Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.
1893-03-12 / 11. szám
leghelyesebben és legczélszerübben megoldja az elhelyezés kérdését, azaz a kiállítás tartozékát képező összes építmények és létesítményeknek ugy általános, valamint viszonylagos elhelyezésének módját. 2-szor. Azon pályaművet, mely az alantabb jelzett eszmének leginkább megfelelő tervrajzot mutatja be. Minthogy a tervezett kiállítás a honfoglalás és a magyar állam ezredik évfordulója alkalmából rendeztetik, ennélfogva különös gondot kívánok fordítani arra, hogy a kiállítás ezen jellege kellően kidomborodjék és hogy különösen azon építmény, a mélyben a kiállítás történelmi része lesz elhelyezendő, külső kiképzésére nézve is az emiitett jellegnek és czélnak megfelelő és ahhoz méltó legyen. E feladat megoldandó és ezen épületnek tervrajza bemutatandó. A pályázatban részt vehet minden magyar honpolgár, még pedig majd a kitűzött kérdések egyikére vagy mindkettőre nézve. A részletes pályázati programm, valamint a város ligeti terület jelenlegi helyzetrajza a Kereskedelmi Muzeum Tudakozó irodájában (Akadémia-utcza 12.) naponkint 3-tól ó-ig átvehetők. A pályázati határidő az első kérdésre nézve 1893. évi márczius hó 31-ik, a második kérdésre 1893. évi április hó 30-ik napja. A jeligével és lepecsételt jeligés levéllel ellátott pályamüvek a jelzettt napokig, déli 12 óráig a kereskedelemügyi minister segédhivatali igazgatójánál vevény mellett benyújtandók. A kitűzött hataridőn belől beérkezett pályamunkák nyolcz napig közszemlére lesznek kiállítva. Ezen idő letelte után a tervek előzetesen egy szakférfiakból kinevezendő bizottság által fognak megbiráltatni s annak véleményével együtt a kiállítási országos bizottság elé ; terjesztetni, mely a jutalom odaítélése 1 iránt javaslatot teend. j Az első kérdés leghelyesebb megoldása 2000 (kétezer) koronával, az azt j legjobban megközelítő második pályamű í 1000 (egyezer) koronával fog jutal! maztatni. A második kérdés leghelyesebb megoldása 4000 (négyezer) korona, az azt legjobban megközelítő második pályamű 2000 (kétezer) koronából álló pályadíjban fog részesülni. A megjutalmazott pályaművek a kiállítási alap tulajdonába mennek át s azok kivitele iránt a kereskedelemügyi m. kir. minister rendelkezik. Budapest, 1893. február hó 8-án. A kereskedelemügyi m. kir. minister. - Baross-szobor. — A ker. keresk. és iparkamarához érkezett adományok kimutatása. — A győri keresk. és iparkamara a közvetlenül hozzá beérkezett adományokból eddig hirlapílag nyugtázol". 3346 frt 14 krajcár. Ujabban beérkeztek : Ligeti testvérek, Veszprém 5 frt — kr Tatai és Tóvárosi Takarékpénztár 10 frt •— kr Schenkengel Antal, Eszterg. 1 frt — kr Giffing Mihály beltag gyüjtőivén 10 frt — kr Pápai Takarékpénztár 50 frt —- kr Venninger Ernő szendi plébános 1 frt — kr A nagybaráti plébánia hív. 3 frt —- kr Eggenhoffer józsef, Eszterg. 3 frt — kr Gróf Sztáray szénbánya kezelősége, Várpalota 10 frt — kr összesen 3439 frt 14 kr. Ezen összegek beérkeztét kerülea zordon, locs-pocsos, sáros valóság után az ő szép tavaszos, dalos álmait . . . Ej, de hisz nincs még hatalma a napsugárnak . . . * Hideg makacskodó március olyan vagy, mint egy sokáig szunyadó, édes leány-sziv, mely a gyermekkor bimbójából nem bir kivirulni, beleérni a virágokkal pirosló, gyümölcstermő buja nyárba. Olyan vagy, mint egy kékszalagos, fehér ruhás kicsi leány, a kire ugy fáj a foga annak a derék jó fiúnak : a szeme örökké rajta csügg s keresi a tekintetét a szép sötét szemeknek, melyek még inkább a pille után csapongnak a mezőn s nem keresik azábrándos csillagokat az éjsötét égen. S ha a jámbor fiu egyedül maradt véle a kedves kis szobácskában, a hol csend van, hogy sziveik dobogása is halható, ép, meg fogja a kezecskéjét, hogy hozzákezdjen a nagy merénylethez el kezd neki beszélni a legutóbbi tánczcolonról, a hol neki olyan sok kis fiatal ember udvarolt s olyan sok-sok torta volt felhalmozva az asztalon . , . ... És nem tud beszélni a szivével, mikor magára maradt vele a kedves kis szobácskában, a hol csend van, hogy sziveik dobogása