Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-01-08 / 2. szám

gyát képezik a nemesszivü emberbarátoknak. De ki tudná elsorolni, hogy mi mindenre terjed ki figyelmük az emberiség jótevőinek, az emberszereretet vallását követő híveknek. Az egész világ mozog és versenyekre kél a jótékonyság gyakorlásában. Tudjuk jól, hogy a pápai közönség nem kevésbé nemes szivü, mint bármely más, a jótékonyság gyakorlásában nagyon előre haladt közönbég. Tudjuk, hogy Pápa polgársága is mindenkor kész volt és most is kész a jótékonyság oltárán áldozni. Csak az volt a baj és az a baj most is — hogy nem voltak és nincsenek olyan ügybuzgó embereink, akik az ilyen nemesezélu mozgalmat szervezzék. Bár meglenne íölszólalásunknak a kivánt eredménye, bár figyelmünkre méltatnák gyönge szavunkat azok, akiket illet és vennék szivükre a SZGgény ember sorsát. Mi, mint a sajtó egy szerény orgonuma, megtettük kötelességünket ; nem mi vagyunk az oka, ha amit mondtunk pusztában elhangzó szó lészen. Megyei mandátum. Mult számunkban közöltük Pápa város és vidékén megválasztott megyebizottsági tagok nóvsorát. Ea alkalommal kötelességünknek tartjuk pár szót intézni az újonnan megválasztottakhoz ; nem azért, mintha kétkednónk azon, hogy a bizottság minden egyes tag-ja mélyen át van hatva azon kötelezettség érzetétől, a melyet magára vállalt akkor, amidőn a közbizalom által reá ruházott polgári ki tüntetést elfogadta ; hanem azért, hogy kifejezést adjunk azon nem csak saját — hanem a nagyközönség nézetómk is az azonban ott hagyta egy éves fiacskáját, kit apám nem akart a kis kedves kezére bizni. Mint ebből látható, sohase volt látható én általam az én kedves mostohám s mégis mennyi bajt okozott nekem ez az asszony 3 De hogy szavaimat egymásba ne öltsem: az én további éUtem folyása az volt, hogy előléptetés folytán áttétettom Tótvárosba ós olt Kedvessy Pál bírónak lettem a segédje. Hej I csuda lelke, de szívesen segítettem volna én neki a hivatali dolgokon kivül Í81. Milyen parázs szemö, hamis mosolyú, kívánatos szájú felesége volt az én princzipálisiomnak I De milyen 1 A lustálkodó főnök egyszer oda kéretett magához, hogy informáljon,mint hogyan járjak el másnap a hivatalban, ahová ő nem volt bejövendő. Hanem hiszen magyarázhatta énnekem, hogy a Dolfi rabot kiereszszem, az Angyalos betyárt letartóztassam, a fogház fel figyel Őt meg hallgassam ki: én bizony másnap az Angyalos betyárt eresztettem szabadon, a Doltit hallgattam ki és a fogházfelügyelőt jelentettem letartóztatottnak, ugy meg voltam zavarodva! S hogy is ne ? Az a kívánatos szép asszony kétszer ment keresztül a szobán és négyszer tekintett a szemembe ! Akkor már (a névmagyarositó egylet szívességéből,) több hónap óta a mai szép magyar nevemet használtam s máig is pezseg a vérem, mikor elgondolom, hogy a mint bemutattam magam a szép princzipálisuénak, hogy : — Gyors Péter vagyok, — milyen hamiskás szemhunyorítással kérdezte tőlem : — Aztán mindenben „gyors" maga? . . ó, bárcsak a hóditásban tudnók gyors lenni — gondoltam erre — hogy téged mielőbb meghódíthatnálak, mert ha élek, ha halok, de asked az enyémnek kell lenni { iránt, mik ónt tartjuk mi, ós tartja a közönség lehetőnek, hogy a megyebizottsági tagok teljes feladatuknak megfelelhessenek. A megy< bizottsági tagság a mily szép polgári kitüntetés volt mindenkor, épp oly terhes kötelezettségeket is rót annak elfogadása az illetőre, de talán soha sem volt oly nyomatékos e kötelezettség, injnt éppen most. A küszöbön álló közigazgatási re^ foriu, ha nem is változtatja meg teljesen a megyei municipiuinot, de mindenesetre lényegesen át fogja azt alakítani, s a megyebizottsági tagoknak a megyei belügyek vezetésére nézve, sokkal behatóbb tevékenységet fog biztosítani, miut arai nővel a megyebizottsági tagok eddig bírtak ; s igy már ez az egyetlen egy körühcóny szükségessé teszi, hogy a megyebizottsági újonnan választott tagok, a legnagyobb lelkiismerettséggel, feladatok tudatának magaslatán lépjenek be a megye termébe. De még inkább megköveteli tőlük ezt a közbizalom, mely megválasztotta őket; mert a megye kormáuyzaia- legalább szeróny nézetünk szerint, — csak akkor és ugy lehet egószséges, eredmény dus, s á közérdek kívánalmainak teljesen megfelelő, ha a megyebizottsági tagok, mint a megyei kormányzat tényezői, a legnagyobb pontosággal s a közönsóg óhajának tudatában, a közérdek javára fejlesztik ki tevékenységüket ; hogy pedig ez megtörténhessék, első sorban méltán és jogosan megvárja a megye közönsége a választottaktól, hogy a közügyek iránt lelkesüljenek ; ne legyen a közügy másod^ — hanem első rendű kérdés minden választott előtt, a mely kérdésnek alá kell rendelni minden más kérdést. Legyenek áthatva a bizottsági tagok azon tudattól, hogy a megye közönségének bizalma az ő kezeikbe tette le No hiszen — nem került nagy ve3?