Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.
1893-03-05 / 10. szám
Harmadik é*f. Pápa, 1§93 iiutrr/Jiis 5. tO. száin. K ÖZÉRDEKŰ FÜG GETL EN HETI LAP. MEGJELENIK MI NDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGÉSZ ÉVRE 6 FRT. NEGYEDÉVRE I FRT 50 KR. — EGYES SZÁM ÁRA I 5 KR. — HIRDETÉSEK És NYILTTEREK FELVÉTETNEK A KIADÓHIVATALBAN. — KÉZIRATOK VISSZA NEM ADATNAK. Szólj igazat . . . Ha a társadalmi életben körül tekintünk, ha szemügyre vesszük és elfogulatlan figyelem tárgyává tesszük azokat — kik a társadalmat alkotják, mit láthatunk, mit észlelhetünk és miről győződhetünk meg ? Tapasztalhatjuk nap-nap után és észlelhetjük gyakran sürü egymásutánban hogy az anyagiság, a vagyon bir mindenek felett fölénynyel : hogy a gondolat, a kimondott szó azután mérlegeltetik, hogy kitől ered és kimondja azt ; nem pedig azután a mit tartalmaz, s a mi annak a czélja és jelentősége : hogy a társadalom egyes tagjai között nincs meg mindenben az egyenlőség, nincs meg a kölcsönös bizalom, becsülés és emberbaráti szeretet, a mint lenni kellene. A hatalom birtokosai azerőszak, elnyomás és jogtalanságoktól sem riadnak vissza csakhogy a hatalom birtokában maradhassanak ; s a hatalmasok egy nyájas szempillantásért, egy mosolygós arczu kézszorításáért az egyesek képesek megtagadni hitet, — elvet, rokont és barátot ; s hatalommal együtt szövetkeznek, annak segédkezet nyújtanak megsemmisétésére és ártalmatlanná tételére azoknak, kiket a természet oly anyagból gyúrt, hogy a nyíltság, őszinteség és igazmondás elveit senkinek és semmiért feláldozni, odadobni nem képesek, akik önmagukat s emberi létöket megtagadni nem tudják s épen ezért sokszor kényelmetlenné válnak s tapasztalatból annyi alkalmuk van találkozni azon példabeszéd igazságával : »szólj igazat betörik a fejed.« Hogy városunknak ilyen emberi alkotásai minél kevesebben vannak, azt mondanunk sem kell. A ki ugy érez, a hogy gondolkozik, s ugy beszél a hogy érez, azt a frivol társadalmi fölfogás szerint roszakaratunak, összeférhetetlen természetűnek, műveletlennek, gorombának minősitik és tartják azok, a kik épen e miatt mindenre képesek, az eszközökben nem válogatnak, az illető elnémitására, a gondolat és szabad szó elfojtására. iís az a legszomoritóbb, hogy ezen ferde állapotokat nálunk lépten-nyomon észlelhetjük. Tudjuk mi azt, hogy ezen abnormis beteg állapotok létezése sokaknak, nagyon sokaknak benső meggyőződésével találkozik : de azt is tudjuk, s arról is ép ugy meg vagyunk győződve, hogy édes kevés azoknak a száma, a kik ezen meggyőződésüknek élő szavakban, nyíltan, őszintén és férfiasan kifejezést is adni mernének. Es ebből kétségtelenül látszik az, hogy a gondolat nyilvánítása, és a szabad szó ma is bilincsekbe van nyűgözve, — csak a rendszer és a forma más ; mintha a mai nemzedék ereiben nem ugyanazon vér csergedeznék, mely folyt azoknak ereiben, kik a lenyűgözött gondolat és bilincsekbe vert szólás szabadság felszabadításáért vagyonukat és életüket is feláldozták. Addig tehát mig az önzés, —- önhaszonlesés dominálja a helyzetet, mig a közérdek minden egyes kérdésben a magán érdeket meg nem előzi ; mig az emberben az önbecs tudata fel nem ébred ; mig az emberi