is hallható , , • S lehivja őt a kertbe hol susogó lombok borulnak össze szeliden madárdalos lugassá, a kicsi tapsolva enged meghívásának trillázva szökkel előre a tisztásra és kacagva hiyja maga után imádóját, hogy hát jöjjön csak frissen — fogosdit játszani. ... És nem tud beszélni a szivével, mikor behívja őt a kertbe, a hol susogó lombok borulnak össze szeliden madárdalos lugassá ... Szemeivel szavaival, kézszoritásával nem tudja még leánynyá, növé érlelni azt a zsenge pajkos teremtést, a kit szerelmes lelke rajongva ölel körül . . . Nincs még hatalma a napsugárnak . . . * Nem akar eljönni a tavasz . . . Kijárok a szabadba, fürkésző szemmel nézem a fákat, nem kacsintgat-e már felém az ágról duzzadó, lombos, illatos jövendőt igérő rügy , . . felnézek a légbe, nem czikázzik-e át rajta egy csicsergő kis postása a tavasznak . . , és kémlelem a bokrok alját, nem mosolyog-e felém a hóvirág szerényen, csak a moha közül ígérve a virágos tavaszt, mint vőlegényének az arra szemérmes szeme a kimondhatatlan boldogságot . . . A természet élete, ereje még nem pattant ki rügyben, mosolygó virágban. Nincs még hatalma a napsugárnak . ,. tünk hírlapjaiban ezennel nyilvánosan nyugtázzuk. Győrött, 1893. február 25. A kerületi keresk. és iparkamara nevében : Jerfy Antal, Szávay Gyula, elnök. titkár. KARCZOLAT. A mult hétről. Esemény dolgában igen szegényül álltunk a mult heten. Ha nem készülődnénk a »szabadság ünnep« megünneplésere, azt hinném, hogy Juliusban a »saison morte-«ban élünk. Rövid volt a farsang s avval vigasztalódtunk, hogy a böjtben majd kipótoljuk a hiányt. Ue ugy látszik kipumpolt bennünket Karneval herczeg, nincs nagy kedvünk a böjti mulatságokra. Önök csak vigasztalhatják magukat, de mit csináljak én kinek minden héten »ob Schön ob Regen« karczolatot kell irni ? Kénytelen vagyok tehát oly dolgokról irni, miről rendes körülmények között csak az ujdonsági rovatvezető emlékszik meg. Esküvő a Griffben. Azaz jobban mondva csak folytatása az esküvőnek, mert az esküt a házaspár a plébánia templomban tette egymásnak. A Griff teremben már csak azért gyűltek egybe szűkebb családi körben, hogy az uj házaspárt éltessék teritett asztal és pezsgő mellett. Valahányszor esküvőre vagyok hivatalos, mindig kedvet kapok a nősüléshez, kivált mikor szép a mennyasszony, (ez pedig szép volt.) , De midőn arra kerül sor, hogy a vőlegénynek a menny asszony iránti kötelességét felköszöntő alakban adják tudtára, elmegy a kedvem a nősülestől s nagyobb kedvet kapok a koczintáshoz és az iváshoz. Az asszonyt szeretni, azt még csak meg tudnám cselekedni, de este otthon ülni, kávéházba nem járni, szóval az asszony által magamat dirigáltatni. Juj ! ! arra képtelen volnék ! Pardon ! Ezer bocsánat ! Ne vegyék tőlem ezt rossz néven. Ez csak az én nézetem s biztosítom, kedves menyasszony, hogy ezen nézetemnek nem adtam kifejezést a jövendőbeli férjének. Az apát ur remek felköszöntöjét nagy figyelemmel hallgattam s csak erős idegzetem mentett meg attól, hogy könnyezek, mint'azt a násznép tette. A mig egyrészt szívesen elhalhattam volna még az apát urat, de másíészt örvendtem, hogy befejezte mondókáját, mert én őszintén megvallom szívesen hallgatom a toasztokat, de csak akkor ha rövidek, mert már nálunk az a szokás, hogy minden toaszt után kocintanak, evvel pedig az ivás van összekötetésben. Hátha még pezsgővel kocintanak ! A mily nagy szónoki tehetséggel vart megáldva az apát ur, oly kedves és szeretetre méltó a társalgásban is. Megnyerő modorával és szellemes megjegyzéseivel az egész társaság figyelmét magára vonja. Egész nyugodt lelkiismerettel elmerem mondani, hogy ,,ha nem volnék journalista szeretnék pápai apát plébános lenni." (Nem az állást, hanem a személyt értem). Evvel nem azt akarom mondani, hogy az állással nem cserélnék, erről még nem gondolkoztam. Erre majd lesz elég időm akkor, ha a receptió végleg el lesz döntve. (Zsidó apát = Messiás.) Javában diskuráltam a káplán úrral, midőn az uj házaspár a modern szokásnak megfelelőleg — ajánlotta magát további jóindulatunkba és francia módra távozott*