Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-03-05 / 10. szám

10. SZÁM. PÁPAI KÖZLÖNZ T 7; hu Adolf és társa olajgyáros cz ég 25 frt — kr. összesen 3349 frt 14 kr. Ezen összegek beérkeztét kerületünk hírlapjaiban ezennel nyilvánosan nyugtázzuk. Győrött, 1893. február 25. A kerületi keresk, és iparkamara nevében : Jerfy Antal, Szávay Gyula, elnök, titkár. Fölhívás a közönséghez ! A magyar állam megalapításának ezredik évfordulólát készül megünnepelni a nemzet, Hazánk törvényhozása elhatározta, hogy az ezredéves ünnepélyek keretében országos kiállítás tartassék. Ő cs. és apostoli királyi Felsége, legkegyelmesebb Urunk és Királyunk ezen kiállítás védnökségét elfogadni kegyeskedett. A törvény e kiállitásnak 1896ban Budapesten, az illetékes miniszterek és egyébb szakkörök közreműködésével leendő rendezését reám ruházta. Kettős czélja lesz ezen kiállitásnak. Első sorban emlékeztetni a nemzetet az ezredéves mult nagy eseményeire és alkotasaira és megmutatni a küllőidnek is, hogy a magyarnemzet hasznos tagja volt az európai népcsaladnak a haladás együttes munkájában. Második feladata a kiállitásnak az lesz, hogy megismerjük a magyar államot alkotó összes erőket ; megismertessük önmagunkkal és az idegenekkel a szellemi, anyagi és erkölcsi téren való munkálkodásnak összes vívmányait. Felhívom az ország minden polgárát, hogy ezen feladatban a kormányt hazafiúi lelkesedéssel támogassa és hozzájáruljon a nagy nemzeti mü sikeréhez. Része fog jutni az ország minden polgárának a munkában, valamint része lesz a sikerben is. A kiállítás sikere által növekedni fog hazánk tekintélye és íokozottlelkes bizalommal fogunk haladni a nemzeti megerősödés nagy munkájában. A kiállítás programmja felöleli a munka minden nyilvánulását; tervezete megadja a kereteket mindazok számára, a kiknek ősei, vagy a kik maguk bármely téren tevékenykedtek. A törvényhatóságok, a városok és a családok, melyekhez történelmi emlékek fűződnek, állítsák ki az okmányokat, műtárgyakat, ereklyéket, melyek nagy események, virágzási korszakok emlékét kelhetik fel ; melyek jellemzik állami szervezetünk, ősi alkotmányunk és önkormányzati életünk fejlődésének menetét, a magánéletnek egyre gyarapodott igényeit és a nemzeti erő egyébb megnyilatkozásait. Az egyházak mutassák be működésük és tevékenységük tanujeleit, történelmi emlékeit, melyekre kegyelettel tekint a nemzet és a művészet remekeit, melyeknek megalkotása, gyűjtése és megőrzése az ő érdemük. A tudósok, a művészek, az írók, a tanférfiak, szóval a nemzet szellemi fejlődésének összes tényezői mutassák be az eszközöket, melyekkel egy évezreden át a felvilágosodást és a nemes izlést terjesztették, s a nemzet erkölcseit megnemesiteni igyekeztek. Mutassuk be, hogy Európa éléstárának földjét hogyan munkáltuk a múltban, mint haladtunk mindig a korral és miképen érvényesítjük ma a tudomány vívmányait, hogy a nemzeti termelést fokozzuk. Tér jut a hazai ipar összes tényezőinek, melyek a múltban nem egyszer versenyeztek a nyugot legkitűnőbb szaktársaival. Tárjak fel szorgalmuk és ügyességük műveit. Az elmúlt századok mestereinek remekeit, a napról-napra izmosodó és gyarapodó modern gyári ipar termékeit állítsuk sorba, hogy tanúságot tegyenek a magyar munka, a magyar vállalkozó szellem erejéről és versenyképességéről. A kormány gondoskodni fog, hogy a nemzeti munka méltó keretben legyen bemutatva, liogy a kiállítok erkölcsi sikerét előmozdítsa. Tárja ki mindenki szorgalma, Ízlése, leleményessége eredményeit. Lépjünk mindnyájunk sorompóba, a kik dolgozunk észszel, kézzel vagy géppel, egyért — a hazáért ! Am lássa a mai nemzedék, miket teremtettek az apák az uttörés súlyos viszonyai között ; ám érezzük át, hogy az ősök verítéke árán megtört sima uton milyen feladatok hárulnak reánk és a jövendő nemzedékekre ! Nagy, ritka családi ünnep lesz az, melyet még nem sok nemzet ülhetett meg. Gyűljön a nemzet oda a felséges uralkodó