Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-03-05 / 10. szám

egyes embereknek az egyházkerület elo J o ^ len »orvtámadása» konstatáltatott. Szomorú és megdöbbentő, hogy egy néhány feltűnni akaró viszketegségben szenvedő egyén miatt meghasonlás támad a dunántúli ev. ref. egyház kerületben. De céljukat nem egészben érték el. Mert e meghasonlás korántsem oly nagy és mély, mint azt a komáromi urak szándékolták. Az értekezleten az egyház kerület túlnyomó többsége veto-ját szegezte e támadás ellen s impozáns többséggel elhatározta, hogy a legközelebb határozni hivatva leend egyházkerületi közgyűlésen a komáromi mozgalmat, — mint olyant — nem létezőnek s annak napirendről való levételét fogja indítványozni. Mielőtt az értekezlet részletes tudósítását adjuk felemiitjük, hogy az értekezlet egy »m emorandu m» elkészítését határozta, mely emlékirat az egyház minden alkotó tagjainak információ végett beküldetik. Az értekezlet lefolyását következőkben adjuk ; Kis Gábor elnök a találkozás melegével üdvözli a szép számmal megjelent egyház tagjait. Megnyitó beszédében kifejti, hogy a komáromi mozgalom Őt egész váratlanul lepte meg, mivel a legutóbb tartott kerületi közgyűlésen ez szóba sem hozatott A jelen stadiumban a főiskola kérdése »á r v e r é s« n e k van kitéve. Azon vádakat, melyeket a Komáromiak emelnek határozottan viszszautasitja, mivel főiskolánk élesképes* sége nem hogy hanyatlik, hanem minden tekintetben gyarapodást mutat. Tradicionális multjaval illustralja, hogy már 1537 évben volt Pápának ref. is* kólája. Azon váddal szemben, hogy a jogakadémia és tanító képezde tőlünk elvétetett megjegyzi, hogy annak nem Pápa, hanem a superintendentia nyomott hangulata, helyzete, és pénztelensége volt okozója. Az értekezlet előadójául felkéri Horváth Lajos felekezeti tagot, ki az előadói tisztet elfogadja. Felolvastatnak több egyház megyéből és felekezeti tagtól érkezett Írásbeli nyilatkozatok, melyekből az tünt ki, hogy szívvel lélekkel Pápa mellett tartanak. Szekeres nem mint a pápai egyház esperese, hanem mint az értekezlet tagja emel szót ez ügyben. Ö szabadabb álláspontból ítéli meg azon mozgalmat, mely Komáromból kiindult. Nem tartja ezt időszerűnek, mert ha valaha ugy most van összetartásra szükség, oly felekezeti viharokkal állunk szembe. Kijelenti, hogy alig ösmer helyet, hol a felekezetek oly testvéri szeretet és oly fényes egyetértésben élnek mint itt Papán. A tanári kar is oy niveaun áll* hogy bármely főiskolának díszére válnék. Beszédét avval fejezi be, hogy a tagok tömörüljenek abból a célból, hogy az »Alma mater» Pápán maradjon és a kérdés az egyház kerületi közgyűlés napirendjéről levétessék. (Éljenzés). Horváth Lajos előadó : Adatokkal cáfolja meg a komaromiak által szétküldött memorandumát. Ezen mozgalmat nem az egyház megye többségének, hanem Komárom város néhány egyén ^szerencse játékának» tartja. Az anyagi oldalát tekintve kimutatja, hogy Pápa sokkal biztosabb garantiát nyújt mint Komárom. Kiszámítja hogy 30000 forinttal több pénzünk van rendelkezésre mint Komá; romnak. Indítványozza az értekezletnek, ! hogy az egyház kerület közgyűléséhez | következő indítvány adassék be : tekintve, hogy a legutóbbi kerületi közgyűlés a főiskola építkezésre az igazgató tanácsot felhívta ; a komáromi mozgalom sem anyagi hevesen egymást körültánczolva kiröpülnek föl magasra, ott az egyik megszökik, elrepül de társa marad, mozdulatlanul ottan marad hova együtt érkeztek, aztán iőllobog es eltűnik. Ez megkapja Lillát — saját s ivügye jut eszébe. Lilla ránéz az órára, a fényes lap egy ellopott sugár által megvilágítva éjfél után 1 órát mutat. Üsszeborzad. Hol marad a férj, >A szerető, gyöngéd férj ? Talan nem jól láttam ? — gondolá — fölkel odalebeg az óralap elé, nem, nem tévedett. Ha az óraiap élő lelkes test lenne, mely meghallgatná kérését, mint könyörögne hozzá ő vár szívesen, vár hajnalig, vár holnapig örömest, de ne lássa az órát, ne tudja az időt ö elhiszi, hogy minden jó férj ilyen órában jön haza, lenne bár hajnal ő elhiszi, hogy még csak este van, csak ne látná férje szerelmének könyörtelen bíráját, ne látná az órát mint mutat 10-et, éjféli, 2 órát, —• Hiszen ő nagyon szeret, szerelmében elhitt volna mindent, mindent. Fájó gondolatok gyötrik, a mult kedves emiekein pihenteti fáradt zugó agyát. Majd kezébe veszi leánykori naplóját, az első lapokon idegesen