gondolkozás önállósága és függetlensége tettekben nem nyilvánul ; s mig ennek a társadalmi életben elmaradhatlanul nyilvánulandó eredményei, hasznai késnek : — addig örökös harczot viv keblünkben azon bizonytalanság, hogy a teremtésnek csakugyan legremekebb, — vagy pe* dig legcsunyább alkotásai vagyunk-e, - i Pápa vagy Komárom ? A pápai főgymnasium dísztermébe f. hó i-én értekezletre gyűltek össze a dunántuli ev ref. egyház mindazon férfi ai, kik az ősök által nagy áldozatokkal alapított »A 1 m a m a t e r»nek továbbra is százados székhelyén P áp á n való fenntartását óhajtják. Fölötte nagy számban jelentek meg az egyház vezér fériiai, azok pedig kik az értekezletre meg nem jelenhettek, elmaradásukat levélileg mentették ki. Fényes bizonyítékot szolgáltatott az értekezlet arra nézve, hogy a komáromi mozgalom nem vehető »k o m o 1 y» számba, s eddigi eljárásukban is, csak TÁRCZA. LEÁNY ÉS KÖLTÖ, NEM LÁTTAM ŐT SOHA MÉGIS IMÁDOM ! LEGJOBB BARÁTOM AZ EGESZ VILÁGOM ! BÁNATIMBAN SOKSZOR MEG-MEG VIGASZTAL : A SZIVÉBŐL JÖVŐ BŰVÖS-BÁJOS DAL. NEM ISMERTEM SOIIA MÉGIS SZEREM : A MIRŐL A DALOL, ÉN IS ÉREZEM . . . SZERELEMRŐL DALOL, FÁJDALOMRÓL IR . . . EGYÜTT ÖRÜL SZIVEM VELE S EGYÜTT SIR, ! VOLNÉK CSAK GAZDAGABB S NEM SZEGÉNY LEÁNY : BABÉR BABÉRT ÉRNE FENKÖLT HOMLOKÁN ! DE IGY NEM ADHATOK TÖBBET, MINT E DALT MELYET VELE ÉRZŐ BUS SZIVEM SUGALT I BAKA ELEK, Asszonyszereiem. A pislogó mécs csak halvány fényt vetett a kis szobácskában, lassan elhaló lángja küzd, erőtlenül küzd a sötétséggel aztán a kis sugár elfáradtan búvik a függöny redőibe. A félhomályban megvilágított tárgyakon játszva lebben tova a gyenge fénysugár majd megvilágít a falon egy eszményi szépségű női mellképet, majd szökellő sugára ráhull valamely fényes tárgyra azon fénylik, ragyog majd mintha teljesen eltűnne, sötét lesz a kis szobában — sötét. Egy mély sóhaj töri meg a hallgátó csendet. A kandalló előtt ott ül a ház fiatal uinője a fali mellkép eredetije a szép Lilla. Háttal ül a pislogó mécsnek, maga elé bámul mereven, szenvtelenül. Csak nagy kifejezés teli szemei zárulnak be néha egy-egy elnyomott köuycseppet visszatartva, csak ajka vonaglik ilyenkor kissé, idegesen — de lehet, hogy minden csak a képzetem, a kis sugár játéka. Gondolataiba volt elmerülvo belebámult a tűzbe, látta mint hamvad el a fa szépen, lassan, látta és összeborzadt — az enyészetre gondolt, pedig még fiatal nagyon fiatal volt. Áztán elnézte mint pattog sustorog vigan a tüz, látta és ugy elmerengett azon, íme most kiszökik a tűzből egy magános szikra, fölrepül, majd czél, irány nélkül ide s tova lebeg, már kihal de még egyszer előre gyul, aztán elhal, lassan kialszik, és jönnek szikrák, egyenként, magános szikrak, talán fáj nekik az egyeddüllét történetük megegyezik az el1 sővel a másodikkal a harmadikkal. Most egy ! heves lángsugár csap ki, ujult erővel lobog a tüz, ismét szikrázik, pattog, sustorog a szikrák szép párosan röpülnek ki kettesével négyesével. Ugy elcsodálkozik ezen Lilla, látja a mint 2 szikra vigan kiszökik föl magasra, ott egymásba ölelköznek, majd szétválnak s elhalnak együtt nyomban, hirtelen. Ugy elgondolkozik ezen Lilla, de egyszerre megragadja figyelmet 2 szikra, a mint