köré, a ki hazánkat oly atyai gonddal és bölcseséggel vezette az áldásos béke utjain, a haladásnak magaslatára és a ki — egy dicső ezredéves mult hű letéteményese — oda vezeti a magyar népet egy szebb évezred küszöbére ! Budapest, 1893 február havában. Lukács Béla s. k. kereskedelemügyi m. kir. minister. KARCZOLAT. A muff hétről. Már nyolez hónapja, hogy Pápán tartózkodom, de oly zajos és változatos hétre mint a mult hetire nem emlékszem vissza. - Felolvasás, műkedvelői előadás, takarékpénztári közgyűlés, bankett II, tiz helyen privát piknik. A hét befejezésül pedig a Purim ünnep. Szerencsének fogják Önök mondani, van mit irni az újságba. Hisz igazuk vjan, de a vidéki journalista maga sem tudja fait kívánjon előbb magának. Ha sok van a jóból az is rossz, ha kevés van az még roszszabb. Ha ugy volna mint a pinczéreknél, hogy van mindig reservába egy »kisegitő« ugy csak megjárná, de nálunk mindent a főpinczérnek kell teljesíteni. Mindenütt ott lenni, mindenről kimerítő tudósítást hozni, mindenütt koczintani, minden becsípett ember hazafias jeremiádjait meghallgatni — ez képtelenség. Minthogy én Rabi Akiba nézetét elvben osztom, tisztelve a megboldogult »A1les sehon dagewesen« problémáját, e hét mozgalmas és változatos műsorát tekintetbe véve a képtelenséget merész phantasiámmal fogom összekötni s igy fogok e hét nevezetességeiről referálni. Felolvasás, műkedvelői előadás. Személyesen megjelentem. Utópiák. Referáltam róluk. Nem volt kocintás sem ivás. józan mulatság. A leányok nézésétől nem itasodom már meg. Kiss Tivadar monológjánál ugyan gondolkozóba estem a házasság helyes vagy helytelen mivoltáról, de utólagosan értesültem Kiss úrtól magától, hogy Ő sem határozott hive a házasságnak, ő csak a publikumot animálja erre, de a jó barátainak tiszta szivből ajánlja, hogy nem »mind arany a mi lenylik». Pas-toe. Takarékpénztári közgyűlés. Sablonszerű jelentés. A fődolog az osztalék. Evvel pedig a részvényesek meg lehettek elégedve. Antal Gábor megpróbálta ugyan, a „minél több annál jobb" cimü monolog citálását, de mi előtt a publikum zajos helyeslessel fogadta volna az előadást, Hannauer liela elnök extemporisált egy contra magánjelenetet, s a hatás az ő részén koncentrálódott. Hja ! egy dilietáns és egy elösmert kapacitás ! Előre volt látható. Takar ék

tpénzt ári bankett. Minden évben megtartatik. A külömbség csak az, hogy a kedély hangulat évről évre emelkedik. Progressiv arányban halad az osztalékkal. Az áldozatot a pezsgő issza meg, azaz pardon, a pezsgőt issza meg az áldozat. (Ez nem sikerült, de nem lehetett rajta j a vitán i.) Egymást éltették. A tuteránosok a a kálvinistákat, a kálvinisták a katholikusokat, végre, hogy a felekezetek testvéries egyetertese csorbát ne szenvedjen a katholikusok a zsidókra emelték a poharat. Beh kár, hogy az eperjesi rabbi még nincs Pápán, kíváncsiak lettünk volna, váljon ő kire emelte volna poharát. Talán a polgári házasságra ? Majd meglátjuk jövőre! Főiskolai értekezlet. Pápa vagy Komárom ! Kecskemét vagy Nagy-Kőrös ! Ma holnap anekdotákat fognak irni rólunk, mint Kecskemét és Nagy-Kőrösről. Az alispán és Barthalos osztogatta a testvér csókokat. Beszéltek órák hosszáig, rosszalták a komáromi mozgalmat, fügét mutattak a superintendentiának, és mégis ott voltak a hol kezdték »a mádi zsidónál.« A többség »testtel lélekkel Pápáé« de dönteni az egyház kerület fog. A püspök ur is itt volt városunkban de a »testvéri« szeretet távol tartotta őt a megjelenésben. O már szint vallott Komáromban. FJrtekezleti bánkett. Nagyon jól mondotta a takarékpénztári banketten GlJWrátz ev. lelkész ur, hogy már szokása a magyar embernek a zöld asztalt a fehér teritett asztallal felcserélni, hogy ott »in vino est veritas« elvét gyakorolhassa. A felekezeti tagok is ezen hagyományos szokásnak hódoltak akkor, midőn az értekezlet után a Griffben társas vacsorára gyűltek össze. Ide már a püspök ur is eljött Üdvözölni híveit,