Ődségbe : Én csinos legény voltam, az asszony szerelmes matéria volt ós rövid fertály év után már kicsináltuk, hogy meg fogunk. — szökni! Mit mondok ; fogunk ? / Meg is szöktünk ós Bécsben polgári házasságot kötöttünk. Ekkor aztán azt mondtam neki, hogy no most már babám bemutatlak az édes apámnak. Menjünk! Az édes apám akkor már Szegváron lakott, ide vittem hát az újdonsült asszonyt, kivel nagy büszkén nyitottam be apám házába, aki szemközt jött a kapun, mikor azonban közelbe ért, egy rémült sikoltást hallatott ő is, feleségem is ós ketten kétfelé futottak, feleségem pláne olyan őrült rohanással, hogy mai napig tem tudtam megfogni. Yolt, nincs ! Hanem itt van helyette az a kis poronty, akit az apám hozzám tolt, hogy most már oz a te fiad, neveld 1 Moudanom is fölösleges talán, hogy az asszonyt, akit én Kedvessy tői elszöktettem, ugyanaz, akit Kedvessy az ón apámtól szöktetett el, azaz: az ón mostoha aurám, vagy mit is tudom: micsodám ? ! Mert azt vagyok épen kérdező a tek. szerkesztő úrtól, hogy mi vagyok ón most? A férje vagy a fia vagyok-e annak a fiucskának ? és mivel az a fiúcska az én feleségem fia, tehát az én apám a nagyapja-e annak a fiuaak vagy az apja ? illetőleg az én feleségem, aki az apámnak a felesége, a n a g y a n j a-e az ón fiamnak vagy az anyja és ennek folytán ón a fiamnak vagyok-e az a p ja vagy az apámnak a f i a, vagy ki vagyok ? mi vagyok ? mert biz isten egész bolond vagyok, ha a fölött gondolkozom, hogy ki vagyok és mi vagyok ? Tessék kérem megüzenni, mit mond erre a Q o r p u s J u r i s ? a közügyeket, melyeket fejleszteni s lépésről-lépésre előrevinni, az ő szent ós magasztos feladatuk, mert csak akkor fognak valóban megfelelhetni kötelességüknek. ha a közjót fogják tekinteni legszentebb törvénynek, és ne feiedjók soha, hogy közjó előmozdításáért haiczolva, küzdve mindent meg kell tenniök, mit annak érdeke niegkiván. Nom lehet, és nem volt lehetséges soha, hogy a közönbösség eredményt tudott volna felmutatni, igy uem volt ós nem lesz lehetséges soha hogy a megye bizottsága eredményt mutathasson fel akkor, ha annak tagjai közönbösek s lanyhák lesznek a közügyek iránt. A mult megtauitott sokra, ós nem egy szomorú tapasztalattal bővítette ki ismereteinket ; tapasztaltuk azt nem egy-kót volt meg)ebízottsági tagnál, hogy megválasztatta magát csak azért, mert ambitiónálta azt : uem egyszer láttuk, a megye termeit üresen : alig egy-két lelkesebb bizottságsági tag jelenvén meg a közügyet illető elég érdekes tárgyalásokhoz. Nem akarjuk azt hinni, hogy a most megválasztott megyebizottsági tagok távol fognak maradni a közügyek tárgyalásától, de a mult szomorú tapasztalatai önkéntelen vezeti tollúnkat, hogy felemlítsük a tapasztalainkat, hogy a megyei gyűléseit, amelyeken a mi közügyeink lesznek eldöntve, látogassák s legjobb tudomásuk s jó akaratukkal, vegyenek részt a tárgyalásokban, mert csak akkor ós ugy lehetnek eredményesek a megyebizottsági tárgyalások ha a tagok jelen vannak s befolynak abba, mert tagadhatatlan, hogy az összetett erő képes a legszebb eredményt kivívni. Felséges itrunk, a legalkotmányosabb király jelmondata lebegjen mindenkor szemeik előtt; „Viribus unitis" ; lássanak hozzá a megye ügyeinek vezetéséhez s ha ezt fogják tenni a közönség nyugodt lesz, s ők el fogják érni biztosan a kedvező eredményt, A legjobb akarat mondotta tollúnkba e pár sort, vajha megszívlelnék azok akikhez szól, s megértve hivatásukat megnyugtatnák ténykedéseik által a választó közönséget az iránt, hogy megyónk közügye a legjobb kezekbe van letéve. Felhívás > KOSSUTH LAJOS mellszobrára. Kossuth Lajos nagy nevének hallattára minden magyarnak szive hangosan feldobog. A gondviselés ritka kegye megengedte, hogy hazánk hőn szeretett fia 90 óves korát megérhette szellemi fényének teljes tündöklésében. A magyar nemzet ünneplő örömének, kegyeletes hálájának bizonyosan lelkes örömmel kész maradandó kifejezóst adni művészeti alakításban. Az alulírott bizottmányt az a hazafias meggyőződós vezérelte, hogy az egész magyar nemzet tetszésével találkozik, midőn megalakult, hogy Kossuth Lajos mellszobrának Aradi Zsigmond kitűnő szobrász hazánkfiánál karrarai márványdíszes piedesztállal együttes, a nemzeti muzeumnak szánt megrendelhetósi szólja*