babráló kezekkel átsuhan, keres és megtalálja ott szerelmének egész történetét — olvassa halkan, olvassa félálmában, önkívületben. Egy bálban ismerkedtek meg, hatalmas önérzetes férfiasságával, tüzes láng tekintetével imponált neki, már első alkalommal, midőn egy valezer szerelmes melódiája mellet, karjaiban tánczolt midőn érezte a forró; égő, tüzes lávát mely érintésével átmelegité idegeit, s midőn a szótalan keringő után rá nézett; megköszönve a gyönyört mit a táncz okozott, látta mint halvanyul el a férfi komoly, büszke arcza mint röppen ki szeméből a tüz, s félelemmel bátortalanul rá nézvén mint tetten ért bűnös lassan tovább sompolyog. Igen ő már akkor tudta, édes álomkép lebegtette el szemei előtt az okvetlenül bekövetkezőt, ő már akkor érezte, hogy szeret. Aztán járt a házukhoz, megismerhették szép férfias tulajdonságait, de rossz szokásait is, nyílt ember volt, nem tagadta, szereti a bort, zenét, játékot. A jő, a kedves nagynéne mondogatta gyakran, igaz — kitűnő parthie, gazdag, hatalmas, tehetséges ember, de hát — hát •— nagy baj ám az. Tudod, tudod, nagy baj ám az. De Lilla hitte, biztosan remélte, hogy a szerető hű feleség majd kiragadja a sárból, mert tudta, hogy őt csak az ár ragadja magával. Erős volt reménye, bízott, eljegyzésük egész tartama alatt erről mit sem beszélt, mert tudtá, hogy szerettetik s a szerelem gondolá, majd erősebb lesz a rossz szokásoknál. Hamarosan megvolt az esküvő. Itt befejeződött naplója, asszony korábban már nem hasznot nem hoz, de sőt erkölcsi kárral van egybekötve ; indítványozza, hogy ezen ügy a k ö z g y ü 1 é^s napirendjéről vétessék leés mielőbb az épités megkezdessék. Czike Lajos. Határozottan roszszalja a komáromi mozgalmat, sőt territoriális és kulturális szempontból ha nem itt volna a főiskola Pápán, akkor is ide kellene azt hozni. Reflektál az előadó indítványára. Nem indítványt, hanem »memorandum»ot kiván benyújtani. Ne frázisokkal küzdjünk, hanem tettekkel kell a harcba menni. A memorandumban a főkérclésnek tartja az alapítványi levelek megvizsgálását, mert az áthelyezés csak anyagi károk mellett volna lehetséges. Egy vegyes bizottság kiküldését ajánlja, kik az alapítványi leveleket vizsgálják meg. A memorandum tárgyilagos készítését ajánlja. Véghely Dezső elnök: OsztjaCzike nézetét a memorandumra vonatkozólag. Ö a komáromiak mozgalmát »orvtámadás«-nak deklarálja. Mint felekezeti testvérektől nem tartja méltónak ez eljárást. Azon egyének, kik vezérférfiai ezen mozgalomnak, nem lépnek őseiknek nyomdokaiba, mert ezen eljárással csak a méltánytalanság és meghasonlás útjára térnek. Szép szavakban emlékszik meg Szekeres esperes által kifejtett jó egyetértésre a felekezetek között Pápa városában. Az alapítványi levelek, értesülése szerint, nagyobb része Pápa városához van kötve. Végül kéri az értekezletet egyhangúlag a memorandum készítését elfogadni. Racz Gyula, dr. Nemcsak memorandumot, hanem határozati javaslat be adását is indítványozza. Antal Gábor. Elitéli a komáromi mozgalmat. A gyülekezetekhez körlevelet ajánl küldetni, Barthalos István. A telek kérdésben ad bővebb felvilágosítást. A folytatta. A könyvet helyére visszatéve tovább fűzte elmélkedését. A boldog nászutazás után haza jöttek, hosszú nagyon hosszú ideig ferje csupa gyöngédség, volt' imádott asszonyának minden szava parancs volt előtte s Lilla már büszkélkedett diadalával, mert jó szerető férje eleinte diadalmaskodott rosz szokásain — de aztán minden átmenet nélkül újra elmerült abba a világba hol minden csak a testnek, a mulatni élvezni vágyó testnek van fenntartva, A szerető feleség nem volt elég erélyes, elég férfias ahhoz, hogy férjét kit hevesen szeretett, visszatartsa megőrizze magának, nem volt elég bátor ahhoz, hogy jogait, kétségbevonhatatlan jogait gyakorolja felette, mert szeretett, észnélkül szeretett. De meg tudta, hogy férje szemrehányást tesz magának,tudta,hogy férje jól érzi minden perez minden pillanat jelentőségét, melyet hitvesétől el rabol, kárhoztatta gyávaságát, a rossz társaságot, fogadott, esküdött minden alkalommal midőn jó felesége a jövő fejében elakarta felejteni a multat, esküdött sokszor — de hiába nem állhatott ellen úszott az árral, gyáva volt. Halk elfojtott léptek hallatszottak, megismerte férje lépteit, felugrott, rá néz az órára — éjfél után 2 óra — odarohan az órához lázas reszkető kezekkel vísszarugiatja