán dalra nyílnak rózsás ajkai, dalra, mint mikor a hattyú lelke égbe költözik. Fájó bucsu és az édes viszontlátás reményének bűbájos kifejezései egyesültek e hangokban. A szegény Margitnak hattyúdala volt ez! Pollatsek Frigyes. bilitásai közül ott láttuk: Fenyvessy Ferenc dr országos képviselőt, Veber Rezső jószágigazgatót, Horváth Lajos főszolgabírót, Mészáros Károly r. kapitányt s. t. b. A rabbi elvégezve imáját, a templomba jött kíséretével, hol Marton Ignác iskolaszéki igazgató fogadta az oltár lépcsőjén. Német nyelven tartott kissé hosszura nyújtott üdvözlő beszédében a lelkipásztor magasztos hivatására emlékeztetve, felhívta a rabbit a szokásos székfoglaló beszédének megtartására. A rabbi engedve a felszólításnak a szószékre lépett s majdnem egy óráig tartó beszédjében körvonalozta működésének irányelveit. Jó benyomást tett a hallgató közönségre a rabbinak beszédje elején a királyi családra ugyszinte a hazára, parlamentre, megyére ós városra mondott imája és Istentől kikért áldása. Az egész beszédet a megjelent közönség ;t legnagyobb érdeklődéssel hallgatta végig, melynek befejeztével a hallgatóság éljenzéssel tört ki. Á rabbi beszédjével igen jó benyomást tett a hallgatóságra s általános megelégedettséget szült. Beszédje után ítélve igen müveit s mi legfőbb igen liberális emberre vall. Reméljük, hogy az is marad s nem fogja magát környezetétől befolyásoltatni. Este szűkebb körű esteebéd rendeztetett a rabbi tiszteletére, melyen csakis a hitk. kipróbált férfíai vettek részt. A társaság reggeli 2 óráig volt együtt kedélyes hangulatban. Igy fejeződött be azon örömnap, melyre nemcsak a rabbi, oe a hitk. minden egyes tagja szíves örömesd fog megemlékezni. A pápai honvédszobor ügye. A pápai honvédszobor bizottsága f. hó 2-án — szerdán — délelőtt 11 órakor a takarékpénztár nagytermében Fenyvessy Ferenc dr. orsz. kepviselő elnöklete alatt teljes gyűlést tartott. Fenyvessy elnök, midőn örömmel üdvözli a megjelent bizottsági tagokat, az ülést megnyitottnak mondja és a gyűlés napirendjére tér át. Elnöki jelentésében tudatja, hogy Veszprémmegye — mint ilyen — 300 foI rintot szavazott meg a felállítandó szobor javára, mely összeg már folyósítva is lett. Sajnálatának ad azonban kifejezést azon érdektelenség felett, melyet a veszprémmegyei községek a gyűjtés alkalmával tanúsítottak. A szétküldött ivek beérkeztek ugyan, de oly csekély összeg gyűlt egybe, í mely körülbelül a — semminek felel meg. Rosszalásának ad kifejezést a veszprémmegyei községek ezen negligens eljárása felett már azon okból is, hogy mig más hazai szobrokra (Baross, Arany) való gyűjtések alkalmával nagy összegekkel járultak, s tevékeny részt vettek, addig a | saját megyéjükben felállítandó szoborra majdnem semmit sem áldoznak, de nem is érdeklődnek iránta. (Mit is kívánunk mást Veszprémtől, | ha Pápa érdekében kell valamit tenni?) A szobor felállítására még hiányzó 1000 forintnak beszerzésére gyüjtőivek kibocsátását javasolja és ez érdemben felhívást intézni a közönséghez. 0 s v á 1 d polgármester a gyüjtőivek szétküldését magára vállalja s reméli, hogy rövid időn belül a hiányzó 1000 forint egybegyűl. Fenyvessy még egy nyári mulatság rendezését is ajánlja, melynek tiszta jövedelme ezen hiány fedezésére lesz fordítandó. A bizottság a mulatság rendezésére, ugy szinte a felhívás elkészítésével Fenyvessy elnököt bízza meg. A szobor felállítására vonatkozólag az elnök javaslatára a bizottság határozatilag kimondja, hogy a pápai honvédszobor 1994. év junius hó 21-én mint az ihászi I csata 45 éves évforduló napján lesz a pápai főtéren leleplezve. Több tárgy nem lévén napirenden a gyűlés Fenyvessy elnök éljenzése mellett oszlott szét. A honvédszobor ügyében a következő felhívás lett a közönség körébe kibocsájtra: A pápai honvédszobor bizottság felhívása. Polgártársak! 1849. jun. 27-en Pápa közelében az ihászi-i pusztán szabadságharcunk egyik epiI sódja zajlott le, honvédeink küzdöttek ott | Kmetty György alatt Schütte altábornagy ellenséges hadai ellen, s hol az emlék, mely nevüket őrzi, vagy egy kő, mely e nagy idők emlékéről beszél? „Hantra dűl a pásztor fütyürészve legelteti nyáját, Nem tudván kinek a hős pora nyugszik alant." De jól van-e ez igy ? Bizonyára nincs jól, mert önmaga ássa sírját az a nép, a mely nem ismeri, nem őrzi múltjának történetét. Pedig mily szép a névsor, mily dicső a társaság, mily magasztos az esemény, a melynek emlékét megőrizni széles e világon első sorban nekünk pápaiaknak a kötelességünk. Itt küzdöttek Ihászinál honvédeink közül: a 19-ik zászlóalj Thurzó Miklós őrnagy alatt; a 23-ik zászlóalj Pongrácz László alezredes alatt; a 33-ik zászlóalj Földváry Albert ezredes alatt, az úgynevezett „barniszkói hősök;" a 124-ik zászlóalj, őrnagyuk Mikovinyi Károly a csornai csatában megsebesülvén, Meskó alatt, ez az egykor csúfolt „csiri kompánia." Itt küzdött lovasságunkból: 6 század, illetve 3 osztály Vilmos huszár, a „Vaskalaposok", Villám, Zsumray és Károlyi alatt; 2 század Nádor huszár, a vakmerőségeért úgynevezett „Zsobri bandája" báró Uchtritz alatt. Itt harcolt tüzérségünkből Kőnig Endre őrnagy parancsnoksága alatt: a VI. számú lovasüteg Trskó János főhadnagy alatt; a IX-ik számú gyalogüteg Traub Kálmán főhadnagy alatt. S hát azokat, kiket a hadsorokból felemlíthetünk, e szűkszavú felhívásban megnevezzük-e?
